A szegény ember csak egy akta? – Látlelet napjainkból….

Egy igaz történet. Valahol Kelet-Magyarországon esett meg, napjainkban. Úgy gondolom, hogy az ország sok településén lehetne hasonló esetekkel találkozni.

Egy idős, 80 év körüli hölgy felhívta városa alpolgármesterét,

aki a közelmúltban kitüntetést kapott a szociális területen végzett munkájáért. A néni nem kímélte az alpolgármestert, illedelmesen bemutatkozott, majd a lényegre tért. Elmondta, hogy szerinte nem érdemelte meg az elismerést, hiszen a város szociális rendszere gyakorlatilag nem működik, az önkormányzat nem igen veszi emberszámba a szegényeket.

<<< Friss hírek! >>>

Látja a méregdrága városi kiadványokat,

amelyekben semmi olvasnivaló nincs, kizárólag a város vezetőinek a fényezését szolgálja. Szerinte

kevesebb szövegre, és több tettre lenne szükség.

A város vezetése teljesen érzéketlen az emberek problémái iránt, egy ügyiratszámnak, egy aktának tekintik a hozzájuk fordulókat. Érdemi segítséget nem adnak, a nehéz sorban élők, a szegények, a kisnyugdíjasok mehetnek a levesbe.

“Megmondtam, ha nem lennének a civilek, akik hetente kétszer hoznak ételt, akkor bizony éhen halnék”

-tette hozzá.

“A pici nyugdíjam még a rezsit is alig futja, kenyér, tej és néha pár szelet parizer az étrendem. Mindezt ennyi idősen, az egyesületen kívül senkire sem számíthatok. Nem értem miért kapta az alpolgármester a kitüntetést, hisz’ a terület gazdájaként semmi érdemlegeset nem tesz. Pedig még ő is lehet hasonló cipőben”

-mondta elkeseredve.

A “meglátjukon”, az “igyekszünkön” kívül más választ nem kapott

De nem is várt, csak ki akarta beszélni magából a dühöt, amikor az alpolgármester kitüntetéséről olvasott. Ő saját magán tapasztalja, miképpen nem gondoskodó a város polgáraival.

Fecó

Egy hozzászólás itt: “A szegény ember csak egy akta? – Látlelet napjainkból….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük