A tegnap még hazaáruló, mára halmozottan hátrányoshelyzetű „rosszmagyar”

Nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem az, akinek három-négy igazi magyar gyermeke, 9-16 unokája van. Értem, Kövér elvtárs! Hinnye, hogy ez eddig, hogy nem jutott eszünkbe? Nem is értem.

Mondjuk sejtettem, hogy ez lesz a dolog vége

Jön egy futóbolond másodperchuszár pirkadatkor kelet felől, a bukás felé félúton, és darabra eldönti mindenkiről, hogy ki a magyar. Te magyar vagy, én meg nem. Te most milliárdos leszel két nap alatt, te meg csóró senki, akit üldöz a karhatalom, neked kiemelt állami egészségügyi ellátás jár, meg repcsi, te meg dögölj meg nyugodtan valami banális kórházi fertőzésben. Aha. Szuper! Ez is megvan.

Mekkora már!

Tegnap úgy feküdtem le, hogy szimplán hazaáruló vagyok. Nem nagy érdem, vagyunk így pármillióan. Mindenki az, aki a Kedves Vezető kleptomániáját felhánytorgatja, vagy aki megkérdőjelezi, tud-e vízen járni. A tegnap még hazaáruló, mára halmozottan hátrányoshelyzetű „rosszmagyar”. Mert, nemhogy 3-4 igazi magyar gyermekem sincs, de egy fia „onokám” sem. Van két lányom – pfff, lááány!?! A konyhában majd elpicsognak – abból is az egyik éppen a Sargentini-féle Hollandiában. Meg amúgy is, nemcsak beszélek magyarul, de még olvasok is, hogy rúgná már meg a disznó a bokámat. Magyarul, de minek.

Ööö….te beszélsz magyar?…nyeponyemájú…ööö…hajrá Orbán Viktor…Ja, jó! Akkor te magyar vagy….

Kövér elvtárs már eldöntötte, hogy én például nem lehetek magyar

Mondjuk, akkor hogy lehetek hazaáruló? Nnna ezt perpillanat nem is értem. Mindegy ugorgyunk’. Igor, a rahedli kis ukrán kölökkel – emlékeznek? Három gyerek, négy kerék? – aki világéletében benzint csempészett a zöldhatáron meg mahorkát tonnaszámra, de legalább nem itt él, nem itt adózik, nem beszéli a (magyar)nyelvet, viszont vett a piacon a maffiától valamiféle (magyar)igazolványt, újabban havonta átjár a papa nyugdíjáért, meg itt műtette meg az aranyerét is, nnnna, Kövér elvtársnak az a magyar! A jó magyar! Hurrá!

Ha tényleg az a magyar

aki a Kedves Vezető kleptomániáját államférfiúi erényként éli meg, aki bemondásra elhiszi az agylágyító-propagandának, hogy a K. Vezető tud vízen járni, az dráma. Ha mindezeken túl még azt is elfogadjuk, hogy az a magyar, akire az a Kövér elvtárs, aki már nemcsak félprofilból, de agyilag is kiköpött Sztálin, és aki pár évtizeddel ezelőtt még sorban állt a Lenin Mauzóleum előtt, hogy megsimogassa, legalább a szemével, a nagy példakép Vlagyimir Iljics tarkopasz fejét, ha az a magyar, akire ő rámutat, akkor itt nagyobb a baj, mint gondoltam.

Mert az hagyján, hogy nem tudjuk Kövér elvtárs mivel lövi magát,

esetleg milyen bogyóra ihat, hogy ilyen vadakat beszél, és randa látomásai is vannak tőle, de a fő gond az, hogy mi tízmillióan mindezt kibírjuk röhögés nélkül, és még csak a nyakunkat sem nyújtogatjuk kíváncsiságunkban, vajon hol lehetnek az ápolók mikor a kis Sztálin imitátor itt óbégat nekünk ilyen zagyvaságokat.

Kövér és a bábot mozgató ostobább, mint hittük! De mi sem vagyunk normálisak, ha hagyjuk!