Connect with us

Kerítésen innen

Stadionépítés dózerrel és kíméletlenséggel – elűzték a cigányokat

Megosztás

A Városi Kurírban is megemlékeztünk a miskolci DVTK-stadion nyitóünnepe kapcsán mindazokról a szégyenletes tettekről, amelyeket az észak-magyarországi nagyvárosban a cigány lakosság ellen elkövettek.

Megosztás

A Városi Kurírban is megemlékeztünk a miskolci DVTK-stadion nyitóünnepe kapcsán mindazokról a szégyenletes tettekről, amelyeket az észak-magyarországi nagyvárosban a cigány lakosság ellen elkövettek.

Nemrég bírói döntés is megerősítette, hogy a lakosság többségét a cigányság ellen fordító, majd erre a töbségre hivatkozva jogtiprásokat elkövető városi vezetés átlépett a törvényeken – az emberség, a demokrácia, az erkölcs előírásairól nem is beszélve… Vízkeresztig látható a megrázó fotókiállítás látható Budapest szívében, amely a miskolci szégyent dokumentáló fotóművész, Turay Balázs sorozatából készült.

Hajrá Diósgyőr!

A DVTK-stadion újjáépítése és bővítése, illetve a létesítmény környékén élő emberek meghurcolása „csak” az utolsó csepp volt a pohárban. Borsod fővárosában már régóta elképesztő dolgok történtek a helyi cigány lakossággal. A teljesség igénye nélkül: a város egyes jobb- és baloldali vezető politikusai már nagyon régóta pengették a cigányellenes érzelmek húrjait. Eleinte óvatosabban, aztán nekibátorodva versengtek a helyi közvélemény elkeserítően nagy létszámú rasszista részének kegyeiért.

Ez a stadion éppen olyan, mint a sötét Orbán-rezsim

Tűnjenek el!

Kisebb-nagyobb botrányok országos figyelmet is keltettek. 2010 után a berendezkedő fideszes városvezetés már a látszatra sem ügyelt: óriási sikerrel gyűjtöttek aláírásokat a „rendcsinálás” politikájának. A több tízezer aláíró pontosan értette, hogy a cigányokról van szó. Eközben egymást követték a szóbeli, sajtóbeli és tettleges atrocitások.

Fegyelmező, zaklató akciók, razziák jelezték sok kipécézett cigány családnak, hogy ők nemkívánatosak. Nagy figyelmet és még nagyobb undort keltett az ország tisztességes emberei körében Miskolc vezetésének a fideszes-jobbikos többség által lelkesen támogatott, elvetemült ötlete, amikor elnyomorodott családok számára kecsegtetőnek hangzó, kétmillió forintos támogatás ígéretével akarták rávenni a jelentkezőket, hogy tűnjenek el a városból.

Felszámolás, szőnyeg alá söprés

A városban a tragikus gazdasági helyzet, a nagy munkanélküliség miatt egész lakókörzetek nyomorodtak el, állandó program lett a „telepek felszámolása”, csakhogy ez nem segítség és fejlesztés formájában történt, hanem a „kellemetlen” lakosok eltüntetése, a probléma tovább tologatása formájában.

Számozott utcák

A diósgyőri stadion közvetlen közelében lévő lakónegyed, a Számozott utcák világa messze nem a város legnagyobb problémái közé tartozott. Régi építésű, felújítandó kis kertes házak sorakoztak, a lakosok nem a felső tízezerhez tartoztak, sok problémával küzdöttek, de a Számozott utcákhoz évtizedes, generációkon átívelő kötődéssel ragaszkodtak. Létezett ott a lakók közössége, amelyre egy jó szándékú, tisztességes vezetés a sikeres fejlesztést alapozhatta volna.

Segítség helyett azonban jött a stadionépítés.

A régi, rozzant focistadion helyére sokmilliárdos beruházással új létesítményt terveztek – és hamar „kiderült”, hogy a Számozott utcák „nincsenek jó helyen”. Azt állították, nem lehet másképp megoldani a parkolást, csak ha a környéken lakók eltűnnek onnan.

Megindult a zaklatás, a Számozott utcák lakóit megalázó propaganda, az ígérgetés, a hiszékenyebb lakók kecsegtetésén alapuló megosztás, a gyenge ellenállás elfojtása. Időről-időre úgy tettek, mintha valóban meg akarnák oldani az ott lakók problémáit, de végül kiderült, hogy ilyenről szó sincs. Érdemi támogatás nem érkezett. A lakókat szétszórták, illetve hagyták szétszéledni. A hajdani utcák kiürültek.

Take me Dancing

Turay Balázs fotóművész korábban is többször megmutatta, hogy milyen tapintattal, érzékenységgel megy el kamerájával olyan emberek közé, akiket már szinte mindenki magukra hagyott. Így készítette a rasszista sorozatgyilkosok cigány áldozatainak családtagjai körében megdöbbentő fotósorozatát.

A Számozott utcák lakóit ért fenyegetések hírére Miskolcon is dolgozni kezdett. Turay Balázs megbarátkozott a kilakoltatás árnyékában élő családokkal, és miközben újra meg újra meglátogatta és kamerája elé hívta őket, fokozatosan szembetalálkozott az előrehaladó rombolás nyomaival. Egyre több elképesztő fotó készült az elkerülhetetlen végkifejletről.

Fotókönyv, FUGA-kiállítás, adomány-felhívás

2018 végére az Európai Parlament Zöld Frakciójának támogatásával megjelenhetett Turay Balázs Take Me Dancing című kötete a Számozott utcák lakóinak végzetéről. Ugyanebből a fotósorozatból a FUGA Janáky-termében (Budapest, V., Petőfi Sándor utca, a Katona József Színházzal átellenben) kiállítás készült, amely január 7-éig megtekinthető. Mintha egy kertbe lépnénk be és ott járnánk körbe, az elején megismerkedve néhány helyi lakossal, bepillantva intim lakókörnyezetükbe, hogy a végén már csak a romokat találjuk.
Egészen különleges élmény Németh Dániel drónfelvétele a Számozott utcák és a stadion környékéről, amelyet a teremben a padlóra vetítve láthatunk.

Ösztöndíjat egy kiváló iskola diákjainak!

A könyvet azzal a feltétellel támogatták az Európai Zöldek, hogy az 500 példányért a szerző és a kiadó nem kér pénzt. Turay Balázs azonban mindenkit felkért, aki a könyvet kezébe veszi vagy a kiállítást megtekinti, hogy amennyit a könyv megvásárlására vagy a kiállítás belépőjére szánna, illetve amennyit egy igazán jó ügy támogatása megér neki, azt az összeget küldje el a Dr. Ámbédkar Ifjúsági Egyesület „Manumissimo Inter Amicos” ösztöndíjprogramjának támogatására.

A híres sajókazai általános iskola és gimnázium nagyon nehéz környezetben már 100-nál több, reménytelen helyre született diákot juttatott el az érettségiig és tovább. A Számozott utcák botrányának csúcspontján, amikor még úgy látszott, hogy teljesül néhány ígéret, és marad ott lakóközösség, a Dr. Ámbédkar nevét viselő iskola Diósgyőrbe, a miskolci Tátra utca 2. számú épületbe is beköltözött. Feltett szándékuk, hogy ott is felvirágoztatnak egy iskolát. A hazai viszonyokat jellemző módon éppen ők, akiknek igazán nagy szükségük lenne segítségre, csak a civil társadalom segítségével adhatnának diákjaiknak ösztöndíjat.

Segítsünk nekik! Minden további részlet itt található!

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük