Banánköztársaság
A Fidesz tudja, de nem mondja…. – Bukottak még…..
Kásler Miklós a bukott miniszter, a kormány kegyelméből még a helyén ülhet, még monológokat mondhat, még engedik, hogy összevissza csacsogjon. A Fidesz ugyanis sosem ismeri be, ha bármiben megbukik, vagy alkalmatlan embert választ egy feladatra, inkább trükközik. Most például a november 25-i rendelettel, mely szerint egyértelműen Pintér Sándor belügyminiszter lett a főnöke az összes kórháznak.
Mi ez, ha nem Kásler totális bukásának az egyértelmű deklarálása?!
Oké, értem hogy a járványhelyzet olyan lett, mint a nyuszi, mert rá lehet fogni mindent. Még Kásler összes baklövését, hadoválását, mellébeszélését is, és az egyébként is kétségbeejtő helyzetben lévő egészségügy egyértelmű szakadékba taszajtását is zárójelbe próbálja tenni a hatalom azzal, hogy Pintérre bízta a kórházak megregulázását.
Mostantól nem lesz kibeszélés.
Erő és kuss a jelszavuk!
Jól látható, hogy ahol súlyosan rájuk ég a szégyen, ott katonákat, rendőröket vetnek be. Tök mindegy, hogy egyetemről vagy kórházakról van szó, mert a megfélemlítés a lényeg. És még nem látjuk a végét, még nem tudjuk, hogy mi kerül militáns irányítás alá.
Kásler még belebazsalyoghat a képünkbe, még hintheti a jó hírek várását az év végére.
A Fidesz tudja, de nem mondja, hogy ezzel az emberrel nagyot buktak
De mi tudjuk, hogy Kásler az ő szimbólumuk. És az ő szimbólumuk, az ő arcuk, Hegedűs Zsuzsa, Farkas Flórián meg a többi bukott, elvtelen és gátlástalan talpnyaló. Tudjuk, mert az egész nép megszenvedi a politikai haszonlesők ócska kontárságát, az uborkafára kapaszkodók akarnokságát, a köpönyegforgatók csalárdságait, a kirekesztést, az egyenlőtlenségeket, az elembertelenedést. A hatalom rossz választásait, döntéseit, már a mindent uraló propaganda sem tudja elrejteni.
Minden nap gyászol ez a nemzet
Gyászoljuk az áldozatokat, gyászoljuk a demokráciába vetett széttépett hitünk, gyászoljuk egykor volt szeretteinket, barátainkat, akiktől a politika és az egyre növekvő gyűlölet választott szét minket.
Nincs olyan, hogy mi lett volna, ha minden másképp alakul. Az van, ami van, és a most, az a most.
Vigaszt és erőt önmagunkban kell keresnünk, és hiszem, meg fogjuk találni, mert nem lehet, hogy így múljon el az életünk.
Szerző
