Szurkolni csak szépen…

Akárhogyan is nézzük, a két Korea igencsak eltér egymástól, szurkolni is másként szoktak, amit a phjongcshangi téli olimpiát figyelemmel kísérő hölgyszurkolók magatartásán is könnyen megláthatunk.

A déliek kissé természetesebben viselkednek, szabadabb utat engednek érzelmeiknek (bár azért az is egy elég visszafogott társadalom), az északiak meg… nos, ők északiak.

A déli hölgyek ugyanis igen nagy számban adják jelét annak, miszerint vonzónak találják a mi Liu Saholin Sanyinkat. Mondjuk derék legény, természetes, hogy sikere van a lányoknál, még akkor is, ha van barátnője – de ez a tény a rajongó hölgyeket a legkevésbé sem érdekli. Egy koreai újság is foglalkozott a témával, megjegyezve azt is, hogy a kacsintása ejtette rabul a dél-koreai lányok szívét. Közösségi oldalán hirtelen megnőtt a forgalom és főleg Dél-Koreából. Ellepték a helyi üzenetek, amelyek között olyan is szerepel, hogy tépje szét az útlevelét és maradjon ott, meg olyan is, hogy inkább Magyarországra emigrálnak, hogy találkozhassanak vele. Hát még ha egy érmet is nyerne – erősebbik száma még hátra van, úgyhogy lesz erre lehetősége. Az útlevél széttépése erősen meggondolandó opció, a hölgyek bevándorlása Magyarországra még inkább az – de hogy Sanyi megérdemli az aranyat, az biztos.

Az igazi érdekesség azonban az északi hokidrukker lánycsapat viselkedése. Ők szerencsére nem foglalkoznak gyorskorcsolyával, hanem csakis és kizárólag jégkoronggal, így Sanyinak nem kell még északi ajánlatokat is elutasítania, de a 229 fős csoport, hm, hogy is fogalmazzak: biztos, hogy ezek szurkolók és nem egy néptánc-csoport vagy népdalkör? Olyan produkciót mutatnak be a lelátón, ami egyesíti magában a burleszket, a folklórt és a politikai tömeggyűlést. Ráadásul már más nemzetközi sportversenyeken is feltűntek: 2002-ben egy 288 fős szurkolói csapatuk vett részt a Busanban rendezett Ázsia-játékokon, 2003-ban 306 fővel vonultak fel a Teguban rendezett nyári Univerziádén, 2005-ben 125 fővel voltak jelen a lelátón az ázsiai atlétikai bajnokság alkalmával, Inchonban. És nem is akárki lehet észak-koreai szurkolólány, csak aki fiatal, jó alakú, és legalább 165 centiméter magas – természetesen az sem kerülhet be, akinek bármilyen családtagja eltűnt vagy külföldön él. Régebben a tagokat szinte kizárólag a phenjani egyetemről választották, elsősorban azok közül, akik zenei, illetve tánctanulmányokat végeztek. Természetesen alapfeltétel a rezsimhez való teljes lojalitás is.

Tessék megnézni a produkciót, mindent elmond:

https://www.youtube.com/watch?v=QldGBrh0ES4

Hát kérem, Délen szirének búgnak, északon hazafias kórusművek harsognak – csak nehogy azt higgye valaki, hogy ilyenek (és csak ilyenek) a koreai hölgyek.

Merthogy nem így van: ahányan vannak, annyifélék.

Mint mindenki más.

Szele Tamás

Sport Mindig