A Coandă-effektus egy áramlástani fizikai jelenség, mely Henri Coandă román aerodinamikai úttörő nevéhez köthető, aki felfedezte azt, hogy a környezetéhez képest nagyobb sebességű folyadék- vagy gázsugár követi a közeli konvex felületet is, szinte hozzátapad a felülethez.

134 éve, 1886. június 7-én született Henri Coandă feltaláló több mint 250 szabadalom benyújtója, amelyek közül 33 saját kutatáson alapult.

Coandă dolgozott a katonai repülőgépek hátrasiklás nélküli lövegén, egy tengervíz-sótalanító eljáráson, továbbá az „aerotubeexpres” elvének kidolgozója (amelynek segítségével egy szállítóeszköz akár 500 km/h sebességet is elérhet).

A Jászvásári Katonai Líceumban tanult, ahol többek közt Garabet Ibrăileanu író és A. D. Xenopol történész-filozófus voltak a tanárai.

1905-ben már egy sugárhajtású repülőgépet tervezett a román hadsereg számára

Belgiumban, a Liège-i Montefiore Intézetben végezte felsőfokú tanulmányait, 1908-ban visszatér Romániába ahol aktív tisztként szolgál a Második Tűzezredben.

Hadseregből való távozása után egy hosszú autóutat tett meg Iszfahán–Teherán–Tibet vonalon, majd ezt követően Franciaországba ment az akkor induló École Nationale Superieure d’Ingenieurs en Construction Aéronautique-ba, ahol a repülésmérnöki osztály vezetőjévé vált.

Henri Coandă
Henri Coandă

Később Gustave Eiffel mérnöki irodájában is alkalmazták, ahonnan jelentős segítséget kapott az első saját fejlesztésű sugárhajtású gépe, a Coandă–1910 megépítéséhez, amelyet a második Nemzetközi Aeronautikai Szalonban mutattak be Párizsban.

A gép egy négyhengeres szelepmotort használt egy forgódugattyús kompresszor működtetéséhez, amelynek célja az volt, hogy meghajtsa a járművet egy elülső szívó és egy hátsó levegő-kiáramoltató együttes alkalmazásával, légcsavar használata nélkül.

A Coandă-hatás fontos szerepet játszik a repülőgépek tervezésekor, ugyanis a szárny felett elhaladó levegő a Föld fele irányítható, így további aerodinamikai felhajtóerőt okoz.

1934-ben megkapta a Coandă-hatás francia szabadalmát. Az 1930-as években tervezte meg lemez formájú járművét, amit Aerodina Lenticulara-nak, magyarul „repülő csészalj”-nak nevezett el. A gép elviekben magas nyomású gázokat áramoltatott volna egy kör alakú nyíláson.

Egy sugárhajtómű megnöveli a határrétegben a légáramlat sebességét, megnövelve a repülőgép felhajtóerejét is. Coandă munkáját követve John Frost repülőgéptervező, az Avro Canada alkalmazottja is tanulmányozta a jelenséget, és egy légpárnás hajószerű repülőgépeket tervezett.

Frost terveiből csak egyet valósítottak meg: a VZ-9 Avrocart

VZ-9 Avrocar

„Ezek a mai repülőgépek nem többek papír gyermekjátékok tökéletesített változatainál. Véleményem szerint egy teljesen más repülési mechanizmust kellene kikutatnunk, ami más repülő elveken alapszik. Úgy gondolom, hogy a jövő repülőgépei függőlegesen fognak fel és leszállni, repülni viszont hagyományos módon fognak. Ezeknek a jövőbeli repülő szerkezeteknek nem fog kelleni mozgó alkatrész. Az ötlet a ciklonok hatalmas erejéből jött.”

Az Egyesült Királyságban a Bristol repülőgép-vállalatnál dolgozott, majd Amerikában az United States Corporation-nél. 1969-ben tér vissza véglegesen hazájába, ahol az INCREST (Tudományos és Technikai Kutatóintézet) igazgatója lesz.

A mérnök, repüléstani úttörő és felfedező Henri Coandă többek közt a londoni Royal Aeronautical Society és a Román Akadémia rendes tagja volt, valamint a Bukaresti Műszaki Egyetem doctor honoris causa címét is birtokolta.

Forrás: Budapesti Román Kulturális Intézet – ICR Budapesta

Coandă

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét