A megtalált ajándék

Tessék, bekövetkezett! Nálunk megtörtént minden szülők egyik rémálma: az unokám megtalálta az anyja szekrényében az elrejtett karácsonyi ajándékot.

Így esett

Néhány napja Lili-unoka odaperdült az édesanyja elé és Jászai Mari modorában szemet-forgatva, szemrehányóan megjegezte:

„Anya! Te titkolsz előlem valamit!”

A lányom a vártnál is nagyobb zavarba jött, hiszen nem tudta, hogy melyik titokra derült fény a sok közül, de szerencsére Lili már folytatta is a drámát:

„Ott van a szekrényedben a karácsonyi ajándékom.”

A lányom megkönnyebbülten csak ennyit mondott: igen, mert a Jézuska ledobta, hogy én csomagoljam be, mert neki nincs rá ideje.

A dolog ezzel a lovagiasság szabályai szerint le is zárult volna, ha miközben a lányom mesélte az esetet, nem jött volna elő egy régi élményem, amiről eddig nem is tudtam, hogy ott van valahol a tudatom mélyén. Hét éves lehettem, amikor – mint minden gyerek – én is vadásztam otthon karácsony táján az eldugott ajándékokra. Hogy megtaláltam-e, nem tudom, de hirtelen újra átéltem a kettős érzést, hiszen miközben kerestem, a lelkem mélyén azért szurkoltam, hogy ne találjam meg, mert öntudatlanul is érezhettem, hogy kell az a karácsonyi hangulathoz.

De mi van most?

Valahogy így vagyok mostanság is, várom a karácsony ajándékát, de félek is tőle, hiszen az ország mostohái mostanság csak rossz és talmi dolgokkal lepnek meg bennünket, pedig hát ez a szeretet ünnepe lenne, és nem a nép lenézéséé.

Ez a nagy-nagy szeretet-dolog is sántít valahol. Nem lehet mindenkit szeretni, és nem is kell, csak azt, aki érdemes rá. Gondoljunk mindig arra, milyen engesztelhetetlen dühöt érzett még a megváltó is egyesek iránt, és nekem senki ne mondja, hogy értük is vállalta a kereszthalált, én úgy hiszem, hogy sokkal inkább helyettük.

BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT, MINDEN JÓAKARATÚ EMBERNEK!

Kapcsolódó

https://varosikurir.hu/karacsonyfa-kicsit-maskent/