Modern rákterápiák

Santosh Kesari neurológus professzor a kaliforniai Pacific Neuroscience Intézet egyik alapítója, az intézet Transzlációs Idegtudomány és Neuropatológia osztályának elnöke, és ugyanitt a Neuro-Onkológiai Központ igazgatója. Szakterülete az agydaganatok kialakulásának mechanizmusa és terápiája, melyet kutatóként és praktizáló orvosként egyaránt művel. Számos kitüntetés és díj birtokosa. A neves orvoskutatóval Boldogkői Zsolt professzor beszélget.

BZS: Agytumorokkal, ezen belül a glioblasztómával, a gliasejtek rákjával foglalkozol. Milyen eredményeket ért el a csoportod ezen a területen?

SK: A glioblasztóma egy halálos rákféleség, melynek átlagos túlélési ideje 18 hónap a hagyományos kezelések (radio- és kemoterápia) mellett. E betegség ötéves túlélési aránya mindössze 10%, s az utóbbi évtizedekben csupán minimális haladást sikerült elérni ezen a területen. A csoportom azt kutatja, hogy a glioblasztóma genetikai sokfélesége és az immun-mikrokörnyezet hogyan befolyásolja a célzott- és az immunterápiákra való reakciót, mind preklinikai, mind klinikai kísérletek során. Különféle szereket tesztelünk, mint például tirozin-kináz-inhibítorokat és ellenőrzési pont gátlókat, valamint ezeknek a személyre-szabott kombinációit. A szereket mind közvetlenül a tumorba oltva, mind pedig szisztémásan alkalmazzuk.

Az immunrendszer rákellenes hatását erősítik

BZS: Mi a véleményed arról a napokban a Journal of Translational Medicine-ben publikált, glioblasztóma terápiáról, mely azon alapul, hogy a páciens saját dendritikus sejtjeiből és a tumorból készített oldat keverékkel vakcinázunk?

SK: Ebben a cikkben én is társszerző vagyok. Ezzel a módszerrel az immunrendszer rákellenes hatását erősítjük fel személyre-szabott módon. A páciens agytumorából vett mintát lizáljuk és összekeverjük a páciens véréből nyert dendritikus sejtekkel, majd a páciensbe visszajuttatjuk az így készített vakcinát, melynek DCVax-L a neve. A dendritikus sejtek feladata normálisan, hogy ők adják le a vészjelzést az immunrendszernek, ha fertőzés, vagy rák alakul ki a szervezetben. A tumor lizátum pedig annyiban különbözik más vakcináktól, hogy nem csupán egyetlen célpont ellen kelt immunválaszt, mivel a tumorban előforduló antigének sokaságát tartalmazza. Úgy vélem, a DCVax-L egy nagyon jó ötleten alapul, mely hatásosnak és biztonságosnak bizonyult a klinikai kísérletek során. Nagyobb számú vizsgálatot kell még végezni, és meg kell szerezni az FDA engedélyét a klinikumban való alkalmazáshoz. A technikát kombinálni kell más bevált terápiákkal, pl. az ellenőrző pont gátlókkal.

BZS: Stanfordi kutatók nemrégiben kifejlesztettek egy rendszert, amelyben egér tumorokba kismennyiségű, kétkomponensű immunstimulánst fecskendeztek be, s eredményként azt kapták, hogy ez a módszer számos ráktípus esetében igen hatásosnak bizonyult, nyomtalanul eltüntette még az áttéteket is. Mi a véleményed, ez lenne a végső győzelem a rák elleni küzdelemben?

SK: A tumorok kezelésének egyik nehézsége, főként az agyban, hogy elegendő mennyiségű szert vigyünk be gyógyhatás eléréséhez. Szisztémás beadás esetén az injektált szer kevesebb, mint 1%-a jut el a tumorhoz. A tumorba való közvetlen beadás esetén ez az arány sokkal jobb, ráadásul a mellékhatások is enyhébbek. Az agy esetében figyelembe kell venni a vér-agy gátat is, ami megakadályozhatja a hatóanyagok célba érését. Mi is kísérletezünk egy immuntoxin agytumorba való bevitelével. Ami a konkrét kérdést illeti, lehetséges, hogy lesznek kitűnően működő általános hatású rákterápiák, de ezek szerintem nem lesznek képesek az összes ráktípust meggyógyítani. Mindenesetre, ez a személyre-szabott terápián alapuló rendszer, amely az elkötelezett T-limfocitákat és a dendritikus sejteket aktiválja, nagyon biztatónak tűnik.

A jövőben elmaradhat a kemoterápia

BZS: Harvardi kutatók azt találták, hogy a Her2-negatív mellrák esetében nincs szükség kemoterápiára, a hormon terápia egyedül is elegendően hatásos. Lehetséges, hogy a közeljövőben el fogjuk felejteni a komoly mellékhatásokat okozó hagyományos kezeléseket?

SK: A hormonterápia, a célzott terápiák és az immunterápia már ma is jelentős hatékonysággal rendelkeznek számos rákféleség ellen. Néhány esetben a kemoterápia és a radioterápia valóban elkerülhető. Ez a trend folytatódni fog az elkövetkező évtizedekben, s akkor már valóban nem lesz szükség ezekre a tradicionális kezelésekre. A korai diagnózisra és a megelőzésre irányuló erőfeszítések is egyértelműen ebbe az irányba mutatnak.

BZS: 2015-ben dán és amerikai kutatók felfedezték, hogy az a szénhidrát, amellyel a malária parazita az állapotos hölgyek méhlepényéhez kapcsolódik, azonos azzal a molekulával, amely a ráksejtek felszínén is nagy számban van jelen. A kutatók izolálták ezt az anyagot, hozzákötötték egy toxin molekulához és sikeresen alkalmazták több ráktípus ellen egér modellben. Ez az eredmény igen nagy reményeket ébresztett. Tudsz valamit a további fejleményekről?

SK: Egyelőre nem jelentek meg további publikációk e témában. Egy cég azonban, melynek a tanácsadója vagyok, egy olyan terméket fejleszt, amely részben ezen a koncepción alapul. Ez is nagyon biztató módszernek tűnik, érdeklődve várom az új eredményeket a témában.

Kérdés, lehet-e minden ráktípusra hatásos módszer

BZS: Egészen mostanáig az volt az általános vélekedés, hogy lévén minden tumor más és más, ezért a kezelésük eltérő terápiás megoldásokat is kíván. De az előbb említett technikák egyetlen mindenható módszer mellett teszik le a garast. Szerinted a kismolekula-alapú precíziós onkológia, vagy általános hatású áttörő (break-through) technológiák eredményezik majd a végső megoldást a rák elleni harcban?

SK: Valóban, ez egy érdekes dilemma. A már említetteken kívül egyébként léteznek más széles-spektrumú rákellenes hatással rendelkező terápiák is, illetve az áttörő technikákat is lehet konkrét ráktípusok ellen is használni, mint például az említett DCVax-L vakcina esetében is ez a helyzet. Egyértelmű igény van a precíziós onkológiai megközelítésekre is több ráktípus esetében, pl. amelyekben a Her2, vagy az EGFR gének szenvedtek mutációt. Igen nagy a szakmai érdeklődés a kismolekula-alapú megközelítések iránt, nagy volumenű fejlesztések folynak, melyek egy része már engedélyezés fázisában van, például a Celera Genomics cég által kifejlesztett ibrutinib. Az immunrendszert moduláló kismolekulájú szerek is egyre fontosabb szerepet játszanak a rákterápiában.

Már a vérből ki lehet mutatni a rákot

BZS: A Johns Hopkins Egyetemen a napokban fejlesztették ki az ún. cancerSEEK nevű terméket, mellyel számos rákot ki lehet mutatni a vérben még azelőtt, hogy áttéteket adna. Sejtmentes DNS és fehérje biomarkereket lehet kimutatni ezzel a technikával. Mi a véleményed erről?

SK: Ez a tanulmány igazolja, hogy a rákból származó sejtmentes DNS vérből való kimutatása egy működő technológia, de attól még odébb vagyunk, hogy ez a módszer a képalkotó módszerekkel való kimutatásnál érzékenyebb legyen. Igaz, egy olcsóbb metodikáról van szó. Amikor majd rutinszerűen tudjuk diagnosztizálni a vérből a rákot az áttétképződés előtt, akkor kezdődik igazán a megelőzésen alapuló orvoslás kora.

Kapcsolódó:

A felébresztett immunrendszer kisöpri a daganatot