Blogbazár
Bruck András: Kultúra és barbarizmus
Miközben Magyarországon a ravasz és korlátolt hatalom a Nyugat, Európa összeomlására játszik, és minden intézkedését a rémült és nem ritkán tudatlan híveinek félrevezetése motiválja, egy brit szupermarket-lánc felmutatta, mi a baj Orbán koncepciójával: a cég úgynevezett „csendes órát” vezetett be, hogy az autisták se féljenek belépni üzleteikbe.
A Morrison-lánc 439 üzletében ezentúl szombatonként reggel 9-10 között
csökkentik a fényeket, kikapcsolják a zenét és az autista gyerekeket rémületbe ejtő egyéb zajokat is igyekeznek kiiktatni. Fantasztikus vívmány ez, valóságos civilizációs mérföldkő, amikor egy nemzet idáig jut a szolidaritásban, törődésben.
Na és nálunk,
konkrétan az orbáni Magyarországon miképp bánnak az emberekkel? Mennyire becsülik őket? Merthogy ez jelzi legpontosabban, hogy egy ország az embertelenség-emberség skála mely fokán áll.
A válasz egyértelmű, mint annyi másban, ezen a skálán is közelebb vagyunk a nullához, mint a tízhez. Íme, a destrukció elrettentő listája, és annak is csupán egy része: a fizikailag, szellemileg hátrányos helyzetűek taposása, kifosztása, felülvizsgálatuk ésszerűtlen kíméletlensége; a rokkantnyugdíjaknak és az őket gondozó családtagok ápolási díjának minimálisra, kb. harmincezer forintra csökkentése; közmunka-kényszermunka rendszer, aljasul a kötelező minimálbérnek kevesebb, mint feléért, a munkajogok középkori megkurtítása, közte a mindössze három hónapra levitt munkanélküli segéllyel, ami a legalacsonyabb egész Európában: ez mindenhol másutt 6-24 hónap.
A kegyetlenkedések pedig szeptembertől újabb színtéren folytatódnak:
a „diszes” – diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia”- iskolásgyerekeket Orbán pedagógiai „szakértői” megfosztották attól a lehetőségtől, hogy egy-egy, számukra megoldhatatlan tantárgyból felmentést, könnyítést kapjanak. Csakhogy a speciális fejlesztő tanárok száma a minimálisnál is kevesebb, így ilyen feladatra alkalmatlan tanárokra vár majd, hogy az egy-egy tantárgyban tanulási nehézségekkel küszködő, egyébként gyakran kiemelkedő képességű gyerekeket felzárkóztassák. Mi lesz velük, mi vár rájuk? De ez csak a kétségbeesett, túlterhelt szülőket érdekli, azt a szörnyeteget, amivé Orbán a magyar államot tette, egyáltalán nem.
És persze feltétlenül idetartozik
az állam emberségének és kötelességtudatának egy másik alap fokmérője, az egészségügy is. Csakhogy a magyar állam e téren is messze a tényleges lehetőségei alatt teljesít, nyoma sincs a magyarok életének és egészségének megőrzésére irányuló kormányzati szándéknak.
Orbán téved.
Nem a Nyugat hanyatlik, hanem az ő undorító, barbár rendszere, de a bukásáig még milliók lesznek kénytelenek elszenvedni torz személyiségének kártételeit: diszesek, autisták, betegek és egészségesek.
Azért ne legyünk igazságtalanok, van a mi autistáinknak is segítség: nekik ott az M1.
Szerző
