A “magyar konzervativizmus” tágassága

Igazán gondolatébresztő írást közölt az időszerű konzervativizmusról  a mai “Magyar Nemzet” a tudós szerző – “közgazdász és politológus” -, Felföldi Zoltán tollából.  Hogy a magyar történelemben Kun Bélával és Szamuelyvel kezdődött-e az adok-kapok, vagy volt valami korábban is, azon lehet gondolkodni, mondjuk az “Árpád hazájában jaj annak, / Aki nem úr és nem bitang” szellemében.

Akár hiszed, akár nem!

Gondolkodhatunk azon is, vajon miért vállaltak szerepet a magyar kultúra legjobbjai egy ideig a Tanácsköztársaságban. De a “magyar konzervativizmus” mibenlétét illetően nincs miről gondolkodni, hiszen le van írva – akár hiszed, akár nem:

“És az sem lenne meglepő – és nem lenne elítélendő sem –, ha a BLM-forradalomra adott konzervatív reakcióként újra megerősödne az Egyesült Államokban a Ku-Klux-Klan mozgalom.”

Az a “konzervatív reakció” – ahogy a szerző maga is írja – “újra megerősödne”, azaz ez a “reakció” létezett már jóval a BLM előtt is…

Miért, miért nem, Martin Luther King jut az ember eszébe.

A Ku-Klux-Klan par excellence náci mozgalom, amely jóval a nácizmus megszületése előtt jött létre

Jellemzően védekezésre képtelen emberekre vadászott, őket gyilkolta meg. “Eszmei” alapja a fehér felsőbbrendűség fajelméleti “gondolata” volt.

Ez az a mozgalom, amelynek “újra megerősödése” nem csupán nem okozna meglepetést, de, mint írja, “nem lenne elítélendő” sem…

A szerző szerint a “hagyományos konzervatív értékek” elleni támadásokban összekapcsolódnak:

Lenin és Sztálin bolsevik forradalma, Hitler nemzetiszocialista forradalma, a feminista mozgalom, az 1968-as francia diáklázadás és szexuális forradalom, az amerikai hippimozgalom, valamint napjaink progresszív liberális forradalma, amely minden eddiginél átfogóbb támadást intéz minden olyan érték ellen, ami a múltból még megmaradt.

A gondolat, hogy az úgynevezett “konzervatív értékek” legalább egy része elleni “támadások” netán jogosak is lehetnek, a szerzőben föl sem vetődik… 

Szélsőjobboldali, fasiszta-náci eszmeiség

A “támadások” idézett, sajátosan összekapcsolt felsorolása pedig szerintem nem a konzervativizmus, hanem a szélsőjobboldali, fasiszta-náci eszmeiség jellemzője.

Ha ez a “konzervativizmus” nem tartja elítélendőnek a Ku-Klux-Klan esetleges megerősödését sem, ugyan mi kifogása lehetne a hazai zsidótörvények, a parasztság nagy részének cselédsorba taszítása, a munkásság nyomorba döntése, szerveződésének kontrollálása, akadályozása, vagy a Rokonokban leírt uram-bátyám világ ellen..? Nem volna logikus az sem, ha nem tartaná “konzervatív” szempontból üdvösnek értelmiségiek emigrálását, valamint a zsidók munkaszolgálatos “áldozatvállalását” is.

Legyünk azonban igazságosak: a holokausztot mintha ez a fajta “konzervativizmus” is ellenezné. Erre mutat az, hogy napjaink progresszív liberális forradalmával, a feminizmussal és 1968 diaklázadásával, valamint Leninnel és Sztalinnal együtt Hitlert is elítéli…

Nagy szerencséje ez nem csupán a hazai zsidóságnak, de – a Felföldi-féle “konzervatívokat” leszámítva – az egész magyar társadalomnak…

Fideszféle konzervatív kaleidoszkóp Városi Kurír módra

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük