Vezérlő “csillag”, hogy hullnál már le! – Nyílt levél Orbán Viktornak egy kisnyugdíjastól

Nem szokásom így senkit sem megszólítani de Ön ezt érdemli. Elmúltak a választások és mi azóta figyelünk, várunk. Nem vártunk mi semmi csodát egyszerűen reménykedtünk. Emlékszik még mikor tavasszal meglátogatta Bözsi nénit neki ígérte, hogy jobb lesz. Na erre vártunk.

Nem lett jobb, sőt sokkal rosszabb lett

és mint látom egyre rosszabb lesz 5 % GDP növekedés ide vagy oda. Vártunk egy tisztességes nyugdíjemelést, egy rendes és becsületes korrekciót, a beígért prémiumot. Ebből kaptunk prémiumot és abból sem annyit amennyi járna.

Vártuk, hogy gyerekeinek és unokáinknak magasabb bért adjanak ha már nőtt a gazdaság ilyen kiemelkedően de csak maguknak adtak átlagon felüli fizetésemelést. Kapott mindenki aki legalább képviselő vagy államtitkár esetleg még ennél is magasabb pozícióban dolgozik. Mit kap a dolgozó? – hát kérem ígéretet amiből éljen meg. El ne felejtsem, kap még SZÉP kártyát már ha olyan helyen dolgozik, hogy tudnak neki biztosítani, sőt kap strandbelépőt és foci pályára ingyen jegyet.

Jövőre talán ha kapnak 5 %-s béremelést.

Maguk mennyi is adtak maguknak? Hol van már a 2 milliós bérhatár. Önök 5 milliókat tesznek zsebre havonta. De ez sem elég kell még a kiegészítés innen onnan. Most olvasom elképesztő javaslatukat előlegezzék meg a dolgozók a túl munkájuk után járó bért mi pedig nyugdíjasok előlegezzünk jövő novemberig a kormánynak mert addig nem kapunk korrekciót. Ja értem, sokan nem éljük meg. Ez ám a spórolás.

Mi nézünk és kapkodjuk a fejünket. A nyugdíj prémiumra adtak 33 milliárd forintot állítólag. Próbálom elhinni de nem tudom mert ugye nem kapta meg mind a 2,7 millió nyugdíjas. De nézzük mennyi is ez a 33 milliárd forint. Semmi. Csak stadion építésre eddig elköltöttek 90 milliárdot és itt nincs vége mert jövőre el fogja érni ez a 300 milliárd forintot is s ahogyan eddig is hát most sem hiszem, hogy elég lesz.

A volt Népstadion költsége egyre nő.

De itt még nincs vége a stadion építésnek. Ha a fent tarthatatlan stadionok helyet amik egy része már lassan felújításra szorul mert pusztul le Önök kórházakra, tényleges munkahely teremtésre költötték volna a pénzt nem szólnánk. De nézzük tovább. Itthon minden nagyon jó, nagyon szép tehát adományozunk külföldre.

Építünk kórházat Vietnámban, stadionokat a környező országokba, adunk iskoláskönyveket a külhoni magyaroknak, segítjük a külhoni magyar fiatalok lakhatását 3,3 millió forinttal az itthoniakét nem Ők vegyenek fel hitelt és nyögjék 20-30 évig.

Adnak maguk a mi adónkból mindent, ami itthon is kéne csak éppen nálunk nincs.

Mi nem tudjuk kifizetni a gyógyszereinket, adósságcsapdában vergődik a magyar családok jelentős része aki nem az pedig várja a csodát. Adnak új energiatakarékos berendezésekre pár milliárdot de csak a jó jövedelemmel rendelkezőknek a kis pénzűeknek esélyt sem adnak arra, hogy spórolni tudjanak. Mert ugye az önrészt egy összegben kell kifizetni.

Bejött a hideg. Nincsen elég tüzelő, de ne fűtsön a szegény ember szennyező anyaggal. Kérdezem én akkor mivel fűtsön? Tudja mennyi egy 0,5 m3 tűzifa? Az a szerencsés nyugdíjas akinek a nyugdíja elérte a 80 ezer forintot kb. ennyi fát tud venni a nyugdíj prémiumból. Az infláció meglódult ezt még Önök is kénytelenek voltak elismerni.

Mikor járt piacon, vagy csak egy bevásárló központban, uram bocsáss egy kis közértben?

Gondolom egyszerű háziasszony felesége vásárol. Aki bizonyára elmeséli Önnek kevés a konyhapénzük. Hallgatjuk a mellé beszélést, hogy jövőre drágulnak csak az élelmiszerek és az ünnepek előtt nem. Pedig jelentős 20-60 % áremelkedést jelentettek be már jó előre. Ez nem igaz. Tavasz óta folyamatosan drágul minden. A kenyér, a tej és a tejtermékek, a zöldség és a gyümölcs és a hús. Egyszerű dolgozó már csak kapkodja a fejét mi mennyibe kerül és gondolkozik mit fog tenni az ünnepi asztalra. Jövőre még nagyobb drágulás jön hiszem már nyilatkozott mindenki aki ebbe illetékes. Tájékoztatom, hogy rájöttem mi a legolcsóbb egy tál étel. Rántott leves! Ha dözsi lesz, ütők bele egy tojást.

Meghívnám egy tányér rántott levesre, de bevallom még sem teszem,

inkább én melegítem fel magam vele. 1 hónap múlva Karácsony talán még nem késő kinyomtatni és eljuttatni az utolsó Erzsébet utalványokat a nyugdíjasoknak és a kis jövedelmű családoknak. Ne csak adományokat keljen szem lesütve átvenniük azoknak akiknek szükségük van rá.

Tisztességes étel is megilleti Őket, a gyerekeiket pedig egy karácsonyfa, kis szaloncukor melynek ára csillagászati. Családok évében konzultáció helyett kis gyümölcsöt és húst kéne adni az asztalokra. Már ajándékra gondolni sem merünk.

Maga tegnap néztem, vásárolgatott az unokáinak Vidis rugdalózókat, nem lenne ezzel gond.

Egy nagypapa vegyen is az unokáinak meg mindent amit megvehet. Én mégis mélyen szégyellném magam. Miniszterelnökként akkor fényképeztetném magam ha bevásárolnék pár rászoruló nyomorgó családnak egy kis édességet, új ruhát és élelmiszert.

Ha így tette volna, na akkor lenne a magyarok miniszterelnöke. Sajnálom, hogy elfelejtette honnan jött. De ne feledje, még korrigálhatna, még könnyebbé és széppé tehetné pár millió ember Karácsonyát.

Rosta Ágnes