A legrosszabb is jobb lesz!? IV. – Vannak tények és érvek

A legrosszabb ellenzéki kormánykoalíció is jobb lesz, mint volt valaha is a legjobb Orbán. Most pénzdolgokról lesz szó, arról, hogy mennyi lesz a kereset! Orbán Viktor és a Fidesz immár több mint tíz esztendős kormányzása alatt a nemzeti össztermék csaknem folyamatosan emelkedett, vagyis gyarapodott az elosztható közös jövedelem. Ugyan miért írhatom le nyugodt szívvel most is, hogy a legrosszabb ellenzéki kormányzás is jobb lesz, mint volt Orbán bármelyik kormányzati éve?

Vannak tények és érvek

A növekedés valóban imponáló, habár például a visegrádi hármak (és Románia) gyarapodása gyorsabb volt, a növekedés pedig például euróban számolva már nem olyan tetszetős, habár még jónak mondható. Ám a növekedés minőségi bázisa, a termelékenység növekedése számottevően elmaradt versenytársainkhoz képest. A foglalkoztatás is emelkedik és csökken a munkanélküliség, de ez a siker is részben statisztikai manipulációknak köszönhető, mert a közmunkás állapot nem igazán eredményez nemzeti hozamot, s a statisztika a külföldön dolgozó magyarokat is beszámítja a hazai foglalkoztatási számokba, ami legalábbis kétségessé teszi a magas foglalkoztatási arányokat.

Az már csak mintegy mellékszál, (és semmiképpen sem baj, csupán része az értékelésnek), hogy a növekedés forrásai nem kis részben az Európai Unióhoz kötődő köldökzsinóron érkeznek, s ezek bizony nagyot lendítenek a gazdaságon – még akkor is, ha felhasználásuk módjában az OLAF igen sok szabálytalanságot, sőt csalást talál.

De a legsúlyosabb bajok az elosztásban rejlenek

„A gazdasági növekedés ellenére az elmúlt 10 év alatt a magyar lakosság jövedelmeinek koncentrációja a KSH szerint gyakorlatilag nem változott. 2019-ben (ahogy 2010-ben is) a lakosság összjövedelmének majd‘ negyedével (23 százalékával) a leggazdagabb 10 százalék, illetve 50 százalékával a legfelső 30 százalék rendelkezett. A legalsó tizedbe tartozó háztartások a jövedelmek csupán 3 százalékát, az alsó 30 százalékba tartozók pedig 14 százalékát birtokolták.“

– olvasható a GKI elemzésében. Az Origo közlése szerint az EU-ban a szegénységi küszöb alatt élők aránya 2010. és 2019. között átlagosan 16,5 százalékról 16,8 százalékra emelkedett. A kormánypárti portál szerint az EU-ban csupán négy ország van nálunk jobb helyzetben, Szlovénia, Szlovákia, Finnország és Csehország. (Még Luxemburgban is olyan 17-18 százalékot mutat a szegények aránya.)
Megtudtunk ebből valamit? Valamit talán.

A szegények aránya a népességben alapvetően kétféle módon csökkenthető

Vagy az átlagnál gyorsabban növekvő keresethez jutnak és több támogatást, kedvezményt kapnak; vagy új statisztikai számítási módszerekkel csökkentik a szegénységi küszöb értékét-mértékét. Lehet tippelni, hogy a hazai viszonyok javulása melyik módszernek tulajdonítható. Mindent összevetve általában igaz, hogy Magyarországon évek óta torz elosztási viszonyok uralkodnak, mert a rendszer kedveltjei (valóságos teljesítményüktől és cégeik termelékenységétől függetlenül) a közös jövedelem indokoltnál jóval nagyobb hányadát élvezik, mint más vállalkozások. A bérből és fizetésből élők, (no nem a miniszterelnök!) valamint a járadékosok nagy többsége érdemüknél rendre kevesebb jövedelemhez jutnak – valójában kiszolgáltatottak a kormány és a munkáltatók kegyének. Csaba László közgazdász, valaha Orbán Viktor tanácsadója a Szabad Európának adott interjúban fölöttébb kemény szavakkal jellemezte a kormány tíz éves gazdaságpolitikáját, ebből emelünk ki most néhány megállapítást:

Az állam szerepe túlsúlyos a gazdaságban

A központban akarnak mindent meghatározni. Magyarországon a nemzeti jövedelem 52 százaléka átfolyik az államháztartáson. (Az EU átlag 45 százalék körül van!) Kiválasztott érdekcsoportok uralják a gazdaságot, s ennek következtében a gazdaság szükségszerűen lemarad a nemzetközi versenyben. Egyszerre van jelen a protekcionizmus és a multik támogatása, és mindkettőnél a politikai, nem a gazdasági okok a meghatározóak. Ez az állam vezérelte orbáni (magyar) modell. A NER nem a kis- és középvállalatokat támogatja, amelyek a sokaságot foglalkoztatják, hanem a nagyokat. Azok vissza tudnak osztani, és megalapozzák a rendszer működését.

A tudástranszfer helyett a betonra költünk

A magyar gazdaságpolitika unortodox: pontról pontra az ellenkezőjét csinálja annak, amit a józan ész tanácsol. A magyar gazdaság régiós társaihoz képest tartósan gyengül. A NER tudatosan vállalja, hogy nem akar megfelelni semmiféle elvnek, a maga útját járja, bármi is az.Meghatározott csoportokat kíván helyzetbe hozni, az ő szempontjaikat, és nem a közérdeket követi. Csaba László vélekedését szemléletesen igazolja a jövő évre szóló költségvetés, amelynek már kiinduló számításai is hibásak. (Matolcsy György jegybankelnök szerint), és a tervezett hiány is súlyosan elvétett cél, mert inkább már az idén is, de jövőre mindenképpen spórolni kellene a közkiadásokkal. Fölöttébb érdekes, hogy az MNB elnökének a központi kormánylapban megjelent figyelmeztetésére senki nem reagált, de a háttérben valami történhetett, mert friss írásában

Matolcsy „beszállt“ a választási hadjáratba, s megfenyegette az országot: ha az ellenzék győz, bizony bevezetjük az eurót, s az együtt jár majd a teljes összeomlás. (Szerintem Orbán hajdani jobb keze kapott egy sallert a bal kéztől, s erre született meg ez az eurót támadó, nagyon kormánypárti írás, amely egyébként beleillik a kormányfő mindinkább EU-ellenes politikájába.)

Egyebekben valójában nem is igazán érdemes lapozgatni a költségvetési törvény vaskos kötetét, mert ha Orbán Viktornak valamely reggelen eszébe jut, hogy a rokoni-haveri kör egyike-másika, vagy az egyház, vagy akármely sportegyesület vagy a példátlanul nívós közmédia újabb támogatásra szorul, legott átcsoportosíttat néhány milliárdot a költségvetésben, s mire a zárszámadást beterjesztik a parlamentnek, sem a rész-összegek, sem a végösszeg kicsit sem emlékeztet az elfogadott törvényre. Figyelmeztető az is, hogy a járvány esetleges 4. hullámára való felkészülés pénzügyileg teljesen hiányzik az előirányzatokból. Csak remélhetjük, hogy a sors nem borítja fel ismét egész világunkat.

Magyarországon ezek a gazdaságpolitika főbb elemei

Akinek akarom, annak jut; kaparj kurta! neked is lesz; aki pedig nem jár szavazni, az nincs. A többi már szerencse dolga. Az EU-nak pedig az a tiszte, hogy folyósítsa nekünk a támogatásokat, garantálja számunkra a szabad piacot, a munkaerő és a tőke vándorlását úgy, ahogyan az nekünk tetszik, s csak az a multi jöjjön ide, amellyel külön (titkos) együttműködési szerződést köthetünk. A jattból pedig jut is, marad is. Csak az európai bürokraták ne szóljanak bele a dolgainkba, a nép pedig ne tudjon meg semmit! Nagy barátunk, Oroszország atomerőművet épít nekünk, s hitelt is ad hozzá. Részleteket az adófizetők nem ismernek, csak fizetik a számlákat. Másik nagy barátunk, Kína vasutat épít nekünk meg egyetemet, és hitelt is ad hozzá, az adófizetők ezekről sem tudnak semmit, de fizetik majd a számlákat. A következő nagy biznisz Rogán Antal módra az autópályák koncesszióba adása lesz, arról sem tudunk majd semmit, De azt mindenki biztosra veheti, a magyarok sokasága áll majd a kasszánál – amikor fizetni kell a hiteleket és a koncesszió árát!

Színtiszta orbáni voluntarizmus: így akarom, tehát így is lesz! Slussz-passz!

Jobb lenne, ha jövő tavasszal a választók a fülke magányában úgy döntenének, hogy ennek végét kell vetni. No de indokolt a kérdés: miért is tennének így? Az ellenzéki szövetség programvázlata talán választ ad erre a kérdésre.

Új gazdaságpolitika

Az új kormány megszüntetné a protekcionista, korrupcióra épülő „urambátyám-fideszes vagyok“ kapcsolatokra épülő gazdaságpolitikát.

• Valódi piaci versenyt, és kiszámítható versenyjogi szabályozást teremtene.
• Rendet vinne a közbeszerzésekbe, versenyt, átláthatóságot és hatékony ellenőrzést.
• Tervezik a minimálbér jelentős emelését, visszaépítenék a jogrendbe a munkavállalói jogokat, s eltörölnék az ún. rabszolgatörvényt.
• A munkanélküli segély összegét és folyósításának idejét megemelnék. És ha a gazdasági teljesítmény lehetővé tenné, legalábbis fontolóra vennék a négynapos munkahét széles körű bevezetését. Ehhez pedig igazságosabb és az értékteremtést támogató adórendszert kell kidolgozni, amelynek révén előteremthető a közkiadások fedezete, és amely szem előtt tartaná a szolidaritási, fenntarthatósági és versenyképességi szempontokat is.
• Az új adórendszerben csökkennének az élő munkát, kiváltképpen a munkavállalókat terhelő adók.
• A nagyvállalatoktól és a leggazdagabbaktól többet kell elvonni a közjó érdekében!
• Ez érvényes lenne a személyi jövedelem-adózás rendjére is.
• A rekord magas ÁFA tetemes mérséklése a költségvetési hiány miatt csak középtávú cél lehet, de az alacsonyabb jövedelmű rétegek fogyasztói kosarát megterhelő termékek adóját már az első lépések során csökkenteni kell!
• Ha pedig az adórendszer változtatása révén a növekvő bevételek lehetővé tennék, terveik szerint megkétszereznék a családi pótlékot, és megőriznék annak vásárlóerejét, miközben megtartanák a családi adókedvezményeket, egy időben a különösen szegény sorsúak nagyobb támogatásával.
• A szociális ágazatban dolgozóknak azonnali, legalább ötvenszázalékos béremelést és rekreációs szabadság bevezetését ígérnek.

A program különösen komoly terveket sző az idős népesség helyzetének javítása érdekében

A nyugdíjreform rugalmas nyugdíjba vonulást tenne lehetővé a Nők 40 megtartása mellett, megakadályozná a milliós nyugdíjak kialakulását, a minimális nyugdíj összege elérné a nettó minimálbér felét. A nyugdíjak évenkénti emeléséhez az infláció mellett számításba vennék a nettó béremelkedést is, méghozzá differenciáltan, hogy a legkisebb nyugdíjból élők rendre nagyobb emelést kapjanak. Nem állítanák le a 13. havi nyugdíj visszaépítését. Nos, a pénzdolgoról most csak ennyit. Akinek nincs jobb dolga, a kozosalap.hu oldalakon több információt lelhet az ellenzéki szövetség készülő programjáról, s ha szükségét érzi, hozzáteheti a magáét. Szabad a pálya.

Ceterum censeo: ha Orbán Viktor  győz a választásokon, kivezeti az országot az Európai Unióból.

(Kép: Cseri László)

Kapcsolódó

A legrosszabb is jobb lesz!? I.

A legrosszabb is jobb lesz!? II.

A legrosszabb is jobb lesz?! III.