A szarházi szarházi – Húsvéti gondolatok a reményről (is)

Nem emlékszem, mikor volt az a pillanat, amikor rádöbbentem, lelkeket kell menteni. Nem, nem most a kampány idején. Van annak már jó pár éve. Akik követnek, olvashattak erről bőségesen. A remény mindig itt van

Jézust ebben az országban keresztre feszítenék ma is

Különösebb látnoki tehetségre sem volt szükségem megfogalmazni, hogyan terjed majd a gyűlölet és a kirekesztés, hogyan tolul a felszínre az alja, hogyan kapkodnak koncért senkiháziak. Színe-visszája. Szemléletváltozás kell a valódi változáshoz. Levenni a szemellenzőket. Senki mástól ne várd, hogy helyetted változzon vagy tegyen. Ne hivatkozz arra, hogy más mit tesz. Ne az legyen a példa, hogy elvtelenül könnyebb boldogulni. És tényleg könnyebb? Akkor miért is tartunk itt? Nincs olyan, hogy kis szarházi meg nagy szarházi. A szarházi szarházi. Csak a nagyobbnak talán több esze van a galádsághoz. Én nem hiszek abban, hogy gyűlöletre gyűlölet a válasz. Nem hiszek a hangerő erejében. És nem kérek a lelkekkel, agyakkal, szívekkel kufárkodókból.

Jézust ebben az országban keresztre feszítenék ma is. Idegenszívűnek mondanák. Másképp gondolkodónak, zsidónak, cigánynak, erőszaktevő migránsnak, melegnek, konyhába száműzendő nőnek, annyit is érő szegénynek, egynek a 2000 soros ügynök közül. Ecce homo.
Poncius Pilátusok mosnák kezüket, és megannyi Júdás tartaná a markát.
Feltámadás lenne harmadnapra? Nem tudom.

A remény Te vagy magad

De minden új nap egy új esély, hogy emberségünk legyen a mérce.Nincs az a bukás, kudarc, győzelem vagy siker, ami után ne lenne másnap. A remény nem függvénye annak, miben élsz, mit kell kiállnod, miben, kiben hiszel, vagy mit hoz a holnap. A remény Te vagy magad. Ne veszítsd el!

Kapcsolódó:

Valld be, az mégsem lehet, hogy az ember minden szeretetét egy kutyára pazarolja!