Kerítésen innen
A hitelminősítő negatívra változtatta kilátásainkat – Fideszre fordítva mindez: „befektetésre ajánlja Magyarországot a Fitch Ratings”
Hiába no, ideje megtanulni fideszül, különben még szembesülnénk a valósággal, ami ugye tök felesleges, hiszen az csak felviszi a gyanútlan honpolgár adrenalinját, amire nincs felkészülve a magyar egészségügy.
Hiába no, ideje megtanulni fideszül, különben még szembesülnénk a valósággal, ami ugye tök felesleges, hiszen az csak felviszi a gyanútlan honpolgár adrenalinját, amire nincs felkészülve a magyar egészségügy.
Ami történt
Megerősítette Magyarország befektetésre ajánlott besorolását a Fitch Ratings, a veszélyes nemzetközi környezet miatt ugyanakkor stabilról negatívra változtatta az adósbesoroláshoz tartozó kilátást a hitelminősítő – az Index szerint. A Fitch a péntek éjjel Londonban bejelentett döntés indoklásában úgy fogalmaz, hogy
a magasabb globális kamatszintekkel, a kilengésekre hajlamos energiaárakkal és a fő kereskedelmi partnerek keresletének gyengülésével jellemzett keményebb nemzetközi környezetben kitűnnek „a politikai megfontolások által befolyásolt” szakpolitikai elegy sérülékenységei.
A kilátás negatívra módosításának pénteki bejelentéséhez fűzött indoklásában a Fitch Ratings hangsúlyozta, hogy a magyarországi infláció a legmagasabbak között van a cég által államadós-besorolásokkal ellátott összes gazdaság között. A hitelminősítő elemzői úgy vélekednek az indoklásban, hogy az ársapkák nem bizonyultak hatékonynak, növelték viszont az államháztartás költségeit, miközben a monetáris politika transzmissziós funkciójának érvényesülését hátráltatják a jelzáloghitelekre meghirdetett, célzott kamatsapkák.
Egy vélemény….
Konok Péter történész, író közösségi oldalán így fogalmazta meg a fentieket:
„Befektetésre ajánlja Magyarországot a Fitch Ratings”,
-örvendezik az Index kövéren szedett cikkcíme, és én is örvendeznék vele, dübörgő pannon pumát látok magam előtt, ársapkás tejjel és mókolt mézzel hömpölygő mimagyar Kánaánt. Sajnos, rákattintok a cikkre, amiből kiderül, hogy a Fitch Ratings megtartotta az ország eddigi BBB minősítését, de a pozitív kilátásokat negatívra rontotta. Vagyis, a Fitch Ratings szerint rossz irányba mennek a dolgok Magyarországon, legalábbis, ha befektetői szemmel nézzük.
Jómagam nem vagyok befektető, nem az foglalkoztat, hogy mit csináljak a sok pénzzel (tőkével), ami a zsebemet égeti. Érdeklődésem a gazdaság iránt inkább mikro- mint makroökonómiai jellegű, a világot nem valami szép, havas befektetői hegycsúcsról nézem, hanem a béka segge alól; kilátásom ennek megfelelően beszűkült, azt mutatja, hogy mit jeleznek a boltokban a vastagodó árcédulák, miféle ványadt monokultúrává lapul hűtőmben a gasztrodiverzitás, és miként lesz egyre fenyegetőbb mellékzöngéje az olyan szürke kis szavaknak, mint a „szobahőmérséklet”. Eszem, iszom, ölelek, alszom, és a hóvégi számlaegyenlegemmel mérem magam. Szóval, nem Magyarország hitelképessége körül forog az életem (bár valamennyire látom a összefüggéseket), csak hát, ugye, itt a cím kevéssé fedi a cikk tartalmát, sőt ha szigorú akarnék lenni, a cím egy bődületes hazugság.
Persze, a baj velem van. Minek néztem meg a cikket?
Most bizonnyal jobb lenne fogyasztói hangulatom, ha csak az optimista, erőt sugárzó címeket olvasom el. Vagy, persze, a megfelelő lapokat, mint a régi viccben, mikor – mondjuk, 1941-ben – Kohn megdöbbenve kérdezi Grünt:
– Te megbolondultál?! Mi ez a kezedben?!
– Ez, kérlek, a Virradat.
– De az nem a nyilasok lapja?
– Dehogynem.
– Miért olvasol te egy nyilas lapot?
– Jaj, drága barátom, hát mégis, mit olvassak? A többiben hemzseg a sokféle baj, probléma, fenyegetés. Ebben meg mit látok? Hogy mi, zsidók, ügyesek és ravaszak vagyunk, a pénzünk, mint a pelyva, és tulajdonképpen titokban mi irányítjuk az egész világot! Csak jobb érzés!”
