Banánköztársaság
A hülyegyerek kettős mércéje
Megérkezett a fényestekintetű padisah első szolgája, Szijjártó Péter külügyminiszter válasza is Szlovéniából, amelyben a fekete pólós csőcselék rasszista ordítozását és dobálózását bagatellizálta – mondván: ilyen dolgok világszerte megesnek, lám, például az angol közönség az angol-olasz EB döntőn állított ki magáról borzasztó bizonyítványt. Boris Johnson tehát az események megítélésében ne alkalmazzon „kettős mércét!“ – mert az nem helyes sem a sportban, sem a politikában.
Pirulva vallom be, nem voltam jelen a magyar-angol focimeccsen csütörtökön, de láttam néhány kifejező képet az Origón a fekete pólós tömegről, amint kinyújtott karral, ökölbe szorított kézzel vagy csak nyitott tenyérrel szurkoltak csapatunk mellett, netán az angolok ellen. Nagyon tanulságos volt. A képek keltette benyomás alapján szinte hallani véltem az ütemes üvöltést: Sieg Heil! Sieg Heil!
De ez csak a csúf látszat volt,
a tudósítások nem szólnak arról, hogy a tébolyult szurkolók náci jelszavakat skandáltak volna, csak ezt-azt bedobáltak a pályára, kifütyülték a rasszizmus ellen tüntető, térdelő angolokat, és rasszista bekiabálásokkal élénkítették a mérkőzés hangulatát. Azaz nem történt semmi rendkívüli. Az UEFA a magyar szövetséget az idén júliusban már 100 ezer euróra és 3 zárt kapus meccsre – az egyiket felfüggesztve – büntette a szurkolók diszkriminatív megnyilvánulásai miatt. Boris Johnson brit miniszterelnök pedig jó okkal posztolt közösségi oldalán arról, hogy a magyar közönség méltatlanul és elfogadhatatlanul viselkedett a Puskás Arénában.
Na erre jött Schmidt Mária múzeumigazgató a maga sajátos, rá jellemző és szerfölött nyers reakciója a pöcegödörből,
amelyért Juszt László kért (portálunkon) bocsánatot a brit miniszterelnöktől. De megérkezett a fényestekintetű padisah első szolgája, Szijjártó Péter külügyminiszter válasza is Szlovéniából, amelyben a fekete pólós csőcselék rasszista ordítozását és dobálózását bagatellizálta – mondván: ilyen dolgok világszerte megesnek, lám, például az angol közönség az angol-olasz EB döntőn állított ki magáról borzasztó bizonyítványt. Boris Johnson tehát az események megítélésében ne alkalmazzon „kettős mércét!“ – mert az nem helyes sem a sportban, sem a politikában. Így – egyenesen bele a kamerába!
Igaz, ami igaz, a brit közönség évek óta olykor vademberként viselkedik a focipályákon, ezért a brit szövetség és a brit csapatok súlyos büntetéseket kaptak, s az angolok hoztak is eredményes intézkedéseket a vandálok megfékezésére. De úgy hiszem, nem ez a lényeg.
A félcédulás múzeumigazgató és a macskajancsi külügyér nyilvános panaszának fundamentális hibája,
hogy (habár a közönség viselkedését maguk sem tartják dicsérendőnek) indokot, magyarázatot találnak a barbár üvöltözésre, amelynek révén ez a rasszista csürhetempó elfogadhatónak, de legalábbis érthetőnek tűnik az ő szemükben. És a történéseket így is magyarázzák, sőt tulajdonképpen mentegetik. Schmidt Mária a maga végtelenül korlátolt szellemi horizontján még Trianon gyalázatát is a magyarázatok közé sorolja. A versailles-i békerendszer imperialista rablóbéke volt – írta Lenin a maga idejében – de aligha szolgálhat indokul a fekete ruhások idén szeptemberi randalírozására a Puskás Arénában.
Szijjártó vakcinaimportőr, lélegeztetőgép-beszerző fürkész és portyázó, ha az értelem szikrája is bujkál a buksijában, nem értelmezheti az angol szurkolók londoni, angol-olasz meccsen tanúsított barbárságát mentségnek a fékevesztett magyar dühöngésre Budapesten. Vagy netán Szijjártó úr szerint ha a britek a saját fővárosukban viselkedhetnek a meccseken ocsmány módon, akkor ugyanezt miért ne tehetnék meg a magyarok?
Azért miniszter úr, mert az egyik gyalázat nem menti és nem is magyarázza a másikat.
Mellesleg pedig a szövetségi kapitányok, a higgadt sportsajtó, az egykori válogatott labdarúgó szép sorokkal, és a nemzetközi szövetségek képviselői egyhangúlag elítélik ezeket a megnyilvánulásokat. Sokkal jobb lenne mindenkinek, ha ostoba politikusok és közéleti fecsegők sem vélt, sem valódi nemzeti sérelmek alapján nem keresnének mentségeket olyan tettekre, amelyekre nincs mentség.
Mellékesen pedig arra sem nagyon akad mentség, hogy miközben az adófizetők pénzéből százmilliárdokat ölnek (állítólag) a magyar labdarúgás fejlesztésébe, a nemzeti tizenegy a honi futball nagyszerű, új fellegvárában, sima 4:0-ás vereséget szenved az angoloktól, de a meccs és a teljesítmény alig érdekel valakit, mert a fekete pólós sokaság ellopta a show-t a futball elől.
A FIFA vélhetően kirója a magyar szövetségre és a válogatottra a megfelelő büntetést. Jó magyar foci hiányában ez talán nem is olyan érdekes.
De vajon érdemük szerint kapnak-e büntetést a politikus urak és hölgyek, akik a nagy nyilvánosság előtt elkövetett hülyeség vétkébe estek?
Ez majd csak jövő tavasszal, a választások idején derül ki.
illusztráció: V.K.
