A járvány mindig félelmet kelt, különösen olyan országban, ahol az egészségügy békeidőben is nehezen állja a sarat. A koronavírus megjelenése nyilván nem talál királyi állapotokat a túlterhelt intézményekben és háziorvosoknál, ők aztán igazán nem kívánták ezt a kéretlen “megkoronázást”.

Ismerjük el, bárki van kormányon, neki sincs könnyű dolga ilyen helyzetekben

A Fidesz eddig inkább a propagandában, a hírverésben, mumusállításban volt eminens, a kormányzás hétköznapi feladataiban -az egészségügy, a nyugdíjrendszer vagy az oktatás menedzselésében- bukdácsolt. Most viszont nem lesz elég a duma: nincs mese, kormányozni kell. Miután egy évtizedet fektettek bele, hogy a közszférában dolgozókat leszoktassák a szuverén gondolkodásról, tilalmazzák az önálló döntéshozatalt, nagy kérdés, hogyan lesz képes a rendszer gyorsan és rugalmasan reagálni. Talán ezek az aggodalmak munkáltak Fideszéknél is, ezért a könnyebb végét fogták meg a dolognak. Főleg abba fektettek energiát, amiben jók: a harcias nyilatkozatokba és a bűnbakképzésbe. Már látszik, a koronavírus okozta összes problémát igyekeznek a menekültek nyakába varrni. Ők a hibásak – annak ellenére, hogy a járvány a viszonylag zárt világban élő Kínából indult el, és úgy ért el hozzánk is, hogy gyakorlatilag ide be nem engednek (nem is ide akar jönni) egyetlen bevándorlót vagy menekülőt sem. De az első reflex most is az volt: még több embert, még erősebb kerítést a határra a migránsok ellen! Tartok tőle, az érdemi védekezésnél most is több gőz megy majd arra, hogy alkalmas bűnbakokat találjanak. idő kérdése, amíg valamelyik lelkes publicista megírja: a járvány igaziból Soros ördögi tervének része. Csakis a menekültek és a “Soros-szervezetek” civiljei fertőznek. Esetleg újabban Magyar György is.

Víruspolitika?

Hiszen a vírus pártsemleges. A miniszterelnök a pártoktól el is várja az „önmérsékletet”, hiszen „az emberek védelme nem pártpolitikai ügy”. Ám abból, hogy a vírus politikasemleges, még nem következik, hogy a politika is vírussemleges volna.
Azt szokták mondani, kezdetben a külső válság kedvez a kormányoknak. Természeti csapás, járvány esetén épp elég kérdőjel felhőzi be a jövőt ahhoz, hogy az emberek ne akarjanak hatalmi bizonytalanságot is hozzá. Kinek van kedve még kormányt is döntögetni? Egy vezérelvű rendszer a bajok ellenére akár lubickolhat is ilyen helyzetben, kielégítheti a határozott irányítás, biztos támasz és védelem iránti vágyat, ha… Ha nem lyukad ki valamilyen látványos baki következtében a biztonságérzet. De ilyenkor a legbőszebb ellenzéki sem gondolja, hogy minél rosszabb, annál jobb. Ilyenkor legyen csak jó, a rendszer legalább ebben a tekintetben működjön hiba nélkül.
Ez a jóakarat azonban nem követeli meg, hogy hülyék is legyünk. Hogy ne lássuk: naná, hogy épp a politikamentességet elváró kormány politizál a leginkább. Bocsánatos bűn, ha ez csak abból áll, hogy az első számú vezető élvezetet talál az országmentő hős szerepében, akár túl is játssza azt néhány színpadias pózzal. Nem meglepő, ha Orbánt gumicsizma helyett szájmaszkban látjuk majd legényként a gáton. Egyik kezében fertőtlenítő, másik kezében kard – azzal kaszabolja a hétfejű koronavírust. Ám tegye. Még annyi haszon is van belőle, hogy az eddigi gyakorlattal szemben a miniszterelnök most naponkénti kommunikációt ígér, és láss csodát: a sajtótájékoztatón még a független lapok – a Népszava, az Index – újságírói is kérdezhettek tőle.

Hány nap után kerültek kórházba az iráni diákok

Az is megszokható, hogy a vírusellenes haditettek többes szám első személyben hangzanak el, mintha bizony a nagyfőnök maga vezetne minden mentőautót, hőmérőzne minden gyanús esetet: „a fertőzés tényét megállapítottuk”, a vírushordozót „kórházba szállítottuk”. Még mindig jobb, mintha szegény Kásler miniszter mutatkozna egyszemélyes irányítónak, aki a Kapisztrán Jánosba oltott hun oroszlán helyett most a kedves kisnyuszi hangjára váltott főnöke oldalán. Ha már igazi pechvogelként belekeveredett a számokba: hány nap után kerültek kórházba az iráni diákok.
Az legfeljebb ízlés dolga, mit töltenek fel a miniszterelnök fb oldalára, hogyan száll ki autójából az operatív törzs ülésére érkezve – felelősségteljes zakóigazítás, gondterhelt, elszánt arc -, hogyan sorakoztatják fel mögé a sajtótájékoztatón vigyázzállásban, biodíszletként a válságstáb tagjait, akik tekintetüket egy percre sem merik levenni a vezér magabiztos hátáról. Ha így esik jobban, hát legyen. A gumicsizmás gátsétától sem lett annak idején nagyobb az árvíz. Igaz, kisebb sem.
De van, ami valóban veszélyes. Pusztítja a lelket, mint a vírus a tüdőt. A rendszer eddig is a bűnbakok állítására épült: kell, hogy a járványnak is legyen felelőse. Az Orbán-kormány a legkönnyebb utat választotta: árukapcsolással a régi bűnbakokra akasztotta az új vétket is. Járt utat a járatlanért, kipróbált bűnbakot a kipróbálatlanért fel ne adj! Kezdik már a fejünkbe verni: a járványról leginkább a migránsok tehetnek. Persze, mint minden sikeres PR akcióban, ebben is van valami a valóságból: minden népmozgás, még a turistautak is hozhatják-vihetik a vírust.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét