Magyarországon sikeres városvezetésnek minősülhet, ha megfélemlítik, razziákkal zaklatják, elüldözik a válogatás nélkül bűnözőnek bélyegzett embereket — mutattam be korábbi lapszemlémben egy jogerős bírói ítélet nyomán. A téma kimeríthetetlen. Heti lapzsemle Vecsei Miklós, Iványi Gábor gondolataival, DIKH tévével. 


A nyomor a létezés más minősége

Vecsei Miklósra az Orbán-kormányban a cigányság felzárkóztatásának ügyét bízták miniszterelnöki megbízottként. “Stratégiája van, de programot nem hirdet. Csapatával improvizálni fog. Emberei odamennek az első ütemben kiválasztott harminc településre, és eldöntik, mi az, amivel segíthetnek. Tapasztalat és nem teória alapján. Még háromszáz hely szerepel a tervekben. Az ÉS hasábjain Nagy N. Péter interjúját olvashatjuk Vecsei Miklóssal, aki a Máltai Szeretetszolgálat alelnökeként vállalta ezt a megbízást.

“Értelmes, tartalmas vitákra számítok. Jó lenne erről a nagyon bonyolult és nehéz kérdésről újra és újra beszélni, ha lehet, higgadtan, minél szélesebbre tárva az ajtót. Számomra nem elképzelhetetlen, hogy a társadalom erősebbik része társsá válik ebben. Ugyanúgy, ahogy a társadalom segítségére siet a balesetet szenvedett embereknek, nem vizsgálva, hogy okozója-e elszenvedett bajának – hiszen a társadalom társ és nem bíró. Egyszerű kérdéseket kell végigbeszélnünk, például azt, hogy aki többet kapott az élettől, annak nagyobb a felelőssége.”

“Biztos, hogy nekünk kell feléjük mozdulnunk. De muszáj megértenünk azokat is, akik félnek ettől. Úgy kell beszélnünk, hogy ők is megértsék. Ezért gondolom azt, hogy a fókuszban a kisbaba legyen. Azt mindenki megérti, hogy nekik jár, hogy ne fázzanak, enni kapjanak, ráadásul olyat, amire az egészséges növekedéshez szükségük van. Nem kell, hogy egyből utolérjék a budai iskolák gyerekeinek lehetőségeit, de ne kelljen elveszíteniük már a startnál minden későbbi esélyt.”

Mínusz húszban bármi tüzelővé válhat

“Azt szoktuk hangsúlyozni, hogy a nyomor nem a szegénység mélyebb változata, hanem a létezés más minősége. A szegénység leírható hiányokkal. Nincs elég pénz, nincs nyaralás, nincs új ruha, nincs ajándék. A szegénység az, amikor sok minden hiányzik, de megmaradnak az értékek, tiszták a célok. Az én nagyszüleim még az egész család szükségleteit előteremtették a kertből.

Disznóvágáskor csak a hús kisebb részét ették meg, nagyobb részét eladták, a házvégi szőlőből készült bor egy része is a piacon végezte, és az árán fát vettek, vagy szandált a gyereknek. Amikor elfogyott a tojás, a szomszédok kisegítették egymást. Ha a szél megrongálta valamelyik ház tetejét, azt közösen, kalákában javították meg. Ezzel szemben a nyomorúságban a hiány olyan mértéket ölt, hogy szétmarja a közösséget. Eltűnik a holnap.

A pillanatnyi szükség felülír mindent, nem számít más, csak a túlélés. A mínusz 20 húsz fok annyira fáj, hogy bármi tüzelőanyaggá válhat, elég konyhaszekrény és a ruhanemű is. Amikor a szegénységből átbillenünk a nyomorúságba, megszűnik a cél, megszűnnek a közösségi értékek. Az ebben élő emberek a napi létezésükért küzdenek, nem nézik, mit hoz a holnap.”
Vecsei Miklóssal a Klubrádióban is egyórás interjú készült a témáról.

A következő oldalon: Pofátlanul szelektálnak a gyerekek között.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét