Varga Zoltán: egy őrült gépész vezeti azt a buszt, amin, sajnos, mi, tízmillióan is rajta ülünk!

Általában ha valaki megháborodik, az rá, a családjára (szegény család, nagy teher ez) és a kezelőorvosára tartozik. Akkor van gond, ha mindez már közüggyé válik. Ha a kedves beteg kedves elmeállapota már nem csak saját életkilátásait, túlélési esélyeit, de egy országnyi, valójában gyanútlan, félrevezetett emberét is nagymértékben rontja. Az ön-és közveszélyesség, amúgy ismert elmeorvosi kórkép, az orvosi protokollok szerint mindenképpen kezelendő, mert az ellátatlan betegség könnyen (tömeg)tragédiához vezethet.

Nézzék!

Nagyon szeretnék hinni benne, hogy a fenti sorok esetünkben nem állják meg a helyüket. Hogy szó sincs klinikai őrültségről, csupán egy mindenre képes, gátlástalan gazember az, aki hetet-havat összehord azért, hogy leplezze az intézményesített tolvajlást, megússza a bukást, a számonkérést, a börtönt. Nagyon szeretnék hinni benne, hogy, bár őrült a rendszer, de annak vezetője, kiagyalója, névadója agyilag mégsem totál zokni! Hogy léteznek tiszta pillanatai, mikor színfalak mögött röhög az egészen, kajánul, cinikusan, a kezét dörzsölgetve: „jól beszoptátok, kishülyéim”.

Hogy otthon, egy dolgos nap végén, különben leveti a maszkot, a maszkulin, sutykó álarcot, kirántja az öklét a zsebéből, köntösbe, házipapucsba bújik, megcsókolja a szeretett feleségét, aki a négy fal között már nem lenézett, picsogó „asszony”, ő meg nem az isten, Magyarország, és Európa egyben, hanem egy ember.

EMBER, mégha a rosszabb fajtából való,

cinikus, gátlástalan, tolvaj politikus is, de valahol, bár bűnös, de mégis, normális ember. Valaki, aki fel tudja fogni, értelmezni tudja a körötte lévő világot. Aki a kék eget nem zöldnek, Brüsszelt egy városnak, és nem Sorosnak, magát nem istennek, Európát pedig nem keresztényüldözőnek látja!

De, nem! Ez az ember nem szerepet játszik! Ez hiszi amit mond! Hogy az ő kereszténysége a valódi kereszténység, és az ő igazsága az egyetlen igazság, minden tolvajlása, hazugsága, eretneksége ellenére is. Annyira az, hogy talán ő az isten és Magyarország egyetlen testben, és Brüsszelt azért is kell (neki) megállítani, mert

„ma Európában hátrány éri azt, aki kereszténynek vallja magát.”

Bárándy Péter: Förtelmes bukás lesz az Orbán-rezsim vége

Értik?

Ez nem egy gátlástalan gazember hazugsága. Az is, persze. De, ez egy beteg elme sajátbejáratú világának, sajátbejáratú igazsága. Valami, aminek köze nincs a valósághoz, de amit ő mégis annak él meg. Egy őrült gépész vezeti azt a buszt, amin, sajnos, mi, tízmillióan is rajta ülünk. Nincs megállás, nincs fék, mérlegelés, józan ész, és nincs félelemérzet sem. Valami szürreális, bolond, beszívott dajcstompikás vízió van, meg egy járatlan út a semmibe, ami a szakadékba vezet, miközben a kormányt markoló rendületlenül hiszi, hogy tud repülni, vízen járni, mert ő a megváltó. Ez a tragédia!

És itt szólnék csendben….

Lehet itt rajongani, meg mentegetni, meg időnként tapintatosan félrenézni, ha már túlcsordul az őrület, mert, ha kuplungos is, mégis a mi kutyánk kölyke, és

„inkább ő, mint a komenyisták”!

Orbán követel és – most figyeljen – „legalább” ezer évre tervez!

Lehet! De ez mégis egy őrült gépész, aki röhögve fog kivinni minket az ismert világból, valahova az isten háta mögé, csupán azért, mert a belső, beteg világa, lassan a mi valóságunk is, ahol az ég zöld, Brüsszel az Soros, Európa keresztényüldöző, a bolond gépész meg maga isten! Ebből baj lesz!

Kurz a medencében – Orbán a medence szélén