Ma délelőtt kirúgtam Orbán Viktort. Berendeltem a hivatalomba, várattam kicsit a folyosón, majd odaállítottam a szőnyeg szélére és közöltem vele: nincs tovább. Vége, befejeztük. Próbáltam tűrni, elviselni, ameddig csak lehetett, de mostanra véglegessé vált: a jövőben nem tudunk együtt dolgozni.
Ma délelőtt kirúgtam Orbán Viktort. Berendeltem a hivatalomba, várattam kicsit a folyosón, majd odaállítottam a szőnyeg szélére és közöltem vele: nincs tovább. Vége, befejeztük. Próbáltam tűrni, elviselni, ameddig csak lehetett, de mostanra véglegessé vált: a jövőben nem tudunk együtt dolgozni.
Úgy tett, mint aki nem érti. Mondjam meg, hogy mi a baj vele.
Mondtam neki, hogy ne játssza itt a bazári majmot, tudja ő nagyon jól, mi a gond. Elmondtam már sokszor az elmúlt években, ne akarja, hogy elismételjem. Jobb lesz mindkettőnknek, ha nem kell még egyszer végighallgatnia, váljunk el békességben.
Kötötte az ebet a karóhoz. Hogy amióta csak eszét tudja, értem harcolt. Miattam csinált hülyét magából, értem hagyta, hogy leordibálják a fejét a nemzetközi fórumokon, ujjal mutogassanak a háta mögött. Miattam kerüli mindenki, mint a leprást. Mondtam neki, nem azért fizettem, hogy a nevemben lejárassa magát.
Látszott, nem érti, hogy mekkora a baj.
Na jó: elmondom még egyszer. De most tényleg utoljára. Nem az volt a munkaköri leírásában, hogy lesajnált, lenézett országot csináljon a hazámból. Hogy földig rombolja az oktatást, padlóra küldje az egészségügyet. Belekössön mindenkibe – tanárba, tűzoltóba, munkásba és munkanélkülibe. Fiatalba, idősbe, középkorúba. Ellopja a javainkat, a hitünket, a reményeinket.
Nem ebben állapodtunk meg.
Rombolás és pusztulás, amerre lép. Lenyúlta a lóvét, és odaadta a csókos haveroknak. Több a szegény ember, mint valaha, soha nem látott méretűre hizlalta a korrupciót. Remélem, tudja, hogy ennek a töredéke is elég ahhoz, hogy megszüntessem a munkaviszonyát.
Mégis, mit gondolok, ki vagyok én, hogy csak úgy felmondok neki?
Azt gondolom kiskomám, hogy nem én vagyok érted, hanem fordítva: a miniszter a latin minister szóból ered, ennek eredeti jelentése „szolga”, illetve „segéd”.
Nem érdekel, hogy melyik szó mit jelent, próbálkozott cinikusan. Ha ő úgy akarja, holnaptól ennek is más lesz az értelme. Majd az értelmező szótárt is átírjuk, tette hozzá. Vagy, ha ez egyszerűbb, akkor simán betiltjuk. Meg sem hallottam, elegem volt már belőle. Vége, befejeztük, mondtam, nincs tovább. Két hónap a felmondási idő, nem kell ledolgozni.
Hálátlan vagyok, válaszolta.
Ő csak értem, a magyar emberekért tett mindent. Ezért vívott meg Európával, állította meg Brüsszelt, miattam ment csatába, szállt síkra mindenütt. Ott is harcolt, ahol nem volt ellenség. Fejezzük be, mondtam. Vége.
Kezdte kapiskálni, hogy nincs tovább.
Közös megegyezéssel? Reménykedve nézett rám. Érdemei elismerése mellett, más fontos beosztásba? Nem szóltam semmit. Esetleg megrendült egészségi állapotára való tekintettel? Ez sem jött be. Ki vagy rúgva, mondtam neki. Nincs rád szükség többé, eddig is csak kárt okoztál, ennek most legalább egyszer, s mindenkorra vége.
Tovább próbálkozott: végkielégítés?
Hál istennek, volt gyerekszobám: erőt vettem magamon, és nem mondtam neki, hogy Hello Röfi!
