Banánköztársaság
Ujhelyi István: Orbán a pokol tüzével játszik – Viktor, a rohadt életbe, ez már nem játék!
Az elmúlt valamivel több, mint tíz évben – amióta minden vasárnap nyílt levéllel jelentkezem (te jó ég, de hosszú időszak) – nem egyszer írtam meg karcosabban, a diplomáciai és udvariassági formulákat nem teljesen betartva a véleményemet. Ha úgy éreztem, hogy nem lehet már finomkodni bizonyos kérdésekben, hát nem tettem. Most sem lesz másként – kezdte szokásos heti nyílt levelét Ujhelyi István „politikia szemtanú”.
„Démonizálni az ellenfelet, karaktergyilkolni azt, aki a helyemre tör – belefér a közéleti pakliba
Ne legyünk álszentek és finnyásak: aki első vonalas politikusnak áll, az ne lepődjön meg, ha a tojással dobálják, válogatott trágárságokat vágnak a fejéhez a választók, aljas lejáratást indít ellene a politikai versenytárs. Ez a szakma ilyen. Kell hozzá gyomor. Nem állítom, hogy ez ideális, de politikai szemtanúként kamuzni sem fogok róla: egy bizonyos szintig ez a popszakma bizony ilyen.
Nem való mindenkinek. (És ne gondolja senki, hogy a demokratikus politikai szféra ikonjai – mondjuk Obama vagy Trudeau – nem voltak benne bizonyos csínyekben, hogy oda jussanak, ahova. Dehogynem.) Amikor a NER-t kiépítő fideszes elit úgy döntött, hogy követi a finkelsteini propaganda-módszereket – amelyek jelentős részt a Mussolini-rezsim eszköztárából merítettek ihletet -, idővel szépen lassan kezdték el átlépni a korábban saját maguk által is megkövetelt erkölcsi és etikai játékszabályokat.
Hogy egyszerűen csak élvezni kezdték-e a negatív kampányban való tunkolást, a politikai ellenfelek teljes megsemmisítését és megalázását („Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed” – mondta külföldi diplomaták előtt Orbán Viktor még 2007-ben), vagy egyszerűen a hatalommegtartási spirál húzta le őket és kénytelenek voltak a saját aljasságaikat is újra és újra felüllicitálni a siker érdekében, majd a politológusok néhány év múlva megfejtik.
De tény, hogy a Fidesz egyre minősíthetetlenebb eszközökhöz folyamodott, a rendszerváltás levegőjével eljött nyugatos szabadsággal össze nem egyeztethető lépések sokaságára vetemedett, csak hogy elérje a célját: megölje a riválist, amikor esélye van rá. Így lettek előbb buszok hátoldalára kiplakátolt ellenfelek, miniferik, bokorból fotózott kritikusok, gerinctelenmód hazaárulással és nemzetvesztéssel megvádolt versenytársak, az állásainkat és asszonyainkat akaró népcsoportok, a repülőrajtjainkat rendre tönkre tevő amerikai öregemberek, és most a nemzettársainkat meggyilkoló, az életünkre törő, az országunkat tudatosan tönkre tenni akaró szomszéd ország és nép a gyűlölet középpontjában.
Azt mondtam, hogy őszinte leszek
Rendben. Ha a hányingert leküzdjük és távollépünk a Fidesz propaganda-konyhájától, akkor (fura lesz ez a félmondat) el kell ismerni, hogy a gyűlöletkeltés, mint minálunk ilyen szinten eddig ismeretlen politikai innováció, igenis meghozta a várt eredményt. Többször is. Az más kérdés, hogy betongyomor és gerinctelenség kell hozzá, de úgy látszik Orbán jól válogatta össze a csapatot, mert nem émelyegtek attól, amit tettek – a sokadik kétharmad meg zsebben ugye. Nekik ez volt a lényeg és most is ez. Túlélni, hatalomban maradni, nem számít mi kell hozzá.
Az viszont, amit most csinálnak, az már igenis számít. Az előbbiekhez sima erkölcstelenség kellett, a mostani politikájukhoz viszont a teljes lealacsonyodás és a józan ész hiánya.
Nyilvánvaló, hogy ahogy korábban a migrációra, sorosra, frontra küldendő magyar fiatalokra építették a hazugság kampányokat, addig most az Ukrajnával és az ukrán néppel szembeni fröcsögő gyűlölettel akarják összetartani és urnához cipelni a megmaradt bázist a jövő évi választásokig. Ez lesz a topic. Amit nem becsülnék le, ahogy – minden pozitív jel és valóban megfordulni érzett közéleti hangulat mellett is – a korlátlan forrásokkal bíró fideszes propaganda eredményességét sem. Nehogy meglepődjünk a végén.
Hatgyermekes apaként, politikai szemtanúként, egyszerű magyar hazafiként ugyanakkor szeretném világossá tenni az utókor számára, hogy Orbán most tényleg a pokol tüzével játszik. És feltehetően mindezt vagy nem tudja, vagy már annyira kontrollvesztett lett, hogy tényleg – a Jeszenszky Zsolt által sajátos módon behivatkozott – ördögi erőknek is képes lefeküdni.
Ez a fajta központilag épített és tüzelt gyűlölet,
amelynek célpontjában most Ukrajna és az ukrán nép van – tényleg túlmegy minden határon. Olvastak ezek történelemkönyvet? Tényleg tudják, hogy mit csinálnak? Tudják, hogy milyen az, amikor egy hatalom tudatosan ráuszítja a saját nemzetét egy másikra? Ez nem egy gyorsan reparálható mentális behatás. És hagyjuk is, hogy most az ukránok egyébként az orosz agresszió ellen védekeznek, mert ez békeidőben sem lenne elfogadható, sőt.
Viktor, a rohadt életbe, ez már nem játék! Ez nem néhány kicserélhető plakát, meg tökösnek hitt – amúgy surmó és pitiáner – bayermondat valamelyik állami lapban, amit bajuszpödörbe megdicsérünk és megyünk tovább. Ez államilag hergelt gyűlölet egy komplett ország és annak lakosai ellen, amely nem polgári, nem keresztény, nem normális. Viszont életveszélyes.
És ne gyertek azzal, hogy a kárpátaljai magyarok érdekeit véditek csak az erőszakos ukrán verőemberektől, meg a magyar gazdák földalapú támogatását a mocskos-szemét ukrán termelőktől, mert ez baromság. Ti láthatóan az erdélyi magyarok érdekeit is úgy véditek, hogy összeálltok a magyar katonasírokat gyalázó, magyarellenes fociultrával.
A kárpátaljaiak érdekeit az biztosan nem segíti, ha mindenféle maffiózónak, erőszaktevőnek, másokat csomagtartóba tuszkuló szemétnek állítjátok be az ukránokat. Nem a maffiózókat, az erőszaktevőket, meg a másokat csomagtartóba tevő szemetet, hanem minden (!) ukránt. Ez a fajta gyűlölködés, tudatosan épített uszítás bizonyosan nem fog jó véget érni. Nem hiheted, hogy ennek jó vége lesz.
(A minap a HírTV-ben egy betelefonáló kedves idős, magyar fideszes választó konkrétan azt mondta: atombombát kellene dobni az ukránokra és akkor megoldódna a helyzet. A műsorvezető meg csak bólogatott. Gratulálok.)
Ezt a szellemet nem fogjátok tudni sérülésmentesen visszatuszkolni a palackba még egy újabb választási győzelem után sem. Elég egyetlen elmebeteg, aki komolyan veszi mindazt, amit a fejébe nyomtok és súlyos tragédia lesz a vége. Bármelyik oldalon. Tényleg a pokol tüzével játszotok!
Végül egyetlen dolog, amivel már nyilván sokan találkoztak, de érdemes felidézni
Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnöke – aki most az ukrán népben látja és láttatja minden rossz, minden balsorsunk okát – három évvel ezelőtt egy berlini beszélgetésen azt mondta:
„Minden csepp vére a szívemnek az ukránokkal van (…) Szerintem az ukránok pozícióját a legjobban a magyarok értik. Tehát, ugye, szoktak beszélni Bucsáról, de 1956-ban Bucsát Budapestnek hívták. Tehát ha valaki tudja, hogy mit jelent a katonai támadás és elnyomás az oroszok részéről, azt mi tudjuk. A mi Zelenszkijünket fölakasztották az ’56-os forradalom után. Szóval nekünk nem kell elmagyarázni, hogy milyen brutális tud lenni egy orosz háború. (…) Szerintem az egy helyes gondolat, hogy Ukrajnát vonjuk be abba a közösségbe, amelyhez tartozásnak az előnyeit az elmúlt harminc évben, ahogy Ön mondta, mi, magyarok is élveztük. Tehát az ukránok kerüljenek közelebb az unióhoz. Hogy azonnal belépjenek-e, az egy nehéz kérdés, de hogy kínáljuk fel a lehetőséget az ukránoknak, hogy kapcsolódjanak hozzánk, egy minimum, minimális morális és történelmi felelősség, én ezzel egyetértek.”
Ugyanez az ember most adófizetői milliárdokat költ arra, hogy megágyazza és elmélyítse a magyar választók egy részének zsigeri gyűlöletét ezzel a szerinte „hősies” és Európába való néppel szemben.
Viktor, az sem tartható, hogy elloptátok a nemzet vagyonát, de hogy politikai pénzzé teszitek a nemzet lelkét, soha el nem múló bűn. Nem is fogjuk elfelejteni.”
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Szerző
