Én még emlékszem. Mindenre. Egyetemista voltam, mint te. Joghallgató, mint te. Politizáló, mint te. Csak én Pécsett.1989.június 16-án volt Nagy Imre kommunista mártírminiszterelnök újratemetése.
Az akkori demokratikus ellenzék megegyezett,
a temetésen nem hozzák szóba az orosz csapatok kivonását, hogy ne zavarják meg a Németh-féle, szocialista kormánynak a Szovjetunióval való tárgyalását erről. Hátha begorombul az orosz medve! Előző nap este ebben mindenki megegyezett. Te aztán átírtad a szöveged, és az egész ország nyilvánossága előtt követelted az orosz csapatok kivonását.
A sok mamlasz magyar, és a külföldi sajtó elhitte neked, hogy te zavartad haza az oroszokat. Hogy Hős vagy! Egy nagy lófaszt vagy te hős! Aki tényleg benne volt a politikában az tudta, hogy 1989. április 25-én Gorbacsov önkéntes döntése alapján megindultak az orosz katonákkal, és tankokkal teli első vagonok Kiskunhalasról.
Ezt Te is tudtad.
Mégis azt hirdetitek a csahosaiddal azóta is, hogy te küldted haza őket. Mert Hős vagy! Egy lófaszt! Áruló vagy! A saját ellenzéki társaidat,a velük kötött szerződést tagadtad meg. Ez egyébként a rád jellemző magatartás.
Minden megállapodást csak addig tartasz be, amíg a te érdeked szolgálja, amíg véd téged a
másikkal szemben, amíg tudsz a jogaidra hivatkozni. Abban a pillanatban, ahogy megerősödtél, röhögve törölsz el minden szerződést, és jogot. A mamelukjaid is ezt tanulták tőled. Meg sajnos egész Magyarország. Ez lett az attitűd, a magatartási beállítódottság.
És most olyat tettél, amit csak halott gyalázásnak lehet nevezni.
A Forradalom haláláig kommunista Miniszterelnökét kiparancsoltad a parlament mellől. Mit kiparancsoltad? Kiloptad az éjszaka leple alatt. Mert te mindent így csinálsz. Alattomban, sunyiban! Gyáva ember vagy te Viktor! Ezért se mersz soha senkivel leülni vitatkozni, csak saját híveid boldog gyűrűjében maszturbálsz a hatalmadon. Neked semmi se szent. Nagy Imrében csak az az volt a fontos, hogy egy mártír hátán bemászhass az országos ismertségbe. Ha ez megvolt, már semmi nem számít. Mehet ő is a szemétbe.
Vásárhelyi Mária, a szintén 56-os, börtönbe zárt hős Vásárhelyi Miklós lánya, pedig megírta már neked tökéletes éleslátással, hogy minden zsarnok végzete a Hübrisz, a gőg, az elbizakodottság.
Figyelhettél volna rá, de nem tetted.
Mert te csak a saját papjaid miséjét szereted hallgatni. Mert az rólad szól, a te dicsőségedről. De most szólok. A geciség szögeivel összetákolt reterátodon ülsz. Már ropognak az eresztékek, recseg a fa. Hamarosan összedűl az egész, és belecsúszol a tömény szarba, amit te magad csináltál. A híveid pedig befogják majd az orrukat, és óvatosan arrébb mennek, új Cézárt keresnek maguknak. Mert nekik mindegy. Csak jöjjön a pénz!
Kivárom! Nem fogod élvezni. Egy roncs leszel. Már az vagy. Viszlát!
