Banánköztársaság
A magyar jognak asztalánál – Vera Jourovának szeretettel
Egyenesen káprázatos, ahogyan Magyarországon napjainkban érvényt szereznek a jogállami normáknak! Az Európai Unió bürokratái, s személyesen Vera Jourová biztos, a magyar joggyakorlat nagy bírálója figyelmébe ajánlható a történet, amelyről bízvást állítható: a magyar jogtörténet gyöngyszeme.
Egyenesen káprázatos, ahogyan Magyarországon napjainkban érvényt szereznek a jogállami normáknak! Az Európai Unió bürokratái, s személyesen Vera Jourová biztos, a magyar joggyakorlat nagy bírálója figyelmébe ajánlható a történet, amelyről bízvást állítható: a magyar jogtörténet gyöngyszeme.
Veszít a nyertes?
A Telex írásait böngészve olvastam, hogy Senyei György Barna, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke a Kúriánál megtámadta a Győri Ítélőtáblának a bírósági kinevezési gyakorlatot érintő jogerős bírói döntését. Az történt, hogy Vasvári Csaba fővárosi bíró kétszer is pályázott a Fővárosi Ítélőtábla elnöki tisztére kétszer is kiírt pályázaton, s a bírálók mindkétszer az ő pályázatát találták a legjobbnak. Ám Handó Tünde, az OBH akkori elnöke mindkét alkalommal érvénytelennek nyilvánította a pályázatot. Slussz. Vasvári Csaba pedig ezért beperelte. Hosszú jogi procedúra után a Győri Ítélőtábla Handó Tünde eljárását ítélte jogellenesnek.
„Senyei György most úgy fordult a Kúriához, hogy nem tudni, érdemben miért vitatja azt, amit a bíróság jogerősen is megállapított: hiába rangsorolták mindannyiszor az első helyre Vasvári bírói pályázatát.“ – írta a Telex
Vagy sajtóhiba, vagy egyszerűen hátborzongató
Az egész, már több éves hístória tele van jogi kacskaringókkal és egyenesekkel, s eszem ágában sincs a dolgok lényegét illetően állást foglalni. Eleinte úgy véltem, ez csak egyik jellemző eleme a magyar jogállam – tapintatos kifejezéssel élve – furcsa működésének, mígnem az esetet több-kevesebb részletességgel taglaló cikkben rá nem bukkantam a következő fejezetre, mert a szerző, Bíró Marinna makacsul próbálta megszólaltatni az OBH elnökét arról: mit tervez a jogerős bírósági ítélet után, s miként tervezi helyreállítani a törvényes helyzetet. S lássunk csodát, kollégánk a következő választ kapta:
„A megkeresésében megjelölt perben az Országos Bírósági Hivatal elnöke a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XIV. fejezetében foglaltak alapján élt a felülvizsgálat lehetőségével, és ezzel egyidejűleg a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet is előterjesztett.”
Ez vagy sajtóhiba, vagy egyszerűen hátborzongató!
Sejtelmem sincs, hogy „a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XIV. fejezetében“ mi minden foglaltatik, s nincs kétségem a felől, ha az alkalom úgy hozza, a jognak asztalánál az OBH elnöke képes lehet akár Werbőczi István 1514-ben kiadott Hármaskönyvében is a jelenben érvényes paragrafusokat találni. Ehhez oly magas szinten képzett jogászi elme szükségeltetik, mint amilyennel Senyei György Barna, az OBH jelenlegi elnöke büszkélkedhet. Igaz, ő csak 1952-ig volt képes visszanyúlni, de az laikus előtt is világos lehet: ha egy törvény megszületett, és később nem mondták ki érvénytelennek, akkor az akár századokig maradhat alkalmazható, sőt alkalmazandó szabály (amint az például a brit, precedensekre épülő jogrendben is előfordulhat.). Következésképp elképzelhető, hogy a Kúria a magyar jogállam működésének (köztudomásúan) kiemelkedően példaadó korszakában bevezetett eljárási rend alapján érvénytelennek nyilvánítja a jogerős győri ítéletet, és minden kezdődhet elölről. A magyar jogállam és az OBH nagyobb dicsőségére.
