Franciaországban továbbra is tüntetnek és sztrájkolnak – helyszíni tudósítás 6.

Az utolsó tíz nap se volt kevésbé mozgalmas Franciaországban, mint a korábbiak. Szavaztak az Államvasutak (SNCF) dolgozói, közvélemény-kutatások készültek az ellenzék legmarkánsabb képviselőjéről, szombaton tömegtüntetés volt, és egy újabb ZAD kezd kialakulni.

Az SNCF-nél, ellentétben az Air France-szal, nem a sztrájkolók elszigeteltségét hangoztató vezérigazgató kérte ki a dolgozók véleményét a vasutak reformját illetően, hanem a vasutasok szakszervezetei. A május 23-ikai szavazás eredménye: a dolgozók 94,97 %-a, azaz 91.068-an szavaztak, és 64%-uk a reform ellen voksolt. Guillaume Pépy, az SNCF vezérigazgatója azt nyilatkozta, hogy nem mond le. Tehát az erőpróba folytatódik, a június 17-ikéig meghirdetett sztrájkok is.

Az ellenzék legmarkánsabb képviselője Jean-Luc Mélenchon

A BFM-TV, az Odoxa-Deltsung Consulting Franceinfo és a Figaro megrendelésére készített május 17-ei közvélemény-kutatás szerint az ellenzék legmarkánsabb képviselője Jean-Luc Mélenchon, volt elnök-jelölt, a France Insoumise (FI) képviselője, parlamenti csoportjának vezetője (a megkérdezettek 42 %-a). Mögötte, 29 %-kal Marine Le Pen áll, és utána sorakoznak a többi ellenzéki pártvezetők, Benoit Hamon, szintén volt elnökjelölt és a Szocialista Párt valamint a Republikánusok újonnan megválasztott elnökei.

Ezzel Mélenchon, a sokat bírált pártvezető hirtelen a sajtó figyelmének középpontjába került. A Libération című napilap május 26-27-iki számában Macron nem győzött címmel hosszú interjút közölt Mélenchon-nal, amelyben többek között a jelenlegi feszült társadalmi helyzet alakulásáról és ebben az FI-nek a 26-iki Marée populaire-nek keresztelt tömegtüntetésben, a Macron-elleni mozgalom kiszélesedésében játszott szerepéről faggatta. Arra kérdésre, hogy mit tartana győzelemnek, Mitterrand volt szocialista államtitkára, majd a szocialistáktól elpártolt volt szenátor, EU képviselő, a Balpárt, a Balfront majd az FI alapítója egy Marx-tól idézett mondattal válaszolt: „A harc kimenetelénél fontosabb az erő és az önbizalom növekvő érzése”, a mai helyzetre lefordítva, az a fontos, hogy az emberek legyőzzék a félelmeiket, az alternatívákról való lemondás, az elszigeteltség és elveszettség érzését.

Megvalósult a várt összefogás a tüntetésen

Jean-Luc Mélenchon-nak és a France insoumise-nak – nem egyedüli, de – fontos szerepe volt abban, hogy az immár több, mint két hónapja tartó társadalmi forrongás után az olyan sokak által várt, remélt összefogás a május 26-ai tüntetésen megvalósult. Hosszú, több menetben folytatott tárgyalások eredményeként, évtizedek óta először a négy vezető szakszervezet, a CGT, a Solidiare, az FO és a CFDT feladta az Amiens Karta elvét, csatlakozott a civil szervezetekhez és a baloldali pártokhoz, ráadásul úgy, hogy nem maguknak követelték a tüntetésen az első helyet, hanem átadták egy egyesületnek, amely egy színesbőrű lányt ellen alkalmazott rendőri erőszak megbüntetéséért küzd. Mintegy 80 szervezet, egyesület, párt, köztük az említett szakszervezetek felhívására az országban körülbelül 190 helyen vonultak fel az emberek. Egyetemek diákjai, tanárai, kórházak ápolónői, orvosai, önkormányzatok polgármesterei és alkalmazottai, kis- és nagyvállalatok dolgozói fejezték ki a macronból-elég-volt-más-világot-akarunk érzését.

Ahogy ez már szokásos, a felvonulásokon résztvevők száma attól függ, hogy ki nyilatkozik róla. A szervezők szerint az országban 250 ezren vonultak fel, a rendőrség szerint 93.315-en. Párizsban az előbbiek 80 ezerre, az utóbbiak 31.700-ra becsülik a tüntetők számát.

A párizsi felvonuláson a vasutasok voltak a sztárok. A Gare de l’Est-től, a Keleti pályaudvartól indult a menet, a Köztársaság teret érintve a Bastille terén ért véget. Itt a vasutasok fogadták, üdvözölték a zenét, énekeket, jelszavakat ontó kamionokat és a rajtuk, mögöttük, mellettük táncoló, éneklő, jelszavakat skandáló felvonulókat.

Macron, mint Robin Hood ellentéte

A tüntetést megelőző héten sokan szabad utat engedtek humoruknak, kreativitásuknak a kamionok feldíszítésében, jelmezek kitalálásában, a transzparensek szövegeinek megfogalmazásában. Sokat szórakozhattak, amíg megfestették, megformázták a Macront ábrázoló óriás bábut, egy fél-ember nagyságú öklöt, a Sanofi gyógyszergyár transzparensét vivők gyógyszerdobozokból összerakott öltözékét. Macron neve és angol nyelvszeretete sokakat ösztönzött szóviccekre, amelyek magyarra való átültetéséről jobb eleve lemondani. Gérard Collomb, a belügyminiszter gyengédséget idéző neve, a „galamb” és rendteremtő módszereinek keménysége közötti ellentmondás is sokakat megihletett. Az egyik sokat látott plakát az üdén mosolygó, lelkes, ifjú elnököt ellen-Robin Hoodnak ábrázolta, aki nyíllal a kezében szegényekre támad, őket fosztja meg pénzüktől, hogy a gazdagokat megsegíthesse.

A humor mellett természetesen sok komoly jelszót, kemény bírálatot olvashattak a résztvevők a kormány egy éves múltra visszatekintő intézkedéseit és jövőbeli már ismert szándékait illetően. A környezetvédő ZAD-kommuna ügye ezek közé tartozik. Végezni vele, hogy elfelejtse a történelem, hogy nélkülük Notre-dames-Landes földművelőinek földjét kisajátította volna az állam és helyébe egy gazdasági szempontból értelmetlen új repülőteret építtetett volna.

Egy újabb ZAD kezd kialakulni

Véletlen kronológiai egybeesés, hogy amíg az ország tüntetett a kormány-politika ellen, a Charles De Gaulle repülőtér közelében lévő Gonesse-ben, vagy hivatalos nevén a Gonesse-háromszögben egy újabb ZAD kezd kialakulni. Nicolas Sarkozy 2010-ben úgy döntött, hogy engedélyezi az Auchan ingatlankezelő részlegének, az Immochannak és a kínai Wanda ingatlankezelő-konglomerátumnak a nagyszabású tervét, az Europacity felépítését. A két mammut-vállalalat 80 hektáron egy szórakoztató városkát szándékozik építeni szállodákkal, sport- és kulturtelepekkel, többek között egy télen-nyáron működő sí-pályarendszerrel. Nos ez ellen azon nyomban tiltakozni kezdtek a környezetvédők, valamint az Ile-de-France megye és Párizs élelmiszer-függetlenségéért aggódó társulatok.

2016-ig minden a két partner-vállalat tervei szerint haladt, ekkor azonban a Környezetvédő Hatóság aggályainak adott hangot az Europacity helyét illetően, amelynek „a talaját agronómiai szempontból nagyon értékesnek” ítélte. 2017-ben ugyanez a hatóság ismételten negatív véleményt ad a tervről, ezúttal azért, mert, „a terv hatásvizsgálatában komoly hiányok találhatók”. Ugyanebben az évben a terv ellenzői benyújtják a CARMA-tervet a terület ökológiai, mezőgazdasági felhasználására. A tervet támogatja egy biotermelést és elosztást támogató szövetkezet, egy bio gazdáknak földet juttató társulat és egy biogazdákat támogató fogyasztói társulat. Idén márciusban Cergy-Pontoise bírósága semmisnek nyilvánítja a Prefektus, azaz az állam döntését, amelyben engedélyezte az Europacity megépítését. Az indokok között szerepel, hogy a terv benyújtói nem tüntették fel, hogyan kívánják fedezni a létesítmény energiaszükségleteit, és azt, hogy milyen levegőszennyező és CO 2 kibocsátási hatásai lesznek. Eddig az előzmények.

Ami új fejlemény, hogy a Francia Köztársaság kormánya, melynek elnöke választási programjában a COP 21-et lezáró Párizsi Egyezmény klíma-védelmi pontjainak és a demokrácia elveinek szigorú betartása mellett kötelezte el magát, most fellebbezett a bíróság döntése ellen. A felsőfokú döntésig a helyieknek és az őket támogatóknak úgy tűnik, nincs más lehetőségük, mint megvédésre szoruló területnek, franciául ZAD-nak nyilvánítani a Gonesse-háromszög termőföldjeit.

Körösi Zsuzsa, Párizs

Kapcsolódó:

Újabb és újabb politikai konfliktusok Franciaországban – helyszíni tudósítás 5.

A szociális államot védik a francia sztrájkolók – helyszíni tudósítás 4.

Franciaországban még mindig sztrájkolnak – helyszíni tudósítás 3.

Franciaországban nő a feszültség – helyszíni tudósítás 2.

Nem csak Magyarországon, Franciaországban is tüntetnek – helyszíni tudósítás