Heti lapzsemle: Sajátos “vita” tombol a trianoni békeszerződés kapcsán a szabadkőművesség állítólagos “felelősségéről”. A propaganda-cikkek a szélsőjobboldali szellemi szennycsatornákban sorjáznak. A kórus a lovasistváni mélységeket ostromló magyarnemzetes vezérürüt követi. Arrafelé Raffay Ernő összeesküvés-elméleteiért rajonganak. A maradék józan ész megőrzése érdekében a történettudomány két képviselője elhelyezte ott véleménycikkét, hátha valakinek használhatnak még. Kortársaink, tudós szabadkőművesek véleményét is olvashatjuk.

Csőcselék

Engel Páltól, a kiváló konzervatív történettudóstól mi sem állt távolabb, mint aktuális közéleti kérdésekben publikálni. A jobboldali közönség szellemi színvonalának aggasztó romlása azonban arra késztette, hogy 2001-ben(!), az első Fidesz-kormány rombolása idején közzétegye “Úrigyerekek tévúton”  című esszéjét. Arra figyelmeztette az orbáni kultúrharc szereplőit, “Hogy volt egy olyan kor, amelyben a “keresztény polgárságot”, az “úriemberek” világát, bármilyen gyarló volt is az, szakadék választotta el a szellemi alvilágtól és a csőcseléktől. És ahhoz, hogy Magyarországon végre viszonylag civilizált konzervativizmusról lehessen beszélni, ezt a szakadékot bizony újra meg kell teremteni.”

- Hirdetés -

“Polgári napilap”

A tiszteletre méltó múltú, hajdan mérsékelt jobbközép, polgári Magyar Nemzetben ma olyanok a hangadók, mint Szakács Árpád.
Emlékeztető: honnan került elő ez a Szakács? 
A Magyar Gárdától a Jobbikon és Kurultájon át a rezsim kórusának vezényléséig… “Szakács a szélsőjobbról érkezett (egészen a magyar gárda kigondolásától, és még 2017 nyarán is részt vett a Jobbik Soltvadkerti Disputáján a Válasz Online értesülései szerint), ám ha jobban megnézzük, a szélsőjobbnak az a szelete, ahol Szakács aktív volt, már jóval a 2018-as kampányidőszak előtt is igen jó kapcsolatot fideszes belső körökkel, hiszen a kormánypárt már jóval a harmadik ciklus megkezdése előtt igyekezett magához csábítani a szélsőségeseket.”
Nemzeti érzelmű”, botcsinálta történész… Szakács pályájának ismertetése során rendre ugyanaz a kör bukkan fel, és együtt kerülnek egyre beljebb az Orbán-rezsim által felügyelt pozíciókban.
“A 2000-es évek végétől Szakács komoly cégépítésbe kezd, s ekkori vállalkozásainak egy része nemcsak a nemzeti érzelmű botcsinálta történész kitörési kísérletei miatt lehet érdekes ma, hanem azért is, mert egy markáns, a kiépülőben lévő NER viszonyaihoz jól alkalmazkodó klikk működésére is rávilágít.”
Ars poetica a “konzervatív” történetírásról… “A történetírás napjainkban siralmas állapotban van, a fővonalas történelem-láttatásba kevés beleszólása van a konzervatívoknak. Ezen szeretnénk változtatni.”
Ismétlődtek a főellenségnek kiszemelt Szabó Ervin figurája elleni támadásai is.
Érdemes megemlíteni, hogy Szakács Árpád 2014 és 2016 között a Kurultáj sajtófőnöke…
Ismerős arcok: Csurka, Raffay, Szakály… Szakács Árpád és társai, Balogh Gábor, Sengel Ferenc, Horváth-Lugossy Gábor József ügyvéd cége könyvkiadásolták meg magukat: itt jelent meg Domonkos László Csurka-könyve, Raffay Ernő szabadkőműves-sorozata, Szakály Sándor Trianon, honvédség, háború, sport című tanulmánykötete.
Az összetartó csoportban a cikk szerint ugyanazok a nevek bukkantak fel különböző pozíciókban.
Az is kiderült a 2019 márciusi helyzetkép alapján, hogy ezek az emberek számíthatnak a rezsim hálájára.” Különösen s szélsőjobboldali körökben nagyon otthonos Kásler miniszter gondoskodott erről a társaságról.”

Hisztéria

A Fidesz körül gyülekező szellemi alvilág Trianon 100. évfordulóját azzal “ünnepli”, hogy szabadjára engedi az eddig a sajtó mértékadó részén kívül tenyésző, méltán lenézett szélsőségként létező, kocsmai filozofálásnak számító összeesküvés-elméleteket a szabadkőművesség állítólagos “felelősségéről”.
A hajdani “polgári napilapban” erre szót kért Ungváry Krisztián történész. Megszólalásáról korábbi lapzsemlémben hírt adtam. A történész elmondta, hogy nem Szakács és a hozzá hasonlók meggyőzése a célja, hanem a Magyar Nemzetet még olvasó maradék józan embereknek kívánta megírni, mi a helyzet az ott indított kampánnyal.

A hagymázas fantazmagóriák ellen

Időközben követte Ungváry példáját még egy tekintélyes történettudós, Karsai László is. Így szólította meg Szakácsot:
“Szakács nem érti, hogy bárki, bármilyen témát kutathat, nekem személy szerint tetszik a bolsevizmus és a szabadkőművesek kapcsolata mint kutatási téma. Ha sikerülne feltárni, hogy hány bolsevik pártvezető volt szabadkőműves, milyen páholyokban, mit mondtak, tettek, erről bátran tarthat majd egy tudományos konferencián előadást. Ha viszont azzal állna elő valaki, hogy az orosz cári rendszert (és a német császárságot, az Osztrák–Magyar Monarchiát, valamint az Oszmán Birodalmat) a szabadkőművesvilág-összeesküvők döntötték meg, ezt a hagymázas fantazmagóriát legfeljebb a Kárpátia Stúdió adná ki könyvalakban.
Mi, történészek nem veszünk komolyan olyan embert, aki egyetlenegy, ráadásul bizonyítatlan és bizonyíthatatlan okkal magyaráz meg bonyolult történelmi folyamatokat. Raffay egy sötét erdő mélyén még kisfiúként a nagypapájától hallotta, hogy Trianonnak a románok az okai. Felnőttként arra is „rájött”, hogy a románoknak és Trianonnak meg a szabadkőműves-liberális-baloldali zsidók. ”
(Karsai László véleménycikke: “Terroristák és propagandisták” )

Márton László, szabadkőműves

A Népszava Szép Szó mellékletében nyilvánított minderről véleményt Márton László (Montpellier). (“A felvilágosodás helyretéve“)
Megjegyzendő: a cikknek, illetve a szerzőnek nem ártott volna komoly szerkesztői segítség, helyenként elnagyolt, nem pontosan érthető, olykor félreérthető, amit közölni próbál. Márpedig ami félreérthető, azt ebben az uszító szabadkőműves-ellenes kampányban félre is fogják magyarázni… A szerző megszólalása azonban fontos tanúságtétel, mert bár maga is jelzi, hogy nem történész szakértő, de több évtizede szabadkőműves múltja ad ehhez hátteret.

Felbőszültek a józan tudós hangjától

Márton László a Népszavának küldte el írását, ahol Romsics Ignác két fontos cikke jelent meg a közelmúltban Trianon okairól. (“Romsics Ignác: Trianon okairól“; Romsics Ignác: 1920. június 4.) A magyarnemzetes támadás-sorozat és az egész szabadkőművesség-ellenes kampány éppen a történettudomány higgadt és körültekintő elemzéseit, a valódi történettudósokat próbálja hitelteleníteni, immár az egész “történészcéhet” támadva.
Valóban, eléggé feldühíthették a konteókra vágyó “szélsőpolgárokat” Romsics mondatai:
“A nem várt és hatalmas sokk miatt évtizedekig burjánoztak a meseszerű és felelősségáthárító magyarázatok. Ezek egy része még ma is él. A baloldal jellemzően az 1918 előtti „rövidlátó” és „szűkkeblű” magyar arisztokrata politikusokat okolja a történtekért. A jobboldal pedig hagyományosan az 1918-19-es forradalmárokat, mindenekelőtt a hatékony fegyveres védelem megszervezését elmulasztó Károlyi Mihályt teszi meg bűnbakká. Újabban az is felmerült, hogy „hazánk szétzüllesztése két évtizedes államellenes összeesküvés eredménye volt, amelynek szálai a szabadkőműves páholyokba vezetnek”.”

Raffay saját kényszerképzetei béklyójában

Márton László hivatkozott cikkében így ír Raffay Ernő összeesküvés-elméleteiről:
“…miféle történész az, aki a valós tényeket környezetükből kiragadva, féligazságokat gyártva, ha ezekkel sem elégszik meg, a múltat mítosszá hajlítva írja le a történteket? A történész szakmából rég kiiratkozott, komoly vitapartnereket nem talál, kénytelen olyan szellemóriások vállveregetésével beérni, mint Boross Péter és Semjén Zsolt. (Ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, a Fidesz-alapító Németh Zsolt is csatlakozott a kórushoz, “elismerendő teljesítménynek” titulálva Raffay kocsmapulthoz illő dolgait. Lásd: “…újszerű kutatási eredményeket tett le az asztalra az elmúlt években Raffay Ernő is. Ne a politika szolgáltasson igazságot ezekben a kérdésekben.”. A nemzetellenes is a nemzet része“, Népszava-interjú – a szerk.) Miért vergődik – kedvenc szóhasználata szerint – béklyóban, amelyet önmaga vert, saját kényszerképzeteiből?

És ugyancsak Márton László, így ír a szabadkőművességről:
“A szabadkőműves mozgalom, se Magyarországon, se másutt nem citálja rágalmazóit bíróság elé, nem elegyedik terméketlen vitákba, hallgat, de nem titkolódzik, teszi, amit dolgának tart.” (…)
“A szabadkőműves mozgalom, legrégibb és legerősebb szervezete, a Franciaországi (és nem Francia) Nagyoriens akkor és azóta is a szekuláris állam híve. Véleményét, állásfoglalásait, mint bármely egyesület, ritkán, de határozottan fejezi ki. Vallási kérdésekkel semmilyen formában nem foglalkozik, már csak azért sem, mert tagjai között a hit és gyakorlat különböző formáit éppen úgy megtalálni, mint a közömböst, vagy ateistát. ”
(“A felvilágosodás helyretéve“)

Pók Attila, szabadkőműves

Csunderlik Péter történész hosszú interjút készített kollégájával, Pók Attilával. A beszélgetésnek már a címe is beszédes. (“Bűnbakkeresés helyett önvizsgálatot —Interjú Pók Attila történésszel, aki vállalja szabadkőművességét“)
Idézet az interjúból:
“Aki belülről éli meg a szabadkőművességet, az tudja, hogy olyan társadalmi igényt elégít ki, amelyet az egyházak, politikai pártok, jótékony, szakmai egyesületek nem. Ez pedig az egymás és a társadalmak jobbítása iránt elkötelezett, gondolkodó emberek egymásra találása. Nincs szó a hatalom megszerzéséről, vagy más titkos célról. Önmagunk, és így társadalmaink tökéletesítése, a durva kő türelmes csiszolása a vállalt feladat: a haladás nagyon elvont, de konkrét időszakokban, adott helyeken mégiscsak realizálható lehetőségében hívő, különböző emberek összehozása. Aki azonban kívülről nézi a szabadkőművesek világát, gyanúperrel él. Nemzetközi nyitottságát nemzetietlen kozmopolitizmusnak, szigorú értékcentrikusságát káros elitizmusnak minősíti. Sajátos módon a szabadkőművesség egyszerre látható és láthatatlan: közéleti, karitatív, kulturális megnyilvánulásai nyilvánosak, belső világába azonban, számos más szervezethez hasonlóan, nem bocsát be másokat. A szabadkőművességet a nagyszabású világ-összeesküvés egyik pilléreként láttató nézetek egyik legkoherensebb kifejtése Friedrich Wichtl osztrák politikus először 1919-ben Bécsben publikált (a két világháború között számos alkalommal újra kiadott) Világszabadkőművesség, világforradalom, világköztársaság című műve, amely szerint a világháború utáni „bolsevista káosz” a zsidó világuralmat előkészítő folyamat része.

A „szabadkőműves-zsidó-kommunista démon”

E törekvés szervezeti keretét adja szerinte a szabadkőművesség. A „szabadkőműves-zsidó-kommunista démon” megfestése a hivatalos propaganda fő eszközévé vált a náci Németországban: a „békeszerető Németország” elleni széles körű kampány fő mozgatóit a nemzetközi zsidóságban, szabadkőművességben és marxizmusban jelölték meg. A gondolat egyik magyarországi kifejtője, Somogyi István szerint a trianoni döntést az 1917. június végi párizsi szabadkőműves „világkonferencián” készítették elő, noha a mintegy három tucatnyi, véletlenszerűen kiválasztott résztvevővel zajló megbeszélés nem hatott se a háború kimenetelére, se következményeire – ahogy azt Ablonczy Balázs is bemutatja a 2010-ben megjelent Trianon-legendák című könyvében. ”

Varázsfuvola

Pók Attilát kérte telefonhoz pár hete a Klubrádió Operaklub című műsorának házigazdája, Hábetler András operaénekes is. A műsor témája Mozart Varázsfuvolája volt, a történészt pedig természetesen a szabadkőművességről kérdezte. Pók Attila emlékezetes gondolatokat fogalmazott meg arról a különleges légkörről, amit a szabadkőművesség legfontosabb erényei között említett. (Operaklub, Hábetler András műsora Mozart Varázsfuvolájáról.)

lapzsemle

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét