Sorting by

×

Főhajtás elhunyt társunk,”ételosztó” Katika emléke előtt – 150 vendég ebédelt vasárnap Debrecenben

Számunkra természetes, hogy ha tudunk, adunk. Életünk természetes része a gyengék, elesettek segítése. Nem várunk köszönetet, örülünk, hogy adhatunk.” (Bogdán László) A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a hónap utolsó vasárnapján -ahogy tizenkettedik éve teszi- Debrecenben, a Petőfi térre ismét vendégségbe hívta a városban élő szegényeket, a közmunkából tengődő családokat, a magukra maradt kisnyugdíjasokat, a fedél nélkül élő felebarátainkat – írta közleményében Tukoráné Kádár Ibolya egyesületvezető.

Ez a debreceni ételosztás kicsit más volt, mint az előzőek….

Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel, friss kenyérrel vártunk minden rászoruló honfitársunkat. A menü, ahogyan azt korábban megszavazták a vendégeink, töltött káposzta volt. Erre az ételre a szegényeknek nem futja, így igazi ínyencséget tálaltunk fel a számukra. A koronavírus járvány miatt ügyeltünk a biztonsági rendszabályokra. A sorban állók mindegyike maszkot viselt, a távolságot is igyekeztek betartani, és mielőtt megkapták az ebédet, mindenkinek fertőtlenítettük a kezét. Az ételosztók mindegyike maszkot és gumikesztyűt viselt. Az ételt és kenyeret is előre becsomagoltuk, így a közvetlen érintkezés esélye is csökkent.

Ez a debreceni ételosztás kicsit más volt, mint az előzőek

Rövid beszéddel, egy perces csenddel, lehajtott fejjel emlékeztünk meg a napokban elhunyt barátunkról, ételosztó társunkról, Varga Ferencnéről, akit mindenki “ételosztó” Katikaként ismert. A megemlékezésen ott voltak Katika hozzátartozói, a gyászoló család tagjai is. Katika távozása hatalmas veszteség családjának és közösségünknek is. Személyében egy olyan ember hagyott itt bennünket, aki egész életében a szegényeket, elesetteket segítette. Nyugdíjazásáig szociális területen dolgozott, ő volt az, akire mindig számíthattak azok, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán. Több mint egy évtizede a civil szervezetünk tagjaként, minden hónap utolsó vasárnapján ételt osztott a debreceni rászorulóknak.Ha esett, ha fújt, mindig tette, amit szíve, hite, meggyőződése, igaz embersége diktált. Mindenkihez volt egy kedves szava, tudta, jobb adni, mint kapni. Nyugdíjba vonulása után még több karitatív munkát vállalt, mert hitt a szeretet, a jóság erejében.

Tavaly november végén még ott állt a Petőfi téren, és ahogy szokta, osztotta az ételt, a hosszú sorban állóknak. Legrosszabb álmunkban sem gondoltuk, hogy két múlva már nem lehet többé köztünk. A tavaly karácsonyi ételosztáson betegsége miatt már nem lehetett velünk. De mindannyian hittük, hogy győzedelmeskedik a vírus felett, és pár hónap múlva újra vele lehetünk. A sors sajnos nem így akarta. Katika örökre lehunyta a szemét. Mi, akik maradtunk, csak döbbenten nézünk magunk elé. Egy nagy ürességet, pótolhatatlan veszteséget érzünk, megtörtént az elképzelhetetlen.

Ha van ott fenn egy ország, akkor Katika biztosan ételt fog osztani a szegényeknek, és küldi nekünk is az erőt, hogy nem szabad feladni. Mi, akik barátai voltunk fájó szívvel folytatjuk tovább.

Az emléke előtti főhajtás után a családja is ott maradt, és segített az ételosztásban, átvéve ezzel mintegy Katika örökségét. Megható volt látni, ahogy könnyes szemmel, igaz emberséggel segítettek abban, hogy a sorban állók ételt kapjanak.

Az időjárás kegyes volt hozzánk

A szombat esti havazás után vasárnap délelőttre kisütött a nap, így plusz három fokban kezdhettük az ételosztást. Sajnos a sor gyorsan növekedett, annak ellenére, hogy tegnap az egyik egyház szintén ételt osztott a városban. Rengetegen voltak, szomorú volt látni, hogy egyre csak jöttek a társadalom peremére szorult emberek.

Az ételosztás végére mind a 150 adag étel gazdára talált, repetát sajnos nem tudtunk adni.

Úgy látjuk, hogy a debreceniek egy része is egyre szegényebb lesz, sokak számára jelent gondot a megélhetés. Mint az utóbbi években mindig, most is a kisnyugdíjasok és a több gyermekes családok voltak a többségben. A városban rengeteg kispénzű nyugdíjas él, Nyugdíjuk arra már nem futja, hogy így hó végén meleg ételhez jussanak. Egykor az a mondás járta, hogy a csirkefarhát a nyugdíjasok étele. Ma bizony már sok kisnyugdíjas számára a farhát is elérhetetlen luxus, kicsinyke járandóságából erre már nem futja. Még úgy sem, hogy a kormány maximálta február 1.-től az árát. Nagyon sokan elmondták, nem értik, miért nem segíti a magyar kormány az alacsonyabb nyugdíjasokat. Nem ezt ígérte Orbán Viktor 2010-ben.

„Éhen halhatok a kormánytól”-mondta egy 70 év körüli hölgy.” Orbán Viktor azt ígérte, hogy jobb életünk lesz. Neki és barátainak biztos kolbászból van a kerítésük is, nekem még a rezsire sem igen futja, pedig egész életemben dolgoztam”–tette hozzá a sorban mellette álló férfi. “Mi csak teher vagyunk Viktornak, most a választások előtt megint tele van az ígéreteivel a padlás”–mondta nagyot legyintve egy rokkant nyugdíjas.

Számukra nem 13. havi nyugdíj az igazi segítség, hanem olyan tisztességes nyugdíj, amiből minden hónapban emberhez méltóan meg tudnak élni. És ők nem luxusra vágynak. “Csak” tisztes megélhetésre.

Kis csapatunk a jövőben is, minden hónap utolsó vasárnapján várja mindazokat a felebarátainkat, akik segítségre szorulnak

Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással. Legközelebb február 27.-én várjuk a rossz anyagi körülmények között élő debreceni embertársainkat, nagy szeretettel. Tudjuk, nem sok, amit adni tudunk, de mindezt jó szívvel tesszük. Szeretnénk, ha többen is mellénk állnának, akár kétkezi munkát végezni a magyar társadalom legelesettebbjei érdekében. Itt a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással.

Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban tartós élelmiszert, gyümölcsöt, burgonyát.

Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti: (a hét minden napján): +36 30 9841 963

Aki pénzt utalna:  Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma: Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802 A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2022

Meggyőződésünk, hogy nem lehetünk közömbösek azok iránt, akik nem az élet napos oldalán foglalnak helyett, akik önhibájukból, vagy anélkül, mindennapos küzdelmet vívnak. – sokszor “középkori” körülmények között -,a talpon maradásért. Vujity Tvrtko által írtak mindannyiunk számára megfontolandók, utat mutatók:

“Mert mit ér az én boldogságom, amíg van kisgyerek, aki nem kap rendesen enni?!”

Kapcsolódó

 

Főhajtás elhunyt társunk,"ételosztó" Katika emléke előtt - 150 vendég ebédelt vasárnap Debrecenben

átver

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.