Sorting by

×

A hatalommal lehet élni és lehet visszaélni!

Kötcsén a Fidesz szellemi boszorkánykonyhájában bizonyára újra elkészült az ellenzék számára a bürökleves, hisz‘ nemsokára választások lesznek, s van esély rá, hogy Orbán Viktor és pereputtya 2002. után másodszor is kicsöppenjen a hatalomból.

Ki kellett tehát eszelni a hatásos ellenlépéseket.

A nagyközönség Orbán Balázstól, a miniszterelnök famulusától annyit megtudhatott erről, hogy a Orbán Viktor „nagyon komplex, összetett és bonyolult” stratégiát vázolt fel, amelynek összefoglalása:

„mi győzünk, ők veszítenek. Ez a haditerv”.

Valóban összetett és komplikált, stratégia, jövő tavaszig bizonyára kiderülnek a részletek is

A friss szellemi termék leginkább fel-tűnő, új elemei azok a szirénhangok, amelyeket Orbán Viktor az Európai Unió és Magyarország kapcsolatáról énekelt a hallgatóság fülébe. Amint mondta, (a Telex tudósítása szerint) a magyaroknak az elmúlt évtizedekben az Európai Unió volt a „legélhetőbb keret”, ugyanakkor „óriásiak a kihívások”. Szerinte vannak olyan politikai erők, brüsszeli bürokraták, baloldali liberális csoportosulások, NGO-hálózatok és médiumok is, amelyek ideológiai konfliktusokat éleznek ki, és ezek az EU összeomlásával fenyegetnek. Az egyértelműen látható, hogy a legtöbb országnak az uniós tagság előny, de az eurózóna „recseg-ropog”, és erre nincs adekvát válasz Brüsszelből.

Ez zavarosnak zavaros, mégsem éppen az a hangnem, amelyet Orbán Viktor az EU-val kapcsolatban már jó ideje megüt,

bárha nem is egészen idegen attól, hiszen ott fenyegetnek az óriási kihívások és recseg-ropog az eurózóna. Beszél, beszél, sőt fecseg, de ha mond is valamit, az nemigen hihető. Talán a multimikulások, akik Ursula von der Leyennek tehettek javaslatokat, mielőtt az EB elnöke az EP jogállamisági határo-zatának végrehajtását talonba tette, a kötcsei szeánsz előtt Orbán Viktornak is súgtak.

Ezért aztán a kormányfő ízibe‘ EU-pártivá nemesedett, tagságunkról állítólag ezt mondta: “még akkor is, hogy ha az EU szétesik, mi ott leszünk az utolsók között, tart-juk az utolsó gerendát, és azon fogunk dolgozni, hogy a szétesést megállítsuk és viszszafordítsuk”.

Ez valóban egészen rendkívüli politikai változás Orbán Viktor álláspontjában,

de azért furcsa, hogy egy mondatban jósolja meg az EU összeomlását, s ígéri ugyanakkor, hogy Magyarország az utolsó pillanatig az EU fenntartásán mun-kálkodik majd. Hej, ha egy őszinte pillanatában még évekkel ezelőtt nem mondta volna, hogy

„Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit teszek!“

No hát nem hihető, amit mond, sőt már az sem, amit kérdez

Orbán azt lesi, miként juthat hozzá a 2500 milliárd, egyelőre visszatartott forráshoz az EU helyreállítási alapjából, s ennek érdekében hajlandó akár szerelmet is vallani az évekig útszéli hangon pocskondiázott EU bürokráciának. Választás lesz, s a választáshoz kell a sok-sok pénz, s habár Or-bánnál van a magyar államkassza kulcsa, a választási kiadásokra, Orbán Viktor rokoni-haveri-üzleti körének jóllakatására, valamint a kivételesen fontos Keleti Nyitás bizniszeinek finanszírozására a világ pénze sem elég – annál is kevésbé, mert egy-két fillért talán közvetlen hazai célokra és fejlesztésekre is el kell költeni. (Itt van például a fejlődő magyar labdarúgás, amely a TAO keretei között szép summányi támogatást kap közpénzből, hogy a fekete inges csőcselék Schmidt Mária nagyasszony örömére ordibálhasson és dobálózhasson a stadionban.)

No igen, a választás.

Végül is ez lehetett a kötcsei politikai zsúr fő témája. Vajon ve-szíthet a Fidesz jövő tavasszal? Egyszer mindennek vége szakad, minden bizonnyal a Fidesz eddig elképesztő mázlijának is.

A Fidesz persze évek sora óta készül a vereség lehetőségére, de hatalmának átmentésére is, hiszen működésének lényege, hogy kisajátít minden vagyont, hatalmi pozíciót, intézményt, jövedelem-újraelosztási központot. Minden begyűjthető kincset összeszed, hogy majd esetleges rossz időkben megtarthassa a fideszes spórkassza össze-lopkodott tartalmát.

Egyszerű, egyszersmind meglehetősen komplikált hatalmi játszma ez, amelyben a Fidesznek rettentő sok előnye van, övé minden közpénz, a tömegtájé-koztatás túlnyomó többsége.

Kihasználják a választók jelentős részének egzisztenciá-lis kiszolgáltatottságát, tájékozatlanságát, a megfizetett egyházakat, és persze javukra szól a torz választási rendszer, a Fidesz által irányított választási szervezetek, az ügyészség, már a bíróságok jelentős része is, valamint a választás rendjét őrizni hiva-tott erőszakszervezetek. Az ellenzék javára szól a rendszer és a Fidesz minden téren megnyilvánuló hamissága, és az, hogy az ellenzéki jelöltek megválasztásától, új világ, a jog uralma és – nem utoljára – a jól elvégzett munkáért végre tisztes jövedelem remélhető. Garancia erre sincsen, de a Fidesz uralmon maradása a biztos csődhöz vezet.

Hanem a Fidesznek van még egy igencsak fajsúlyos előnye: nem ismeri a politikai, sem a hétköznapi erkölcsi követelményeket

Úgy viselkednek, mintha Mózes parancsait maga Orbán Viktor véste volna kőbe, de amely parancsok csak mások számára érvényesek, a Fideszre nem, ráadásul a Fidesz pillanatnyi érdekei szerint változtathatók. A kormány és a Fidesz most is habozás nélkül megszegi saját törvényeit, ígéreteit és vállalásait, ha pillanatnyi érdekei úgy kívánják. Nem törődik mással, csak saját ma-gával, mert a Fidesz alapszabálya:

„Aki nincs velünk, az nincs!“

Ez a kormány politikai gyakorlata. Megígér mindent, de semmit nem teljesít. Pénzdolgokban a kormány nem ismer tréfát, nem indokol, nem magyaráz, tényeket nem közöl, nem kormányoz, csak uraskodik. A színművészeti egyetem megnyomorításának története az első támadástól a hallgatók sokaságának legutóbbi távozásáig jellemzi a Fidesz-kormányzás elképesztő erkölcsi mélységeit; a magyar labdarúgás állapota példázza a kormányzás hatékonyságát. És ne remélje senki, hogy a Fidesz majd egy-szer rátalál a damaszkuszi útra, mint Pál apostol, hiszen ez az Orbán-féle keresztény-demokrácia minden csak nem keresztényi, és minden, csak nem demokrácia.

Ilyen viszonyok között kell, kellene az ellenzéknek győzelmi pozíciót szerezni a választáson.

(Már ha lesz választás és a Fidesz nem lopja el az egészet.) Az ellenzék, ha a tétova szavazók bizalmát meg akarja nyerni, csak erkölcsösen cselekedhet – olyan mérce szerint, amely mértéket a szavazók is magukénak fogadnak el. Aki ezt egyszerűnek látja, s az ellenzéki egységet követeli „Add uramisten, de mind-járt“ alapon, azt biztosan csalódás éri. A sokféle politikai indíttatású, célú, hitvallású és képességű ellenzéki erő szövetségét valójában egyetlen közös cél hozta létre: a végte-lenül hitvány és szerfölött alacsony hatékonyságú orbáni önkényuralmi rendszer elta-karítása. Törékeny egység ez, s még abban sincs hiánytalan egyetértés, hogy miként lehetne a Fidesz fölött győzelmet aratni, s főként hogy ezt követően mi módon lehetne ismét működő demokráciát, jogállamot, s nem utoljára legalább szolid, de általános jólétet teremteni Magyarországon. Az első lépés nyilván a választási győzelem. De a kormányzásra már most fel kell készülni, mert az új kormány az első pillanatoktól irdatlan politikai és tényleges szeméthalmokat lesz kénytelen eltakarítani, miközben szembe kell nézni a korlátokat és nemzeti érdekeket nem ismerő és el nem ismerő fi-deszes ellenzékkel.

Az új kormány helyzete még kétharmados parlamenti többség esetén sem lesz egyszerű,

de ha csak egyszerű többséggel lesz kénytelen kormányozni, akkor bajok lesznek. Ennek megelőzése érdekében folyik most ellenzéki körökben, de leginkább jogászkörökben a vita:

Ha jövőre az ellenzék nem szerez kétharmados többséget, akkor lesz-e joga ahhoz, hogy érvénytelenné nyilvánítsa a Fidesz által fabrikált Alaptörvényt, lesz-e joga és tényleges ereje (hatalma) a jogállam újraépítéséhez?

Másként fogalmazva a kérdés talán úgy szól: lehet-e (szabad-e) a jogállamot vitatott, sőt kétséges jogállami eszközök-kel újraépíteni, vagy ez eleve magában hordaná a bukás veszélyét és esélyét?! Ha helyesen tettem fel a kérdést, akkor ezen érdemes elgondolkodni így az előválasztás idején, s később is, de aligha jutunk egyetértésre, dönteni pedig ráér majd a T. Ház ellenzékből kormánypárttá emelkedett többsége. Mert Orbán Viktor és Fidesz kipaterolása a hatalomból önmagában sokkal fontosabb holmi jogászi elmélkedésnél, mert Orbán, ha marad, vélhetően kivezeti az országot az Európai Unióból, (bármit is fecsegett Kötcsén), s ezzel mindjárt csődbe és nyomorba juttatja a nép túlnyomó többségét.

Államalapításkor a tiszta jogászkodást néha meg kell haladni!

Ilyesféle történelmi fordulatra akad történelmi példa. A Nagy Francia Forradalomban a jakobinusok nem sokat bíbelődtek jogászkodással, hanem sorra lecsapatták az arisztokraták és az ellenforradalmárok buksiját, s ezzel számottevően hozzájárultak az új jogrend és a polgári tár-sadalom kialakulásához. Lehet elmélkedni, hogy a forradalom jogszerű volt-e, csak nem érdemes. Történt, ami történt, s ami megtörtént, az a mai napig hatással van az egész világ fejlődésére.

Magyarországon ez adott pillanatban nem követhető út, bármennyire vágyott nemzeti cél lehetne végre legalább napjainkban az 1956-os októberi forradalom győzelmes befejezése. De maradjunk a realitásoknál!

Országunkban adott körülmények között nem a helyes kérdést teszik fel a politikus-jogászok és a jogász-politikusok,

így talán nem is értelmes vitát folytatnak.

A jó kérdés ugyanis inkább az, hogy a Magyarországon már több mint tíz év alatt kiépült és sajnos legalább a felszínen megszilárdult tekintélyuralmi rendszert,- ha úgy tetszik, diktatúrát – lehetséges lenne-e az adott rendszerben érvényes jogszabályok keretei között megdönteni, s helyébe ismét felépíteni a jogállamot?

Olyan rendszert, amely megfelel az Európai Unió alapokmányában rögzített normáknak, nemkülönben a csekély, de létező magyar demokratikus hagyományoknak, az egyszerű emberi, demokratikus követelményeknek. S ha valóban ez a helyes kérdés, könnyebb a válasz is. A jelenleg érvényes alaptörvény és jogrend, a közhatalmi intézmények jogi, politikai és társadalmi státusa mellett az orbáni diktatúrát megdönteni, ezzel egy időben pedig polgári jogállamot kétharmados törvényhozási többség nélkül újraépíteni nem lehet.

Kétharmados győzelem nélkül tehát az új kormány csak akkor lehet eredményes, ha a Vörös Imre alkotmánybíró nevével fémjelzett jogi, gyakorlati utat követi.

A jogászok egy része a már törvénybe iktatott szabályokat valami felhők fölött lebegő kikezdh-tetlen igazságnak látja,

holott a jog valójában csupán az uralkodó érdekviszonyok és a társadalom által elfogadott erkölcsi normák rögzítése szabályokban. Ha az érdekvi-szonyok, ha a közmegegyzéssel elfogadott társadalmi igazságok megváltoznak, megváltozik a jog is, és új törvények lépnek hatályba – a szükség vagy a lehetőségek szerint feles vagy kétharmados többséggel.

A Fidesz a maga hitvány módján már jó ideje azon fáradozik, hogy még (esetleges) hivatalba lépése előtt megbénítsa az új kormány működését.

A többség támogatását megszerző és akaratát érvényesítő új koalíció nem léphet úgy hivatalba, hogy eleve vesztes játszmába kezd. Ha ugyanis elfogadja a Fidesz által előzetesen ráerőszakolt feltételeket, akkor nem kormányozhat sikeresen. Ha az ellenzék győz, kormányzásra, jogalkotásra kap felhatalmazást. Márpedig a hatalommal, a joggal élni kell! Csak amúgy Fidesz-módra visszaélni nem szabad vele!

Kapcsolódó

 

A hatalommal lehet élni és lehet visszaélni
illusztráció: V.K.
átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “A hatalommal lehet élni és lehet visszaélni!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.