A NER “konzultált”/”egyeztetett”…

Mondhatjuk, ez is valami – korábban még ennyire, egyeztetni, sem voltak hajlandók. De semmi sem volt olyan, mint egy valóságos, érdemi egyeztetésen.  A hatalom a lehető legtovább igyekezett ködbe burkolni, mire is készül: sokáig azt sem lehetett biztosan tudni, kik lesznek jelen a “kormányból”, az “oktatásirányításból”. Aztán persze abban sem volt köszönet, amikor végre megmondták…

Mindvégig titkolták a műsor napirendjét;

csak találgatni, vagy éppen azt sem lehetett, kik a meghívottak, kik és milyen szempontok alapján döntöttek róluk. Kezdetben arról szóltak hírek, hogy kussolva kell végighallgatni a NER embereit – aztán arról, hogy 20 kiválasztott (?) kap 3-3 percet, hogy elmondja, mi bántja őt. Már ha bántotta bármi is: hírek szerint többen nagyon elégedettek voltak a tankerületekkel, és készségesen visszhangozták a “kormány” és terrormédiája által a tüntetőkre szórt rágalmakat – például a diákok “felhasználásáról”.

Az utolsó hírek arról szóltak, hogy a szakszervezetek képviselői nem kaphatnak szót.

Magát az “egyeztetést”/”konzultációt” a NER egyetemén tartották:

valamennyire öntudatos pedagógusoknak már ezt vissza kellett volna utasítaniuk. Hiszen ha már elfogadták, nem mondhatták utána azt, hogy rendőrt pedig a környéken nem akarnak látni…

Meg kellett volna előre állapodni a sajtó jelenlétéről: alapvető közérdek fűződik ahhoz, különösen az előzmények után, hogy n yilvánosan vitatkozzanak az oktatásról. Még akkor is, ha a “kormány” nem tud/nem akar kompetens szakembereket küldeni egy ilyen rendezvényre. Vagy éppen azért…

A pedagógusok, diákok és szüleik demonstrációi igyekeztek politikamentesek maradni – ennek értelmét bizony lehet vitatni, annyi azonban elvárható lett volna, hogy a valódi érdekvédők problémáik elsorolásán kívül visszautasítsák – legalább ez ügyben – a “kormány” brüsszelezését, és a “baloldalnak” vagy mostanában dollárbaloldalnak emlegetett ellenzékre szórt uszító, szégyenletes időket idéző rágalmait.

Valódi konzultáció/egyeztetés csak egyenjogú partnerek között folyhat

– az az egyenjogúság  pedig ott kezdődik, hogy a felek a konzultáció megszervezésével, lebonyolításával kapcsolatos minden kérdésben előre megegyeznek, az egyezséget pedig a nyilvánosság elé tárják.

Amikor ezt írtam, éppen ebédszünet volt. Már csak azt remélem, nem csupán a NER-eseknek – bár 400 embert vendégül látni… Igaz, tekinthetnék jutalmazásnak is – de akkor mi legyen a “hangoskodókkal”..?

A szünet után nagyon fontos és hozzáértő emberek fognak “konzultálni”, netán egyeztetni a megjelentekkel. Azt kívánom, a gyomra mindenkinek maradjon nyugodt.

Bár…

(Képünk, illusztráció)

(A mai nap hírei!)