A polgári erkölcs hiánya – “győz az állati erő, a barbár”

Nem akar polgárosodni ez az ország – különösen nem azóta, hogy magát polgárinak hazudó kormány basáskodik rajta. Polgári erkölcs, ami volt is, kiveszni látszik. S nemcsak látszik, hanem valóban ki is veszett mindenhonnan, ahová a jelenlegi kormány és vazallusai betették a lábukat.

Micsoda dolog tönkretenni egyetemeket

Micsoda arcátlanság gyalázatosan leszámolni az egyetlennel – bugris módon kigúnyolva, gengszterek módjára gyalázkodva, hamarosan mindent meg is  semmisítve -, amely öntudatosan és kreativitásával a barbár hódítókat megszégyenítve ellenállt… De hát ebből a hatalomból mindig is hiányzott a nagyvonalúság látszata is; ellenfeleiknek a maguknak bunkón, mucsain, ám hiába követelt tiszteletből semmit sem adnak…

1849 októberéről írta Heine, s úgy lehet, más körülmények között ugyan, de elsírhatjuk most is:

“bukik a hős, szokás szerint,

és győz az állati erő, a barbár”.

Mert lehet egy országnak példát, akár hősi példát mutatni – mert ők a “bajnok és a büszke hősök” – de az ország helyett, az ország nélkül önkényuralmat megbuktatni nem lehet.

Még arra sincs sokakban képesség és szándék, hogy minimális önmegtartóztatást, tisztességet tanúsítsanak… Mindent meg akarnak szerezni, lehetőleg azonnal, nem törődve senkivel és semmivel: s a többek esetében egészen nyilvánvaló képességhiány csak meg durvábbá, még agresszívebbé teszi őket. Az sem számít, ha érzik: csupán eszközök náluk hatalmasabbak kezében.

Semmi sem számít.

Akiben még ép az elme, s van benne átlagos polgári tisztesség, az látja, mit művelnek az SZFE-vel, és semmiképpen sem foglalja el senki helyét sem. Legalább addig nem, míg a kormány nem kezdi a dolgot az elejétől, bevonva az egyetemet és hallgatóit is.

Hihetetlen, mennyire hiányzik a polgári erkölcs a magát polgárinak hazudó kormány önkényuralma alatt… Hogy hiányzik, az nem is kifejezés: üldözött és büntetendő lett.

Orwell Állatfarmjának kaposvári előadása jut eszembe, az utolsó jelenet: a disznók azon az asztalon táncolnak, amelyet szolgasorba hajtott állattársaik görnyedve, a hátukon tartanak. “Sose halunk meg!” – rikoltják.

Ám mégis meghaltak. Igaz, nem mindenki élte túl őket…

Kapcsolódó

polgári

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük