A nagyság átka

Mostanában egyre erősödik bennem a meggyőződés, hogy a mackók szeretete nálunk történelmi hagyomány. Minden kisgyereknek van macija. Kinek kisebb, kinek nagyobb. Persze minél termetesebb a kedvenc, annál nagyobb a becsülete – no meg annál többe is kerül.

Gumimaci

Sok kutyást ismerek, akinél a négylábú kedvenc labdája mellett az első játék egy plüss medve, vagy olyan, ami sípol és gumiból van. Ez utóbbi kiválóan alkalmas a gazdi idegesítésére.

Történelmi hagyomány

Mostanában szinte naponta tűnnek fel a vidéki városok utcáin, játszóterein medvék. Van, amelyik a kukoricásban kószál, s van, amelyik a meleg ellen védekezve, egy folyóban, patakban úszkál. A magyarok meg medvelesre indulnak, mert nálunk a mackókat szeretni igen régi történelmi hagyomány.

Mindannyian tanultuk az iskolában, hogy az egykori ősmagyarok pogány hitének vezetője a sámán volt – és mint valamennyi finnugor népnél – nálunk is virágzott a medvekultusz.

Sámántánc

És lám, milyen szépen haladunk visszafelé! Néhány esztendeje a Nemzet Házmestere engedélyezte, hogy a Parlamentben egy sámán eljárja varázstáncát a Szent Korona körül. Azt nem tudom, miről szólt a varázstánc, de ha a Nagybajuszú megengedte, akkor bizonyára a célt is megadta. Lehet, hogy a folyamatos kétharmadét?!

Most egyre-másra érkeznek a szlovák mackók, akik bizonyára a medvekultuszt akarják visszahozni és ezért csakis magyar mackók akarnak lenni.

Baj van, felejtenem kell!

Annak idején, az egyetemen azt tanultuk, hogy a finnugor nyelvcsalád tagjai vagyunk és a magyar finnugor nép. Magyar szakosként még finnül is tanultunk és vizsgáztunk belőle. Volt egy tárgy, amitől nagyon tartottam: a finnugor összehasonlító nyelvészet. Ehhez bizony fenék kellett, mert be kellett biflázni, hogy miként hangzanak alapszavaink a különböző finnugor nyelvcsalád-beli nyelveken. Még ma is emlékszem némelyikre: például: a „kéz” finnül „kete”.

A  legújabb kutatások szerint baj van! A tanultak egy részét elfelejthetem! Most azt mondják a tudósok, hogy nem vagyunk finnugor nép (sámánok és medvekultusz ellenére sem), csak a nyelvünk finnugor. De akkor miféle nép vagyunk? Hogyan lehet a nyelvünk finnugor, ha nem éltek őseink a finnugor népek közelében?! Tudom, az ötlet kissé agyament, de az az érzésem, hogy „pártunk és kormányunk” döntése van a háttérben. És ami az agyamentséget illeti, túltesznek rajtam. Azt már eldöntötték, hogy előkelőbbnek kell lennie a rokonságnak, mint amilyenek mondjuk a votjákok meg a cseremiszek. De hogy melyik nagy történelmi népet éri majd a megtiszteltetés, hogy tőlünk származhat, még a jövő zenéje…

Körmendi Zsuzsa

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük