Ezentúl nem fogok akárkivel szóba állni! Papírom van róla, hogy “ikonikus” vagyok. Mármint “ikonikus nagyi”, de azért az se rossz. A Figyelő volt szíves “a hazai baloldal ikonikus nagyijának” nevezni.

Nem kéne bevallanom,

mert rejtett önértékelési zavarokat tükröz, de először

“a hazai baloldal ikonikus nagyjának”

olvastam, amit még én is túlzásnak éreztem. Pláne a Figyelőtől, amely, miután a fb-on a Károlyi Társaság őszirózsás forradalmat ünneplő rendezvényét ajánlgattam, kvázi le is hazaárulóz

(“a baloldal számára minden ünnep, ami az országnak rossz”).

Egy ikonikus hazaáruló nagyi.

Mostantól mindenesetre igyekszem ikonikus nagyiként viselkedni, bármit jelentsen az. (A hazaáruló viselkedéshez nem kell erőlködnöm, megy az nekem magától.) Sajnos ma nem tűnhettem nagyon ikonikusnak, amikor vihorásztunk az unokákkal, hosszan tanulmányoztuk a Legó-prospektusokat, kívánságuk szerint kapcsolgattam a tévét, szervíroztam némi chipset és gumicukrot, aminek a szülők nem örülnének, nagyvonalúan tudomásul vettem, hogy nem óhajtanak a hétfői iskolakezdésről társalogni, viszont juszt is ötvenedjére elmeséltem nekik ugyanazokat a családi történeteket.

De holnaptól ikonikus leszek.

A Figyelő a kezdeti lendület után ellustulva már elég régen nem listázott senkit..Félek, már dolgoznak az újabb listán

“a hazai baloldal nem eléggé ikonikus nagyijairól”..

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét