A Tóth Pisti - Városi Kurír

Sorting by

×

A Tóth Pisti

A múltkor a pécsi uránvárosi MOL kútnál tankoltam, már mentem volna fizetni, amikor valaki, egy legalább kilencven kiló súlyú férfi hátulról rám ugrott, kezével, lábával átkulcsolt. Már éppen emeltem a jobb könyököm, hogy hátra vágok, amikor hallom: “Zoli, de jó, hogy látlak!”

Hirdetés

Ő volt az, a Tóth Pisti

Gimnazistaként tanult a csapat nagy része, a nyarakat a pécsi Hullámfürdőben töltöttük napközben.1984-t írtunk akkor. Jött az érettségi, többünknek a felvételi, aztán az egyetem. De ő akkor már az Uránbányában dolgozott. Nem tanulhatott, hugával éltek ketten. Engem sosem érdekelt, hogy kinek van diplomája. Sőt, az a tapasztalatom, hogy az ún. egyszerű emberek sokszor tisztességesebbek… A bányában több műszakban dolgozott, ha éjjel, akkor nappal velünk volt a strandon. Meg több szabadnap is volt. Fogóztunk a medencében, ment a tengó. Sok sportoló járt oda mindig, én kézilabdás, vízilabdás voltam, a cselgáncsozókkal is egy csapat voltunk. Drága Rigó Peti, Márió! mi lehet most veled?!

Aztán a Hullám után hazament mindenki enni,

majd este irány a Lordok Háza, más néven a Papucs a Sétatér sarkán, a Rózsakert alatt. Onnan pedig a Rózsakertbe mentünk. A kockás terítős vas asztaloknál szólt az élő zene, folyt a sör, de 11-kor bezárt. A többség akkor hazament. Mi Pistivel irány a Barlang, a Munkácsy utcában. Az zárt utoljára, kettőkor. Akkor az utolsó busszal, a népnyelven a “részeg járattal” kimentünk Pistihez ketten Kertvárosba, ahol panelben élt a hugával. Az utóbbi nem igazán kedvelt engem. Megértem. Mikor odaértünk, akkor kettőtől hajnali ötig ment magnóról a kedvenc zeném. A Ricchi e Poveritől a Mamma Maria. Egyfolytában, szünet nélkül, bár nem ordíttatva. Ő pedig szegény verte a falat a másik szobából.

Pisti egyszerű ember

Egyben nagyon jó barát volt, igaz nagy lélekkel. Sokat beszélgettünk a legbelsőbb dolgainkról, segítettük egymást. Aztán egyik verőfényes reggelen ő is megjött a strandra, de nem szólt órákon keresztül. Aztán másnap ugyanez. Csak ült nézett bennünket. Aztán újból. Láttam, hogy valami baj van. Méghozzá nagy. De először nem akart beszélni. Azt hiszem, tilos is volt nekik. Kötötte őket a bányában a szolgálati fegyelem. De nem nyugodtam bele, addig nyaggattam, amig kinyílt a lelke. Pisti ipari alpinistaként dolgozott, ma is gyakran mászik hegyet. Jó a fizikuma most is hálisten! Az új vájatokat először megfúrták, keresték az urán ércet. Aztán a robbantómesterek lementek és elhelyezték a tölteteket, amit árammal berobbantottak, hogy tágítsák a járatot. Ezután leengedtek két ipari alpinistát egymás hátra kötve. Ez a munka nem játék. Akivel együtt dolgozol, az a barátod lesz, bíznotok kell egymásban. Az életetek függ attól, hogy a másik odafigyel-e?! Pistit a társával leengedték kötélen és réselővel tágították a járatot egymás hátának vetve magukat

És akkor történt a tragédia

Egy fel nem robbant töltetre ráfúrt a másik srác. Innen nincs menekvés. Szét is robbant a srác teljesen, a testével védve meg drága jó barátom életét. Hát ettől volt annyira kibukva a barátom. Az ilyen balesetek után szabadságra küldték a csapatot. Aztán szép bányász temetést tartottak. Pécset akkoriban jórészt az ércbánya és a szénbánya tartotta el. Minden negyedik srác apja bányász volt. Tudom, ittak is, meg verekedtek néha. De még a börtönviseltek is különbek voltak, mint akik ma az országot vezetik! Szóval Pisti túlélte. A barátság segített neki lelkileg helyre jönni. Ma is büszke vagyok rá, hogy egy igazi bányász hős lehetett a Barátom! Hát ilyenek volt akkoriban a nyolcvanas évek, a szocializmus építése Pécsett. Jobb volt az ország, jobbak voltak az emberek! Ma is ebből élek…

Kapcsolódó

Hirdetés
átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.