“Testvéreim, nincs nemigaz szavatok” – “A szép és a szörnyeteg”


Cocteau filmjének címe “A szép és a szörnyeteg”  illik a helyzetre: egyfelől a SZFE hallgatóinak és oktatóinak szép és hősies ellenállása, másfelől az Orbán-kormány és a járvány szövetsége “alapítványostul”, “kuratóriumostul”, “kancellárostul”, “rektorhelyettesekkel”…

Ez bizony nem mese

Ezt a szörnyeteget persze senki sem átkozta el, megváltani sem lehet: sosem lesz belőle vonzó ifjú herceg.  Természete zsarnoki és beteges, s míg itt van, kívül-belül egyre rútabb lesz.

Az egyetem autonómiájáért, intézményükért való gyönyörű kiállásról szól a történet a brutális és cinikus rablóbanda ellenében. A rablóbanda természetesen hazudik, nemzetikeresztényi ájtatoskodással: színesebb, nyitottabb, szabadabb egyetemet ígér…

Az ígéretek – orbáni, palkovicsos,  fideszes ígéretek – értékét akkor ismerjük föl, ha meggondoljuk:

vajon szabadabb egyetem kezdődhet-e másfélszáz évesnél idősebb vagy bármilyen létező egyetem elrablásával, elbitorlásával, szétverésével? A hallgatók és oktatóik jogfosztásával és gyalázatos, ugyanakkor bornírt rágalmazásával? Idegenek erőszakos betelepítésével? Az általánosnak mondható hazai és nemzetközi tiltakozás figyelmen kívül hagyásával? Vagy éppen siránkozással amiatt, hogy nem írnak, nem játszanak a családi élet szentségéről szóló darabokat..?

Vajon mitől lehetnének “szabadabbak” a fideszes alapítványok egyetemei? Attól, hogy néhány Fidesz-hű, erkölcstelen, részben műveletlen gazember elmondhatja magáról, hogy egyetemet szerzett, lopott/rabolt magának, a Fidesznek? Talán egy szempontból mégis: szabadabban lehet rajtuk átfolyatni nem kevés közpénzt, saját zsebre meg a Fidesznek… Kapóra is jön a közpénz fogalmának tervezett újradefiniálása… No meg a fideszes pártalapítványok kétharmados “bebetonozása”. (De hiába: minden “betont” fel fognak törni.)

<<<Friss hírek!>>>

Elegendő ha a “kuratórium autonom?”

Megszabadulnak a társadalmi kontrolltól és az intézményi autonómiától. Minek is az: elegendő, ha a “kuratórium” “autonóm”…

Ugyanazt látjuk, mint társadalmi életünk egészében: semmi sem az, semmi sem olyan, aminek, amilyennek mondják, pofátlanul hazudják. Elrabolták a nyelvet is, s míg vissza nem vesszük, semminek sincs értelme.

Csak a hallgatók és oktatóik kétségbeesett, de elszánt tiltakozása igazi.

A hosszú harc alatt voltak talán ügyetlen, átgondolatlan szavaik, de nemigaz szavuk egy sem volt. Tiltakozásukra illenek napjaink legmodernebb, legaktuálisabb költőjének, Ady Endrének sorai:

Testvéreim, nincs nemigaz szavatok

S százszor többet merhettek, minthogy mertek.

Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb

Életre váltott jussa nem volt soha,

Mint mai, bús, magyar, ifju embernek.

 

Úgy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs,

Csak majmolás, ál-úrság és gaz bírság.

S mégis, lám, ti vagytok a fiatalok

S mégis, sír-mélyről látom sikeretek:

Holnap talán könnyebb lesz a mártirság.

 

Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet,

Mert él basák és buták közepette,

Mert hiába lett acélból itt a szív,

Szép emberszívként szikrázni ha akar:

A honi rozsda megfogta, megette.

(A Tűz Márciusa)

De jön új Március, mert jönnie kell. Az Élet él, és élni akar (Intés az őrzőkhöz)… Sokáig nem késhet a Tavasz, ha már itt a Tél. (Shelley)

Dicsőséges nagyurak: mindennek vége lesz, talán nem is sokára. S ne próbálkozzatok kéznyújtással: már nem kell.

Elkéstetek vele: régóta nem kell.

Előzmény

A szép és a szörnyeteg

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük