A tömegből nézve – így látta Lendvai Ildikó a demonstrációt

Zenével kezdődik, zenével végződik. Mármint a program a Rákóczi úton, a Vas utca sarkán, ahová legalább tízezren vonultunk a Műegyetemtől. Illetve én kicsit csalok: a Veres Pálné utcában lakom, így a pesti rakparton csatlakozom be.

A Hír tévé hamar kiszúr, ránk akarja sütni, hogy juj, mégis csak vannak politikusok a tömegben

Politika helyett apámról mondok egy mondatot, színházi ember volt. Pártjelvényt máskor se hordok, nemcsak a rendezők kérése miatt nincs rajtam, de ha már jelkép, előkapartam a szekrényből egy piros-fehér csíkos sálat.

A hírtévések -helyes fiatal lány, nyugodtan vonulhatna az egyetemistákkal, de szegény máshová szegődött- elmondják, már Karácsonyt is “lebuktatták”, ő is itt van, de többen más pártokból is.

Karácsony persze minden csoportból kimagaslik, nem dolgoznék vele illegalitásban, ha akarna, se tudna elbújni, de miért is akarna?

Szóval a zenék

Először az Egmont nyitány, a zeneművészetis hallgatók szimfonikus zenekarának online ajándéka. Botfülem van, de ezt még én is felismerem, talán, mert kisgyerekként 56-ban sűrűn hallhattam a kis néprádiónkból. Anyám néha az ablakba is kitette.

A rádiósoknak akkor ki kellett költözniük a Bródy Sándor utcából, egy közvetítőkocsiból adták a műsort, újra meg újra lejátszva azt a néhány kihozott zeneszámot, amelyek valahogy a szabadsághoz kötődtek. Legtöbbször az Egmont nyitányt, Beethoven kísérőzenéjét Goethe színdarabjához.

Egmont, gróf létére, a felkelő németalföldiek élére állt, Fülöp király elfogatta és kivégeztette. Nagy Imre-sors, kommunista helyett grófi változatban. A zene szomorú akkordokkal indul, később diadalmas erővel hömpölyög, mert mégis, mégis az a győztes, akit látszólag legyőztek.

A műsor végén Horváth Aladár, a Civil Roma Parlament vezetője konferálja be a Free Roma Groupot

A SZFE himnuszává-indulójává vált “Sej, a titkos egyetem”-et játsszák. Először lassabban, aztán, ahogy mondják: “cigányosan”, pattogósabb ritmusban. Dobognak a lábak a tömegben. A két zeneszám között a színművészetisek összeállítása 1956 tiszteletére, (nagyon jó!), majd beszédek. Az egyik a “Titkos Egyetem”, a többi egyetemnek a SZFE ellenállásával szolidáris hallgatói szövetsége nevében. 100 színésznő lenyűgöző kórusa Weöres Sándor szövegét énekli.

Az új törvényről beszél egy orvosnő és egy műtéti szakasszisztens

“Free SZFE, free eü!”-kiáltja a végén. Egy pécsi pedagógus az oktatás bajairól beszél. Három nagy szakszervezeti szövetség sok-sok szervezete képviseletében az egyik szakszervezető vezető ígér és kér szolidaritást.

Lehet, hogy a szó legjobb értelmében válik valóra az Orbán által szívesen idézett mondás: “összenő, ami összetartozik?”

Még talán nem nőtt össze. De már összeér.

Forrás

program

 

 

Egy hozzászólás itt: “A tömegből nézve – így látta Lendvai Ildikó a demonstrációt

  • Avatar
    2020.10.24 - 18:48
    Közvetlen hivatkozás

    Szeretem Lendvai Ildikó írásait. Mindig áthatja őket egyfajta derűs bölcselet, s bár a napi aktualitásokat veszi górcső alá, azért túlmutat a pillanat konkrétumain, s belesző egyfajta komfortérzést adó egyetemességet is…, s mindezt egyfajta derűs és kortalan bájjal. Köszönöm.😍😍😍😍😍

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük