Az áruló ügynök típusai – A jó, a rossz, és a kétkulacsos

A hatalom már csak olyan, hogy nemcsak az ellenség, de saját polgárai után is kutakodik. Minden korban, minden országban számíthatott rá az ott élő, hogy kormánya kémkedik utána, igyekszik belesni legféltettebb titkai, magánélete függönye mögé. Nincs tehát olyan rendszer, amelyikben ne lenne nagy keletje e spionoknak. Furcsa jószág az ügynök.

Kétkulacsos ügynök

Lássuk, milyen az, amikor egy ügynöknek nem csak egy arca van. Íme a definíció, ami bár 1965-ből származik, ma is pontosan megállja a helyét. Azért izgalmas különösen a téma, mert egyes vélemények szerint, talán soha még nem volt ennyire divat besúgónak, netán profi ügynöknek lenni. De lássuk, milyen az, amikor egy ügynök önállósulódik!

„Kétkulacsos ügynök fogalma alatt azt az ügynököt értjük, aki ellenséges beállítottságánál fogva a tudomására jutott konkrét ellenséges tevékenységet szándékosan nem jelenti, vagy nem a valóságnak megfelelően jelenti. Kétkulacsos az az ügynök is, aki a feldolgozás alatt álló személyek közül egyesekre – különféle okok miatt – nem tesz említést, róluk semmit sem jelent.

Előfordul olyan eset is,hogy az ügynök arról az ellenséges személyről, vagy csoportról,amelyre, vagy amelyből beszervezték és amelyre éppen dolgozik, a valóságnak megfelelő jelentéseket ad. Azt azonban eltitkolja, hogy ő maga egy másik ellenséges csoport tagja, és hogy ez a csoport is konkrét ellenséges tevékenységet folytat. Ezzel az a célja,hogy a BM. politikai nyomozó szervek ügynökeként biztonságban folytathassa ellenséges tevékenységét.”

Az irat forrása:

Jelzet: ÁBTL – 4.1. – A-2013
Tárgy: A III/III. Csoportfőnökség módszertani tanulmányai a hálózattal, ügynökséggel kapcsolatban
Irat évköre: 1964-1965
Oldalszám: 134

(Forrás: Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára)

A folyatásban, ügynöklisták és a Sólyom-bizottság