A bűnök, amelyeket újra meg újra elkövetnek, a tettesek teljes gátlástalanságáról, amoralitásáról, profi bűnöző voltáról tanúskodnak. Nincs tehát sem értelme, sem lehetősége annak, hogy velük akár csak töredékesen morális alapról ki lehessen egyezni: a megoldás – ha van, ha lesz – csak teljes eltakarításuk lehet.


Mert hiszen bűn volt,

a magyar újságírás, az egész magyar kultúra ellen elkövetett bűn, amit a Magyar Nemzettel 2000-ben csinált az orbáni maffia.

Az 1938-ban indult Magyar Nemzet náciellenes lap volt, amelynek szerkesztőségét 1944-ben a Gestapo feldúlta. 1953-tól Nagy Imrét támogatta, 1956-ban a Petőfi-kör talált benne otthonra. A kádári időkben fokozatosan tágította a maga mozgásterét – elsősorban kulturális témájú írásokban. A rendszerváltás előtt a leghitelesebb lap volt, számos kitűnő újságíróval.

2000-ben a Fidesz-maffia „egyesítette” a Napi Magyarországgal. Bár a minőségi bulvárt képviselő Kurírt már 1998-ban ellehetetlenítették, a Magyar Nemzet beolvasztásához hasonló gaztettet korábban nem követtek el. A mérsékelt polgári lapot Fidesz-hű, meghatározó munkatársait tekintve, rasszista uszítók kezére juttatták.

Álljunk meg egy pillanatra: korábban valóban nem követtek el hasonló merényletet?

Dehogynem – még ha a tettesek – kezdetben – nem fideszesek voltak is.

Ami a Magyar Nemzettel történt,

összevethető a Magyar Rádióban, illetve a Magyar Televízióban történtekkel. Egy ideig különösen a rádió fokozatos elfoglalása járt nagyon is komoly következményekkel. Elegendő talán csupán egyetlen példára hivatkoznom.

2017-ben Nagy Katalin „felelős szerkesztő” vette magának a bátorságot, hogy fölidézze a rádió hétvégi magazinjának múltját: „A Vasárnapi Újság a hírműsorok, valamint a „gőzkieresztésre szolgáló” 168 óra című szombat délutáni rádióműsor mellett egyre meghatározóbbá vált” – mondta.

Gőzkieresztésre szolgáló 168 Óra… A Gondolat-jel – jelenlegi főszerkesztője Stifner Gábor, az istenit… – említést sem érdemelt. Én azonban megemlítem a Vasárnapi Újság néhány korábbi „főszerkesztőjét” – médiabriganti valamennyi: Belénessy Csaba, Haeffler András, Lakatos Pál, Molnár Pál.

Ez a műsor fölbecsülhetetlen módon hatott a magyar, azon belül elsősorban a vidéki hallgatók fölfogására. Ebben a magazinban honosodott meg a rendszeres antiszemita, cigányellenes és homofób beszéd a liberalizmus szidalmazásával, az állandó komcsizással együtt. Jellemző módon leginkább volt komcsik komcsiztak…

Pedig nem így indult a dolog.

A rendszerváltás előtt bizony igen népszerű és nagyon fontos műsor volt. Friss, hiteles hangú; számos adása korábban nem ismert vagy elhallgatott dolgokról szólt. Méltán szerzett magának rendkívüli tekintélyt.

Aztán az egészet elbitorolta a mind jobban megerősödő média-szélsőjobb: kezdetben az MDF-nek, annak is csurkista szárnyának szolgálatában. És foglalások történtek a Magyar Televízióban is.

A függetlenségükre, szakmaiságukra adó újságírók minden tiltakozása hiábavaló volt – egy idő után magukra is maradtak.

Aztán jött a Fidesz; néhány évig a MIÉP-pel közösen birtokolták a Vasárnapi Újságot, amely mindenestül belesüppedt az antiszemita-cigánygyűlölő-homofób-komcsizó mocsárba. Egyetlenként az ORTT egészében elítélte a műsort – de jellemző módon ,szankciókat nem alkalmazott.

Mire a Jobbik megjelent, az elhangzott szövegek alapján nemigen lehetett a fideszes politikusokat, „szellemi háttérembereket” megkülönböztetni a neonáci-újnyilas szélsőjobboldaliaktól. Egyre inkább Orbán Viktor nézőpontja határozta meg a magazint – különös ünnepnek számított, bár egyre gyakoribb lett a miniszterelnök személyes megszólalása. Hallhattunk tőle kitartást, az összefogás erejét szemléltető vesszőnyaláb emlegetését, más mussolinis dumát is.

Jellegzetessége volt még e műsornak, hogy a készítői – akik rendszeres vendégei voltak a különböző szélsőjobboldali összeröffenéseknek – maguk is hirdették szennyes, uszító politikai igéiket.

Mi történt a Vasárnapi Újsággal, más rádió- és tévéműsorokkal?

Nos, a média-szélsőjobb nemigen alkotott újat: beleült – amolyan kakukkfióka módjára – abba, amit mások, újságírók teremtettek.

Ez történt a Magyar Nemzet 2000-ben bekövetkezett lezüllesztésekor is. Természetesen semmit sem őriztek meg a lap korábbi értékeiből, sőt: minden, ami benne megjelent, vagy legalábbis minden, ami fontos volt, nyíltan tagadta azokat az értékeket. Nem véletlenül alakították meg a laphoz hű munkatársak  a Régi Magyar Nemzetesek Társaságát.

2015-ben változott a lap irányvonala – Simicskát követve, kritikusabb lett az Orbán-maffiával. Aztán 2018-ban megszűnt.

A magyar újságírás legalja

És most „újra elindult”: a Magyar Idők nemzetesedett el… Egy maffiapárti napilap, amely lényegében alig különbözött a magyar újságírás legalját képviselő 888-tól vagy a prostisrácoktól.

Első számában a striciként funkcionáló Fidesz által közpénzből futtatott Alapjogokért Központ igazgatója és a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány kurátora, Szánthó Miklós „gondolatai” bűzlenek:

A balliberális oldal valójában nem híve a jó újságírásnak és a médiapluralizmusnak, mert csak saját szájszagos leheletét szereti viszontérezni a nyilvánosságban – ellenkező esetben a megfélemlítés és fenyegetés hol burkolt, hol nyílt eszközeivel terrorizálja a más véleményen lévőket.

De a lap régi-új „Magyar Nemzet”-es irányát jól tükrözi az a hosszabb interjú is, amelyet a tisztázatlan múltú – egykori 56-osból(?) gyorsan vendéglátóipari főnökké vált – Boross Péterrel, a haza bölcsével készítettek. Egy-két mondatát érdemes tán idézni:

Egyébként Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója jogosan minősíti az első világháborútól napjainkig terjedő időszakot százéves háborúnak.

… Nyugaton túl sok elgyötört, átmosott agyú, opportunizmusra szoktatott ember van.

Mintha az évszázadokon keresztül felépített nyugati polgári, átvitt értelemben fehérnek is mondott civilizáció alkonyát élnénk. A biblikus gyökerű, nem is feltétlenül vallásos eszményeink, az etikai keretek, a viselkedéskultúránk került veszélybe, és ezt a folyamatot láthatóan fel akarják gyorsítani egyes politikai csoportok, háttérerők. Ennek a színvonalbeli hanyatlásnak, mélybe zuhanásnak sajnálatos szimbólumává vált az a tizenéves gyereklány, akit gyűléseken előadott trágár beszéde miatt megemelt a média romboláspárti része, és olyan szerepbe rakta, ami teljesen elfogadhatatlan.

Az eddig is teljesen világos volt, hogy mi várható a Magyar Időktől és társaitól. Vajon miért gondolják azt, hogy hatásosabbak lesznek, elbitorolva a Magyar Nemzet-et? Hiszen csupán „Magyar Nemzet” lesz az a moslék, amit összegányolnak…

Nem lehetne, hogy egyszer csináljanak valamit, ami az övék, ne pedig kakukkfiókaként viselkedjenek?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét