Szeretett Vezérem! Ez az idei év utolsó napja, holnap egy új esztendő kezdődik. Engedd meg, hogy ebből az alkalomból. Magam és néped nevében. Szívem egész melegével. Mint fénykép szobám falán. Felállva, hosszan és ütemesen.
Újévi köszöntő
Nem akarnék ünneprontó lenni, de nem hagyhatlak tudatlanságban, ezért meg kell, hogy jegyezzem: egyszer minden történet véget ér. A vezérek sorsa, hogy elbuknak. Mennek maguktól, mert belátják, hogy nincs tovább. Küldik őket, ha nem veszik időben észre, hogy vége.
Jönnek az újak, a trónkövetelők. Akik már most is szép számmal gyülekeznek az árnyékodban. Ugrásra készen várják, hogy veled, az örök és megbonthatatlannal, történjen valami. Gulyás? Lázár? Rogán? Melyikük lesz a Nemzeti Együttműködés Brutusa?
Hangosan ki nem mondanák, amiről éjjel-nappal álmodoznak. Mocskos és perverz férfiálmaik vannak. A hatalomról szólnak, ami még a szexnél is izgatóbb.
Nem is igazi férfiember az, aki nem mer nagyot álmodni.
Egyikük sem államférfiúi alkat, de a Párt vezetőjének bármelyikük megteszi. Hol van kőbe vésve, hogy egy párt vezetőjének államférfinek kell lennie?
Illene, meg jó is volna persze, de a politika nem így működik.
Talán éppen te mondtad Vezérem, de lehet, hogy valamelyik alkutyád, hogy a jófiúk elbuknak. Csak mellékesen, és tényleg nem azért, hogy elkeserítselek: a rosszak hatalma sem tart örökké.
Szavamat ne felejtsem: Boldog Új Évet Kívánok! Nem neked: Magyarországnak.
