A Fidesz és az ő “sajtószabadsága”

A “köztársasági” elnökükhöz hasonlóan szinte mindig vigyori Fürjes Balázs udvarias nyílt levelet írt Baranyi Krisztinának, a “sajtószabadság” védelmében… Ettől a mindennapos, ám megszokhatatlan fideszes pofátlanságtól a gondolkodó ember zsebében magától nyílik az a bizonyos bicska…

A magyar sajtó újkori, feledhetetlen fénykora nagyjából az 1988-92 közötti időre esett

Ami azóta történt, az maga a gyalázat: a neonáci-újnyilas-bolsi hangvételű média fokozatos, ám egyre egyértelműbb térhódításáról, a minőségi sajtó – beleértve a minőségi bulvárt, ezt a sajátos magyar jelenséget is – korlátozásáról, a “piacról” hatalmi eszközökkel való kiszorításáról szól a történet. Ez a történetet nagyjából 1994, az MDF-ből kiábrándult csurkista tömegek Fideszbe, Fideszhez édesgetése óta a Fidesz története. A maffia átvette, oltalmazta, privilegizált helyzetbe juttatta a szélsőjobboldali propagandistákat, hivatásos uszítókat; s akit csak lehetett – idővel szinte mindent lehetett – a “közmédiába” juttatott. És megteremtette a maga terrormédiáját, egy akolba terelve a “nyájat”.

Amit a Fidesz művelt, az EU-ban példátlan:

meghatározó, szinte kizárólagos uralomra jutott a magyar médiatérben, döntően abban a térben, amelyben amagyaremberek találhatók. A helyzet már régóta odáig fajult, hogy a fideszes nótát kizárólag olyanok fújják, akik az EU-ban legföljebb a médiapiac peremén létezhetnének: tényleg szélsőjobboldali, gátlástalanul hazudozó, rágalmazó, uszító emberek, akik a sajtó világának megvetett legalját képviselik. A sajtó világának legalja – a társadalom legaljának sajtója…

És ez Orbánia “médiapiacának” a közepe…

Kérdezhetnénk persze, hogy tényleg a Fideszé az a “média”..? Hiszen nem a Fidesz a tulajdonos… Nem is kell annak lennie: megvannak a fizetett emberei, és habzó szájú önkéntesei is. Nyugaton számos példa van arra, hogy egy-egy lap valamelyik párthoz közeli véleményeket közöl. A nagy lapok persze demokratikus pártokhoz állhatnak közel – és mindig megőrzik függetlenségüket. Ezt például onnan lehet tudni, hogy mernek kérdezni mindenkitől, s az alákérdezés műfaját nem ismerik. Nálunk egészen elkeserítő a helyzet – különösen, ha meggondoljuk: Orbán nem ad interjút tőle független magyar orgánumnak, viszont Kövérrel, Gulyással stb. mindennaposnak mondható vendégei a médiaalvilágnak. Nincs mértékadó lapjuk, tévéjük, rádiójuk: nincs európai értelemben civilizáltnak mondható sajtójuk. Igaz, ők maguk sem azok.

És akkor előáll Fürjes Balázs, aki legalábbis végig nézte e történet jelentős részét, és ahogy maffiabeli társainak, neki sem volt egyetlen szava sem mindehhez. És levelet ír, a “sajtószabadság” védelmében… Igazán undorító.