Városi kurír
A napi fontos.

A Nemzet Narancssárga Csótányai

Gondolkodtam, én, mint egykori rajongója és a Szabadság rajongója, innen üzenjek-e neki valamit? De rájöttem, hogy felesleges.

1 7 631

Nagy Feró,a nemzet valamikori csótánya Rétvári Bencével együtt reklámozta a nemzeti konzultációs kérdések kitöltését. Ennek során kifejtette, hogy a pénzt ne a migránsokra költsük, hanem magunkra, a gyerekeinkre!

Az utóbbi években sokat gondolkodtam rajta, mi lett belőle.

Ez. Eszemben jutott, hogy 1979-80-ban, hetedikes, nyolcadikos diákként jártam a Beatrice koncertjeire a pécsi Ifjúsági parkban. Akkoriban a ricse-kendő még tiltott volt, az iskolákban leszedették a szimat
szatyoról is. Osztályfőnökünk egy igazi,rohadt sztálinista, kommunista volt. Rajta kívül más nem is volt ilyen a tanári karban. Ő elmondta, közvetítve a belső elhárítás utasítását, hogy Feróék a színpadon csirkét darálnak. Ez persze nem volt igaz, de el akarták rettenteni az ifjúságot. Jellemző, hogy a hölgy a rendszerváltáskor az akkor még létező Szovjetunióba emigrált.

Ezek a koncertek tényleg lázadások voltak.

Nem feltétlenül tudatos politikaiak, de lázadások a gyerekek részéről. Minden ellen, ami fáj, ami rossz, ami igazságtalan. A “Térden állva” hullámzó, tényleg térdelő tömegből ordított fel a színpadra. Összekapaszkodva, meggylikőrtől benyomva, az utolsó cigiket megosztva énekeltük.

A közönség nagy részét persze ismertem. Többnyire zűrös családból jövő, igazi “Külvárosi farkasok” voltak, akiket tényleg kutyába se vettek. Három dolgot éreztünk akkor, a Rockot, a Szabadságot, és az együvé tartozást. 1986-ban, már egyetemistaként rendező voltam a pécsi Dozsóban, amikor Feró odajött hozzám, és beszélgetni kezdtünk. Ő is emlékezett a régi, “hősi” időkre.

Az 1980-as pesti Fekete Bárányok koncerten együtt lépett fel a Beatrice, a Hobo, és a P.Mobil.

De Pécsett is egymást váltották a színpadon. Mindegyikért rajongtam, sütött belőlük a Szabadság. Hobo egy pécsi koncert közepén, csöndet kért. Azt mondta, hogy halkuljunk le, mert ilyenkor már a titkosrendőrök is alszanak. Persze mindenki körbe nézett, ismertük egymást. Aki kicsit idősebb volt, és rémület jelent meg az arcán, az volt a rendőr. Jól kiröhögtük őket. Ez akkor már lázadás volt, következmények nélkül.

Akár ez is tetszhet
Betöltés...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Elfogadom További információ