Connect with us

Kultúra

A király meztelen!

Megosztás

Ha én producer lennék, nem akarnám megváltoztatni a rendezőim szokásait. Nem venném például rossz néven, ha instruálnák a színészeket, hisz’ ez a dolguk.

Megosztás

Ha én producer  lennék, nem Felvidéki Juditnak hívnának. De szeretném a Felvidéki féléket, mert tudják a szakmát. A maguk szabta értékrendet szem előtt tartva, még a heti és a napi szappanoperák esetében sem kívánnak egy bizonyos színvonal alá süllyedni, mert nem negligálják a műfajt, s nem nézik le a nézőt. Még akkor sem, ha csak a pénzért csinálják, a mindennapi betevőért, s nem azért, mert ebben a műfajban akarnak kiteljesedni.

De színészekkel dolgozni, újfajta stílust, dramaturgiát, tempót kipróbálni mindenképpen remek kiruccanás, ujjgyakorlat, tréning, mind szellemi, mind fizikai értelemben.

Ha én producer lennék,

nagyon meg tudnám becsülni a Felvidéki féléket, akik saját ötleteikkel is hozzájárulnak a produkcióhoz, s nem ragad le az agyuk a forgatókönyv sorainál. S mert egészen használható kézműveseknek, jó szakiknak bizonyulnának, megbíznék bennük. Már csak azért is, mert én választottam  őket. Nem azért, hogy jótékonykodjam velük, hanem mert általuk akarom sikerre vinni tervemet.

Ha én producer lennék,

akkor sem tekinteném a színészeimet csupán világítási felületnek, s nem nézném le a stábomat sem, akik éjt nappallá téve hitelezik nekem a munkájukat  (egyikük-másikuk szerződés nélkül, bizalmi alapon, éhbérért), hanem nap mint nap megköszönném, hogy nem hagynak cserben, kibírják a mostoha körülményeket, a megállás nélküli tempót, mert fogalmam sincs, mikor tudom honorálni munkájukat. Nem revolverezném őket a kirúgás fenyegető rémével, hogy féljenek tőlem, a Producertől, az Istentől.

Ha én producer lennék,

az egész csapat PAPIJA szeretnék lenni, lábtól fejig. Az a biztos, nyugodt pont, aki segít, ha baj van, szelíd bölcsességgel igyekszik elhárítani az akadályokat. Nem növelném és korbácsolnám a hisztériát, gerjeszteném az ellentéteket, a pánikot, se mű, se valós balhékkal, s főleg alkotótársaimat nem játszanám ki – és egymás ellen. Ha már csapatmunkáról papolnék, a gyakorlatban sem hazudtolnám meg magam.

Ha én producer lennék,

biztos nem rohangálnék a műtermek között, mint egy másodasszisztens, s nem terelgetném a stábot felajzott pulikutyaként a büféből, a wc.-ből, a sminkszobából, azon egyszerű oknál fogva, mert ez nem az én feladatom. Még akkor sem, ha valaha asszisztenskedtem. De világítani, meg fényképezni se akarnék, sőt, rendezni sem! Nem barmolnék le senkit, megszégyenítve a meghívott vendégek, a megrendelők és a sorfalat álló tanítványaim szeme láttára.

Ha én producer lennék,

rendelkeznék annyi önkontrollal, hogy tudjam, mit engedhetek meg magamnak, s mit nem. Semmi esetre sem tépném ki a vezérpálcát a rendezőim kezéből. Különösen akkor nem, ha bizonyíthatóan jó. amit csinálnak. Nem lépnék a helyükre csak azért, hogy egy újságíró előtt (jó közönség) mórikáljam magam. Pillanatnyi személyiségzavarban szenvedvén, megtépázva rendezőim tekintélyét – nem tudván, hol állok és ki is vagyok  tulajdonképpen –, mert legszívesebben mindenki én szeretnék lenni, még a színészem is, csak hogy felhívjam magamra a figyelmet. A cirkusz szól mindenekelőtt egy kezdő, csinos színésznőnek, akit le akar nyűgözni a producerben ágaskodó férfi, szól a felettes megrendelőnek, akit le akar hengerelni a producerben szunnyadó rendező, s a hatalomnak megfelelni vágyó, buzgó  akarnok.

Ha én producer lennék,

nem adnék alkalmat arra, hogy a hátam mögött lebunkózzanak, dilettánsnak, szarházinak, elmebetegnek, megalománnak, hazugnak, kibírhatatlannak, hülyének, becstelennek tartsanak. Tudniillik nem adnék rá okot.

Ha én producer lennék,

akkor sem felejteném ember voltomat, s így azt sem, hogy a rólam alkotott  imázsért elsősorban én felelek. Magunk kreálmánya vagyunk fülünktől a farkunkig, s azon túl és belül is.

Ha én producer lennék,

igyekeznék tehetséges, sőt, nálam is tehetségesebb emberekkel körülvenni magamat, akiknek döntéseiben megbízhatok, így megoszthatom velük a felelősségem egy részét. Ha a választott rendezőm, színészem stb. nem válik be, az az én kudarcom, tehát igyekeznék segíteni neki. Ezért felfegyverezném a szó, a tett, az önbizalom, a merészség eszközeivel, hogy helytálljon az ismeretlen páston, a  szűkre szabott ringben, amit még én, a producer sem jártam be a próbafutamok előtt. A rajthoz állított lovaimat nem gátolnám vágtájukban, nem ütném, hajszolnám, s rugdalnám őket. A dicséretet is megengedném magamnak, sőt, egy emberi szót, egy baráti kérdést ugyancsak.

Ha én producer lennék,

nem akarnám megváltoztatni a rendezőim szokásait. Nem venném például rossz néven, ha instruálnák a színészeket, hiszen elsősorban ez a dolguk. Különben a színészek úgy bolyonganának, a forgatókönyvek, a jelenetek, a díszletek összevisszaságában és az idősíkok dramaturgiai útvesztőiben, mint szegény vak Oidipus Kolonoszban – bot nélkül.

Ha én producer lennék,

hinnék ízlésükben, tapasztalatukban, színészvezetésükben, s nem igyekeznék nap, mint nap meggyőzni őket az ellenkezőjéről, sugallva ezt állandó jelenlétemmel és beavatkozásommal, felügyeletemmel, mert én is rendező voltam egykor. De ha nem tudnám gyakorolni felettük produceri jelenlétem isteni hatalmát, akkor sem állítanék rájuk  „komisszárokat”, hogy mobiltelefonon jelentsék  nekem, hogy éppen mit csinálnak, hol tartanak, hány perces, órás csúszásban vannak. Soha nem tűrtem meg magam körül a téglákat, s mint producer sem tartanék rájuk igényt. Társaságomat, baráti körömet, munkatársaimat nem közülük verbuválnám össze.

 Ha én producer lennék,

s rossz kedvem lenne, elégedetlen lennék, azt rajtam senki nem venné észre. Ha jó kedvem lenne és elégedett lennék, azt rajtam mindenki látná. Ily módon igyekezném jutalmazni a stáb állhatatosságát. Mert ők álmom alázatos  szolgálói a kábelestől a rendezőig – mindannyian.

Ha én producer lennék,

nem nézném le a forgatókönyvírókat, s jobban hallgatnék a művészeti vezetőmre. Ja! És nem felejteném el meghívni őket a sajtótájékoztatóra.

 Ha én producer lennék,

tudnám, hogy a Felvidéki-féléket nem lehet megvásárolni. Betörni is csak ideig-óráig hagyják magukat, mert az első adandó alkalommal, amikor csapdát sejtenek, lerázzák magukról a zablát, átugorják a karámot, falat törnek és kirohannak a semmibe, a szabadság érzésének az illúziójáért is.

Ha én producer lennék,

elsősorban  a körülményeket igyekezném elviselhetővé tenni, s az anyagi  biztonságot előteremteni, hogy mindenkit érdeme szerint megfizethessek. Na, ez az, amihez – sajnos be kell látnom – nem értek. Nem is vagyok producer.

Ha már nem lehetek producer, maradnék rendező, és annak is már csak olyan, amilyen. Producere válogatja kellek-e így, vagy sem. A választás nem engem, hanem a producert minősíti.

Az arculcsapások és megalázások tíz éve

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük