A Corvin-negyedben visszatért a házmesterek kora – szép új világ?

Megy a bruszt az aláírásgyűjtés körül, nagy a helyezkedés. Elvileg mindenki előtt nyitott a lehetőség, ám a gyakorlatban egy kézben összpontosul a döntés joga: a közös képviselő dönt arról, ki léphet be a bérházba és kinek kívül a tágasabb.

Már megint a vicék?

A 2019-be oltott ’50-es évekről Hermann György közösségi oldalán így ír:

“A kaputelefon kicseng, de nem veszi fel senki. Kinyomom. Már éppen próbálkoznék a következővel lakóval, amikor megjelenik mögöttem egy jól szituált huszonéves lány. Munka utáni bevásárlásból jöhet, látszik rajta, hogy jó körülmények között él. Előreengedem, ő pedig kinyitja a kaput.

Megszólítom, elmondom, hogy én vagyok a helyi ellenzéki képviselőjelölt, ajánlásokat gyűjtünk, és megkérdezem, nem engedne-e be minket.

Azt sajnos nem tehetem.

Nagyon szigorú szabályok vannak a házban,

nem lehet csak úgy beengedni senkit, kizárólag a közös képviselő dönthet erről. Vele is fordult már elő korábban, hogy megtette – mondja. Kiderítették, számon kérték.

Megdöbbenek. Sok hasonló történetet hallok Józsefvárosból, mesélik, nem egyedi az sem, hogy a lakógyűlésre beviszi a közös képviselő a Fidesz szimpatizáns- vagy éppen ajánlóívét, és ugyan nem kötelezhet senkit az aláírásra, azt mindenki látja, ki nem teszi meg. Ez most mégis más: személyesen eddig még nem tapasztaltam hasonlót.

A lányon látszik, hogy tényleg tart az újabb retorziótól. Nem mer beengedni. Pedig itt állunk Budapest közepén, a nyolcadik kerület egyik legforgalmasabb részén és ő maga is egy független, jó egzisztenciájú fiatal benyomását kelti.

Mutatja a kapucsengőn az egyik nevet: ő a közös képviselő

– mondja, próbálkozzak meg. Megköszönöm. Becsukja maga mögött a kaput.

Felveszik a kaputelefont. Mondom, hogy miért jöttem.

Hát én nem fogom beengedni magukat. De amúgy is fölöslegesen próbálkozik, mi itt a házban már rég összegyűjtöttük az ajánlásokat.”

Úgy gondolom, nem tévedek sokat, ha azt jósolom, hogy ezek hamarosan bevonják a lakók kapukulcsait is, hiszen, ha a házmester enged be-ki, mégis csak könnyebb az ellenőrzés!

megosztás

Mátrai Anna

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Egy hozzászólás itt: “A Corvin-negyedben visszatért a házmesterek kora – szép új világ?

  • 2019.08.30 - 13:58
    Közvetlen hivatkozás

    Ez (szerintem) nem a klasszikus értelemben vett “házmesterkedés” – mert egészen másról szól a köznyelvben. A belvárosban lakom, és bizony a közös képviselővel maximális egyetértésben senkit nem engedünk be a házba. Több okból kifolyólag sem: 1.) a kaputelefonon bárki bármit mondhat amit csak akar, leellenőrizhetetlen, 2.) házalók és rosszindulatú emberek is bejuthatnak, 3.) a legtöbb kapun kihelyeztek ún. gyűjtőládákat ahova be lehet dobni akár a pártok népszerűsítését szolgáló lapokat is. Társasházunkban egy beengedés után az első emelettől végig, a takarásban található ajtók feltörésével betörtek. Hozzám nem tudtak, mert a kutya elriasztotta a betörni szándékozókat… Másik alkalommal feltörték a padlásajtót. Nem egy esetben “unokázók” csaltak ki komoly pénzt egyik idős lakótársunktól. Tehát: részemről megértem, ha nem akarnak idegeneket beengedni a házba.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük