A hír szent, a vélemény szabad! – Mindenkinek mindent szabad, amit szabad!

Szabad például furmányos szerzőként olyasmiről is írni (ha a szerkesztő engedi) amiről éppenséggel nem sok sejtésem van, ám ha befoglalom a szövegbe, hogy mondandóm alapjáról nem sokat tudok, talán mégis némi hitelességet csempészek az alábbi sorokba.

Tehát!

A Magyarságkutató Intézet animációs filmet készített a 907-ben lezajlott pozsonyi csa-táról, amelyben a történeti tények szerint a vitéz magyar hadak elpáholták a keleti frankok támadó seregét. A film betétdalát a bájos Tóth Gabi és FankaDeli énekelte, s emiatt egyes pennarágók csúf dolgokat állítottak az előadókról. Mármost a filmet nem láttam, a dalt nem hallottam, csak annyit olvastam az esetről, hogy hadtörténé-szek szerint a produkció történetileg nem hiteles, bizonyos műkritikusok szerint pedig a dalt nem kellett volna elénekelni.

Ha csak ennyi lenne, engem az egész nemigen érdekelne…

Kásler miniszter úr már oly sok ostoba, fölösleges nemzetkutatási célra szórt el milliókat, ez ugyan miért lenne különösen fontos. De megragadta figyelmemet az Instagramon megszólaló Tóth Gabi néhány mondata:

„Határozottan kiállok a projekt mellett, a mai napig jó döntésnek érzem, hogy ezt elvállaltam. Nagyon hálás vagyok, hogy rám gondoltak, nekem van egészséges nemzettudatom, amiről sajnos a mai világban nem lehet beszélni, mert bekategorizálnak. Úgy érzem, valami fontosat adhatunk tovább, amiben nemcsak a vesztes csatákról tanulhatnak a fiatalok, hanem a győztesekről is. Ha én toleráns és elfogadó vagyok, akkor fogadják el, hogy én erre büszke vagyok.“

Nagyon helyes, hogy a művésznő örömmel teszi, amit tesz, és még hálás is a felkérésért

Az ő dolga, hogy daloljon, ha arra felkérik. Ámde mi légyen a művésznő egészséges nemzettudata? – pláne olyasféle valami,

„amiről sajnos a mai világban nem lehet beszélni, mert bekategorizálnak.“

Szerintem ez a művészleányka szenvedélyesnek tűnő felszólamlásában magyarázatra szorulna, nevezetesen hogy miféle nemzettudatról miért is nem lehet beszélni? Hová kategorizálják a művésznőt és kik teszik ezt vele? És hogyhogy‘ csak a vesztes csatákról tanulhatnak a fiatalok? A Honfoglalás vesztett csata volt? A nándorfehérvári ütközet szintén? Mátyás király Bécsben városnézésen volt? És mi történt ’49ben a Királyerdőben? Ezekről nem tanítanak az iskolában? És mi iránt példaadóan toleráns és elfogadó a kedves művésznő? És tőle miféle megnyilvánulásokat nem fogadnak el a türelmetlen, szűk agyú bírálók? Talán nem jó a filmdala? Talán nem jól énekli? Vagy csak az a baj, hogy (egyesek szerint) vacak filmben vállalt szerepet?

Tóth Gabinak – mint akárki másnak – még nyilvánvaló tájékozatlanságának bástyái mögül is lehet véleménye

az egészséges nemzettudatról, toleranciáról és elfogadásról, s ennek hangot is adhat, legfeljebb „bekategorizálják“. De ha már itt tartunk, az már mégis a kissé tévelygő öntudat kategóriájába tartozik, ha az ifjú művésznő a saját példájával sokak számára kíván mértéket szabni nemzettudatról, toleranciáról és elfogadásról. Jobb lenne, ha nem tenné! Mert még az is lehet, hogy akik őt vezetik, történelmi tévúton járnak, és ezt mellesleg tudják is.

Egyebekben boldog új évet kívánok a művésznőnek is, és az idáig eljutott olvasóknak is!

Városi Kurír

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük