A közhiedelemmel ellentétben az állam nem Orbán Viktor naccs’úr háztájija, hanem mi vagyunk
Megosztás
Az első amerikai milliárdos. Ő mondta azt, még ifjonti őszinteségében, hogy „csak az első milliót ne kérdezzék, honnan van”. Na, ez az, ami nálunk megdőlt. Itt jó világ van. Gyakorlatilag mindenkiről tudjuk, honnan van a suska. A nemzeti bank-, és mangalicaszerelő első 500 milliárdja, a Kedves Vezető kedves vejének az első 13 milliárdja.
Az első amerikai milliárdos. Ő mondta azt, még ifjonti őszinteségében, hogy „csak az első milliót ne kérdezzék, honnan van”. Na, ez az, ami nálunk megdőlt. Itt jó világ van. Gyakorlatilag mindenkiről tudjuk, honnan van a suska. A nemzeti bank-, és mangalicaszerelő első 500 milliárdja, a Kedves Vezető kedves vejének az első 13 milliárdja.
Tudja azt mindenki, honnan van. Nem titok. TŐLÜNK VAN!
Csak nagyon keveseket érdekel. Azért is, mert nem nagyon értjük mi, hogy mennyi is az a 13 000 000 000 forint, ennyi csak a számtanpéldákban létezik, azt meg még kevésbé, hogy amit az államtól ellopnak, azt tőlünk lopják el. Mert a közhiedelemmel ellentétben az állam nem Orbán Viktor naccs’úr háztájija, hanem mi vagyunk.
Szóval az úgy van, hogy most szépen befizetünk – mindenki – 1300 forintot a kasszába, ha már az a szemét EU nem akarja megfinanszírozni az Istvánka első 13 milliárd forintját.
Legyünk boldogok! Mert mától nemcsak Izaura szemműtétjére, és a budiszájú Bayernek gyűjtögetünk, hogy ömöljön belőle továbbra is bátran a fekália, de immár hivatalosan, a törvény erejét használva, adók módjára beszedve, kedves miniszterelnökünk még kedvesebb vejének is.
13 milliárd forint. Ennyit. Első körben. Mert mi olyan gyűjtögető nemzet vagyunk. Rockefellert meg csókoltatjuk. A fasorba sincs!
13 milliárd forint. Ennyi kell a mi fiunknak
Most. Fiatalság, bolondság, és a kis kópé imádja a kastélyokat, a belvárosi luxuslakásokat, a nagy bulikat, jó autókat, a pompát. Meg a Balatont. De, mivel csak az északi partot tudta még elcapcarálni, a déli még nem az övé, így meg nem lehet rendesen körbekeríteni, és kétméterenként ráírni a fegyveres őrökkel védett kerítésre, hogy magánterület.
Úgy tűnik, mi meg nem jó gyógyszereket szedhetünk, így tízmillióan, mivel azt nagyon nehezen tűrjük, ha a kertből a szomszéd fiú elvisz három darab barackot, 96 forint értékben, mert az a mienk. A szomszéd fattya meg biztos drogos, hogy nőjön köröm a pimpijére, és tolvaj, és ha még egyszer, akárcsak a kisujját is átnyújtja a kerítésen, hát kinyírjuk, és amúgy is, állítsák vissza a halálbüntetést. De azt tapsikolva nézzük, hogy a naccs’úr és kedves barátai szakmányba lopják nemcsak az EU-s lóvét, mert mit érdekel az minket. Az EU rohad, rohadt már Kádár alatt is. De szisztematikusan kilopja lassan – dehogy lassan! – a teljes államot is alólunk.
Haha! Már hallom a lelkes hívek hörgését
Ki a fene az az állam? Nem rokonunk az! Meg legalább itthon marad…Itthon? Hol aranypofa?
Aztán persze majd fogunk nagyokat pislogni, mert se Istvánka, se a félanalfabéták mezzoszoprán, dolgos gyöngye sem fog leállni. Mert az első sokmilliárdok után majd jön a többi. Az étvágy, az akarat, a rablóállam is megvan hozzá. Fog ez menni. Csak az EU pénze, az nincs. Meg nem is lesz.
És akkor majd nemcsak az utolsó három szem barackért nyúlnak be a kerítésen,
de a bankba, a párnacihába is, a maradék pénzért. A TE PÉNZEDÉRT! A NŐDÉRT, – asszony az, mert a nő olyan liberális hangzású – kell a nemzeti tenyészkanca-programba, A GYEREKEDÉRT, mert jó lenne, ha valaki megvenné Istvánkának a déli partot is, ÉS A VÉGÉN ÉRTED IS, mert valakinek össze kellene lapátolni a ganét a naccs’úrék háztájijában, amit régen még Magyar Köztársaságnak hívtak.
