A címben jelzett járat különösen fontos megállója a Lehel csarnok oldalában van. Itt szállnak fel a szatyros és banyatankos nyugdíjasok. Sok az ember, kevés hely és most már a migránsok is ott terpeszkednek – írja egyik olvasónk.

Az üzenet folytatása…

Ma is sokan tódultunk befelé, de azért elvétve ugyan, volt néhány ülőhely. Szabad volt többek között a kocsi hátuljában a 2×2-es egymással szembelévő helyből is kettő, mert a másik kettőn két nyegle, szemmel láthatóan „ázsiai típusú” fiatal beszélgetett a maga nyelvén. Egy idős asszony több szatyorral megkísérelt fellépni a dobogóra, de sehogy sem sikerült neki. Nagyjából amikor feladta volna a kísérletezést a nagyi, vették észre a jókedvű fiatalok, hogy mivel próbálkozik és szinte egyszerre nyúltak a keze után és segítették fel, majd elrendezték a csomagjait, hogy kényelmesen ülhessen.

A néni rájuk nézett és őszinte csodálkozással a hangjában azt mondta,

„nahát, nem is hittem, hogy ilyen kedves, segítőkész migráNsok is vannak.”

A fiatalok csodálkozó, elkerekedett szemmel néztek rá, végül a fiú szólalt meg:

„Nem vagyunk  migránsok, nekem az édesanyám, neki pedig – mutatott a lányra – az édesapja magyar. mi itt születtünk, hogy lennénk akkor migránsok?

„Nem mintha az baj lenne”

– jegyezte meg halkan valaki, de a dolog természetesen nem állt meg itt, mert egy másik hang viszont így szólt,

„nekem ugyan beszélhetnek, ez csak elterelés ameddig ide nem érnek a többiek”.

Történt mindez szinte szó szerint 2019. október 4.-én, 10 óra után pár perccel a 76-os trolin, az Európai Unió tagjának Budapest nevű fővárosában.

Tisztelettel:

S.A.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét