Connect with us

Állati

A kutya vigasztal, ha rosszkedvű vagy és akkor is, ha fáj valamid

Megosztás

A kutyánkkal való kapcsolat lényege az irányítás. Az emberek többségének gondja van a kutya fölötti uralom megszerzésével.

Megosztás

Mire jó, ha tanulmányozzuk a kutya viselkedését? Ebből a szempontból a kapcsolatteremtés, a tisztelet, az elkötelezettség megteremtése csak eszköz és nem cél. A kutyánkkal való kapcsolat lényege az irányítás. Az emberek többségének gondja van a kutya fölötti uralom megszerzésével.

Ki lesz a vezér?

A kutyák a jelenben élnek: számukra csak az itt és most létezik. Nem foglalkoznak logikai okfejtéssel, és nem várják meg, míg a gazdák jobban megvilágítják szándékaikat. A valódi irányítás belülről fakad.

Minden állatcsoportban központi kérdés, ki lesz a vezér, és ez miként derül ki. A ragadozóknál a dominanciára törekvők igyekeznek megbénítani a vetélytárs mozgását. A vezérállat ledönti lábáról támadóját, s a nyakába harap, hogy leszerelje. Mintegy azt jelezve, hogy ha az alatta lévő megmoccan, akkor kész arra, hogy megölje. Így lesz ő a főnök. A vesztes azzal mutatja ki megadását, hogy a hátára hengeredik, lábát az ég felé emeli, s hasát mintegy kitárja a vezér felé. Így gyakorlatilag mozgásképtelen és védtelen.

A kutyák vagy értik, vagy nem, mit akar a velük szemben álló, s az lehet a gazda, egy idegen, egy kutya vagy macska… Reakcióra gyorsan és határozottan kell válaszolni. Az marad életben, aki ezt jól csinálja.

Gyakori kérdés, hogy vajon van-e a kutyának lelkivilága, sőt, lelkiismerete. Az ebek lelki folyamatai különböző mozgásokban, cselekvésekben tükröződnek (ugrálás, harapdálás, farkcsóválás). Ami az érzelmeiket illeti, ezek általában spontán módon és szinte majdnem mindig valamilyen testi állapottal (éhség, szomjúság, fáradtság, düh, szexuális vonzalom) összefüggésben jelentkeznek, vagy ingerek (támadás, menekülés, szokatlan hang- és fényhatások) váltják ki.

Mindent észrevesznek

Vigasztalnak ha rosszkedvű vagy és akkor is, ha fáj valamid. Az én kutyám nagyon nem kedveli a macskákat. Egyszer oltásra mentünk az állatorvoshoz. Az egyik sarokban egy frissen műtött cica feküdt. A kutyám azonnal odarohant, miközben engem kilelt a hideg. Nem volt rá okom: a macskautáló eb nyalogatta, szeretgette, vigasztalta a kis beteget. Meg kellett állapítanom, hogy ezekben a négylábúakban sokkal több az empátia mint számos, magát felsőbbrendűnek vélő, migráncsozó kétlábúban.

Ám a kutya érzelmeiben is vannak olyan jelenségek, amelyek a féltékenységre, a lehangoltságra, a bánatra, az örömre, a szeretetre hasonlítanak. Minden gazda tudja például, hogy kedvence időnként úgy viselkedik, mintha rossz lenne a lelkiismerete. Ez azonban inkább a valódi félelemhez áll közelebb.

A magasan fejlett, társasan élő állatok lelki életében megtaláljuk a bűnbánat mélyen emocionális gyökerű formáját. Ez megfigyelhető a kutyáknál is. Ha például hazaviszünk a már meglévő kutyánk mellé egy másikat, tapasztalhatjuk a feszült légkört, amely aztán egy kirobbanó csatában ér véget.

Féltékenység, hamis ártatlanság

Persze nem minden találkozás ilyen drasztikus. Van, amikor kimondottan jót tesz a másik kutya megjelenése. De azért a feszültség kezdeti jelei itt is érzékelhetők. A féltékenység, az apró harcok. Utóbbiak legtöbbször a gazda jelenlétében történnek. De ha nem, akkor is jól látjuk a hamis ártatlanságot, a túlzott illedelmesség ábrázatát, amit okos kutyák szoktak időnként magukra ölteni, amikor látják, hogy a gazda tudja, verekedtek. Vagy épp az ellenkezője: a kutya elfordul, és rád sem néz.  Mintha kerülné a lelkiismeretre ható szemek pillantását. Ilyenkor tudjuk elkövetni azt a hibát, hogy nem büntetjük, mert olyan aranyos képet vág.

Ha egy kutyának elmagyarázzuk, hogy a kertünkben lévő macskát nem szabad bántani, megérti. És ha mégis azon kapjuk, hogy elfogta, vagy bántotta, máris mutatja a bűnbánás jeleit. De ha egy kerten kívüli, azaz nem a családhoz tartozó macskáról van szó, bizony a legnagyobb lendülettel kezdi el üldözni, s ha teheti, el is kapja.

Robog a kutya, röpül a gazda

Sokszor megmosolyogtatja a járókelőket az utcán a következő kép: elől robog egy viszonylag kistestű kutya, és a póráz másik végén repül a gazdája. Ha lakásban tartjuk a kutyát, és naponta többször levisszük sétálni, mindannyiszor tapasztalhatjuk, hogy kutyánk élénken előttünk szalad, feszesen húzva a pórázt. Örülhetünk, ha nem ránt el bennünket. Ennek megakadályozása sokszor felér egy konditermi edzéssel.

Hogy miért van ez így? A négylábú kedvenc boldog: végre kiszabadult a négy fal közül. Ráadásul a kutyát az utcán sokkal több külső inger éri, mint a lakásban. Úgy érzi, neki okvetlenül információkat kell gyűjteni, élvezni a különféle szagokat. Ezért izgatott lesz, mindent meg akar szagolni, mindenről tudni szeretne az orrán keresztül.

Magad, uram,,,

Tulajdonképpen az lenne a legegyszerűbb megoldás, ha minden gazdi egy erre hivatott iskolában kedvencével együtt megtanulná az alapvető dolgokat. Ám miután nálunk nem kell kutyatartásból vizsgázni (pedig nem ártana!), aki nem kutyaiskolában tanulja meg, mit és hogyan kell tenni, annak marad a „magad, uram”.

A póráz legyen legalább öt méteres. Hagyjuk tíz-tizenöt percig, hadd „szagolja ki” magát. Ha nincs rá különösebb ok, ne rángassuk vissza. Épp e kíváncsiság okán, jó, ha nem mindig ugyanazon az útvonalon sétálunk, így a kíváncsi eb még több új információhoz jut. Bár az a legjobb, ha engedjük, hadd szaladjon vagy ismerkedjen a „kutyakollégákkal”, ám egy nem kellően engedelmességre szoktatott kutyus könnyen átrohan még az úttesten is, ha meglátja egy fajtatársát. Ráadásul nem tudhatjuk, hogy a közeledésből harc vagy barátság lesz. Így hát jobb a békesség. Ha azonban van a környéken olyan terület, ahol gond nélkül el lehet engedni kedvencünket, akkor futtassuk, labdázzunk vele. Ha sikerül elfárasztani, hazafelé már nem fogja húzni a pórázt.

Az első perceket minden alkalommal érdemes kivárni, közben kutyánk egyéb dolgát is elvégzi. Ezek után már lehet tanítani és jelezni neki, hogy milyen viselkedést várunk el tőle.  A folyamatos terheléssel érik az idegrendszere és lassan, fokozatosan el lehet érni, hogy ha szabadon van, akkor se fusson el, ha lát egy másik kutyát, vagy ne adj’ isten, egy macskát.

Hányatott múltú kutya – új gazdánál

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük