Connect with us

Banánköztársaság

A Fidesz legfontosabb kommunikációs eszköze az antiszemita intenciójú uszítás….?

Megosztás

Bemutatkozott a nemzetközi kommunikációért felelős új államtitkár. Természetesen „visszautasította” a Handelsblatt „rágalmait”.

Megosztás

Bemutatkozott a nemzetközi kommunikációért felelős új államtitkár. Természetesen „visszautasította” a Handelsblatt „rágalmait” – a megszokott fideszes szemérmetlenséggel, szégyentelenül, kihívóan hazudva.

Nem véletlen!

„Nem antiszemita a Soros-kampány” – háborodik föl újra meg újra a magyar „kormány”: így gyakorolja leginkább a „zéró toleranciát”…

Mert egyébként nem csupán a Soros-kampány, hanem a Fidesz egész politikájának konstans és alighanem legfontosabb eleme a sunyi antiszemita uszítás. Népszerűségét – sajnos – nagyrészt annak köszönheti. Már régóta nem lehet senki sem úgy a Fidesz támogatója, hogy legalábbis ne „tolerálja” bűnös módon a rasszizmust.

Sokat írtam már erről, próbálok csak keveset ismételni… Nem lehet véletlen, hogy a Fidesz különböző hecckampányai – a MIÉP-pel, aztán a Jobbikkal, mostanában önállóan is – rendszerint zsidók vagy zsidónak ismert, zsidónak „elkönyvelt” emberek, netán szervezetek ellen irányultak-irányulnak. Nem lehet véletlen a Horthy-mosdatás sem, a sunyi antiszemitizmus nyilvánvaló eszköze. Gábriel sem véletlen – és a többi szemétség sem az.

Ez a kormány zéró toleranciája

Azt mondja az új államtitkár, hogy „Orbán Viktor és kormánya sohasem hivatkozik Soros zsidó gyökereire”…Nem is kell – azt nyilván tiltja a „kormány” zéró toleranciája…

Elegendő minden bajunk okának megjelölni, ahogy azt a klasszikus zsidózó hecckampányokból tudjuk. Elegendő minden ellenzéki megnyilvánulás mögé Sorost állítani stb. De ha ez kevés volna, akkor egy-egy megjegyzés – lásd „a vizeinkben úszkáló nagy testű ragadozóról” szólót – megvilágít mindent. Mondta azt Orbán, hogy zsidóról beszél..? Mégis mindenki értette – hiszen csupán annyira volt kódolva, hogy megérthesse… Ahogy például a Vasárnapi újság című ocsmányságnak adott számtalan interjú is.

Nem kell a „zsidó módra nevető” Soros plakátjaira sem rányomtatni, hogy „mocskos zsidó” – ráírják majd azok, akiknek udvarol ez a „nemzeti kormány”.

A „hatalom” gátlástalanul hazudik

Kovács Zoltán sérelmezi, hogy a Handelsblatt nem közölte „válaszát”. Nagyon helyes: ezt kellene végre tennie mindenkinek – elsősorban a hazai ellenzéknek: nem szabad szóba állni a gyalázatos, minden gátlás nélkül hazudozó hatalommal. Beszélni kell róla, újra meg újra – hiszen mást nem lehet tenni. De kommunikálni nem szabad velük! Mert végre meg kell érteni: valamennyi vitából ők kerülnek ki „győztesen”, hiszen felrúgnak, leköpnek minden erkölcsi elvet.

Immorális alakokkal bizonyos keretek között lehet beszélni – amorális gazemberekkel csakis kontraproduktív lehet minden kísérlet a szóértésre!

Mégis: miért kell újra meg újra szóvá tenni – a témát, meglehet, unalmasnak tartó közvélemény számára –, hogy a Fidesz sunyin, ugyanakkor durván zsidózik, mégpedig legalább 20 éve?

Mert ez az egész dolog nem egyszerűen a zsidókra tartozik, és nem is a „nemzetikeresztényekre”: magyar ügy, nemzeti ügy ez. Ahogy magyar gyalázat, nemzeti gyalázat a Fidesz népszerűsége is.

Előbb-utóbb mindenkire sor kerül

Abban az országban – mondom ezt azoknak, akiknek a zsidózás önmagában nem elég undorító –, ahol a hatalom rasszista politikát folytat, ott sor kerül előbb-utóbb mindenkire. Hiszen már régóta cigányoznak és buziznak is; megbélyegezték a rokkantakat, üldözik a hajléktalanokat, elveszik a munkavállalók maradék jogait stb. – ezt értik „régi vágású kereszténydemokrácián”… Senki sem érezheti magát biztonságban, senki sem menekülhet.

Abban az országban, ahol a hatalom folyamatosan képzelt ellenséggel háborúzik, hecckampányokat folytat, nem lehet normálisan élni. A hatalom megvehet ugyan csoportokat, és egymás ellen is uszíthatja őket; elüldözhet egyetemet, szétverheti az MTA-t, tönkreteheti az oktatást stb.: egy ideig bármit megcsinálhat.

De előbb-utóbb mindennek vége lesz – ennek az undorító rezsimnek is. Ám arra azért ügyelni kellene, hogy ne túl későn legyen vége; ne akkor, amikor már mindenki elkönyvelt bennünket „fideszesnek”.

Nincs sok időnk hátra. A szégyen, úgy lehet, már ránk ragadt.

Kapcsolódó

Kovács Zoltán kormányszóvivő: Heller Ágnes egy öreg bigott komcsi

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük