Tele van a hócipőm!

Mit mondjak?! Napról-napra erősebben érzem, hogy tele van a hócipőm! Mintha az lenne az Orbán-kormány célja, hogy bizonyos szavakat, jelképeket – azokat, amelyek az ország minden állampolgárának sokat jelentenek – elsilányítson.

Magyar emberek

Mi, akik itt születtünk, itt élünk, tudjuk, hogy idetartozunk, hogy magyarok vagyunk. Miért kell minden politikusi megszólalásban „magyar embereknek” nevezni bennünket?! Miért nem elég – ha már – pusztán emberekről beszélni?

Nemzeti ez, meg az

Ennél is dühítőbb, amit egy valamennyiünknek nagyon fontos szóval, a „nemzet”-tel tettek. Tökéletesen elsilányították. A Nemzeti Adó- és Vámhívatal, a Nemzeti Alaptanterv és még néhány hagyján! A felháborodásom a Nemzeti Dohánybolttal kezdődött. És folytatódott: Nemzeti Intelligens Szakosodási Stratégia, Nemzeti Mobilfizetési Zrt., Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt., Nemzeti Veseprogram, Nemzeti Szívprogram, Nemzeti Víztudományi Program. Folytathatnám a sort. Számoltam is, mi minden „nemzeti” nálunk. Ötvenvalahánynál föladtam!

A kokárda

Végül a jelkép! Bizonyára emlékeznek az olvasók, hogy a Fidesznek volt egy felhívása évekkel ezelőtt, március 15. megünneplése után: Azt kérte híveitől, hogy aki fideszesnek vallja magát, az ne tegye le a kokárdát, hanem hordja továbbra is, hogy mindenki láthassa, milyen sokan vannak és együvé tartoznak. Én azon a március 15-én tűztem ki utoljára a kokárdát. Számomra – másokkal együtt – elveszítette értékét, jelentőségét. Sőt! Nem részletezem, milyen gondolatokat ébresztett bennem, ha decemberben megláttam egy kokárdás honfitársat a villamoson. De az egyik legfontosabb, a forradalmi múltra emlékeztető jelkép elsilányítása még nem ért véget. Tegnap láttam egy hirdetést: a terméket úgy hívják, kokárdás vödrös  tejföl. A műanyag vödör alján egy hatalmas kokárda díszeleg. De van ilyen kokárdás vaj, főzőtejszín, tej is…

Ettől leszünk igazi magyarok? Ettől erősödik bennünk a nemzeti érzelem? Úgy vélem, pont az ellenkezője történik! Hát ne legyen tele a hócipőm?!