Vészhelyzet a sürgősségi ellátásban – megszületett a diagnózis

Úgy tűnik, megszületett a diagnózis, kiderült, mi okozza a hazai egészségügy állatorvosi lovának, a sürgősségi ellátásnak a tüneteit. Ahogy a legutóbb megígértük folytatjuk a sürgősségi ellátás gondjait feltáró sorozatunkat.

Ezúttal nem a rendszer élén píározók, hanem a rendszer „napszámosainak”, az orvosok véleményeit gyűjtöttük csokorba, megdöbbentő reményre jutottunk.

Csakis egy pártokon átívelő program, egy nemzeti közös minimum rángathatná ki katasztrofális állapotából a hazai egészségügyet – véli Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő. A korábban mentősként is dolgozó oxiológus szakorvos szerint ebben az ügyben lenne szükség itthon nemzeti konzultációra, Soros György megállítása helyett pedig egészségügyi szemléletváltoztatásra kellene költeni, enélkül kidobott pénz minden, az ágazatba öntött százmilliárd.

A hvg.hu-nak adott interjúban az amúgy általában kritikus és renitens mentőorvos tőle szokatlan módon a kormányzati állásponttal egyetértően nyilatkozik. Szerinte is rendszerszintű hiba okozza a sürgősségi ellátásban jelentkező problémákat.

Úgy véli, túl sok a kórház. Főleg Budapesten. Ezzel magyarázható, hogy sokkal több orvosra és szakdolgozóra van szükség. Mint mondja, az ellátóhelyek összevonásával egy csomó, most hiányzó szakorvost, ápolót, asszisztenst be lehetne tenni a rendszerbe.

Kunetz Zsombor azonban nem okoz csalódást, most is könnyedén átugorja az olvasó ingerküszöbét. Nem rejti véka alá az álláspontját, miszerint

nemcsak a rendszert, hanem a betegek hozzáállásán is változtatni kell: el kell fogadni, hogy nem jár mindenkinek minden ingyen, mert egyszerűen nem fenntartható. És kimondja: a vizitdíj egy nagyon jó kezdeményezés volt, csak katasztrofális volt a kommunikáció. 

Aztán – tompítandó a kijelentése élét – gyorsan hozzáteszi: nyilván nem a befolyt 1-2 milliárdon volt hangsúly, hanem egyrészt a szemléletváltoztatáson, másrészt az alapellátástól a szakellátáson át a kórházig érezhetően csökkentette a terhelést. Tény, hogy ennek a megértetésére nagyon sok pénzt kell költeni – például a Soros-kampány helyett.

Az orvoskamara első emberével immár örökrangadót vívó doktor nem kevesebbet állít, mint, hogy

igenis készüljenek plakátok, egészségügyi tájékoztató filmek, hogy mindenki tudja, mikor, mivel hová menjen. Muszáj javítani az egészségügyi kultúránkon, mert a béka hátsója alatt van. És még valami: létre kell hozni egy gyakorlatilag a születésétől induló beosztást, hogy mikor, mely életkorban milyen szűrővizsgálaton kell részt venni, és ha valaki nem jelenik meg, akkor mennyivel nő a tébéje.

Kunetz Zsombornak természetesen a sürgősségi ellátásról is megvan a maga véleménye:

„Az megengedhetetlen, hogy a sürgősségi osztályok a háziorvosi praxisok ledobóhelyei legyenek. A jelenlegi háziorvosi rendszer elavult, gyakorlatilag a háziorvost diszpécserré fokozza le, aki a beteget vagy szakrendelőbe, vagy a sürgősségi osztályra utalja.”

Ide is beszivárogtatták a „Sorosozást”

Kevésbé nyilvánosan és kevésbé hangosan, ám annál érdekesebben kommentálták kollégájuk nyilatkozatát az orvosok. A legtöbben egyetértően bólogattak Kunetz szavaira reagálva, ám ki-ki a maga „üléspontjáról” nézve osztotta meg álláspontját.

Voltak olyanok, akik szerint

a rendszerszintű hibákra való hivatkozással a kormányzat – lényegét tekintve – mesterséges konfliktust gerjeszt az ellátás különböző szintjein dolgozók között, afféle bűnbaknak beállítva a háziorvosokat.

A megszólítottak jogán többen is elismerték, hogy igen, ők is tudatában vannak annak, hogy – részben – felelősek a sürgősségi osztályokon tapasztalható áldatlan állapotokért. Ám mentségükre szolgáljon, hogy nem sok választásuk van.

Ha ugyanis betartják a szabályokat, a betegeiknek több hetes előjegyzésre tudnának vizsgálati időpontot adni a szakrendeléseken. Ám ha azt javasolják nekik, hogy menjenek a sürgősségire, néhány órás várakozás után azonnal megvan az eredmény.

Banális, de életmentő gyógyír

A betegek tájékozatlansága is felbukkant a vélemények sorában.

Többen jelezték, hogy a paciensek nincsenek tisztában azzal, hogy nem mindig kell beutaló a szakrendelésekre.

Ha olyan problémát észlel, ami azonnali ellátást igényel, akkor se háziorvosi papírra, se sürgősségi osztályos „ajánlásra” nincs szüksége, a szakorvosok – elvileg – kötelesek ellátni, avagy a megfelelő kórházi osztályra tovább küldeni.

Az orvosok döntő hányada nem rendszer-, hanem önkritikát gyakorolva azt állítja, hogy ha megvalósulna a szakmai együttműködés, működne a kommunikáció, ez önmagában gyógyírt jelentene a kritikus állapotban egyensúlyozó sürgősségi ellátás legtöbb bajára.

Az „életmentő” kezelés banálisan egyszerű: a háziorvos egy udvarias és kedves hangú beutalón kéri a szakellátásban dolgozó kollégát, hogy – tekintettel a beteg állapotára – végezze el a sürgős „tisztázó” vizsgálatot. Mindössze ennyi is elegendő volna ahhoz, hogy a sürgősségi osztályok folyosóin valóban csak a sürgős esetek várakozzanak.

Továbbra is várjuk olvasóink eseteit az egészségügyből, cím: info@varosikurir.hu