1905-ben, Párizsban, a Grand Palais Őszi Szalonjának külön termében, a „vadak ketrecében” kiállító Derain, Vlaminck, Manguin és Matisse óriási felháborodást keltettek.
A fiatal művészek képeinek merész ecsetvonásai, és harsogó, lángoló színei sokkolták a látogatókat. Az európai festészet megújult; megszületett az első jelentős modern irányzat, a fauvizmus.
Czóbel Béla, akit a francia fauve-ok ténylegesen befogadtak maguk közé, kulcsszerepet játszott a magyar fauve-izmus létrejöttében. Az ő hatására utaztak többen Párizsba, hogy az új stílust tanulmányozzák, majd hosszabb-rövidebb ideig a fauve festészet elkötelezettjeivé váltak.
Ziffer Sándor, Tihanyi Lajos, Boromisza Tibor, Galimberti Sándor, Huszár Vilmos, valamint a Matisse tanítványok, Perlrott Csaba Vilmos, Dénes Valéria és Bornemisza Géza gyorsan elsajátították az új stílust. Telente a fiatal magyar festők a párizsi akadémiákon és a szabadiskolákban képezték magukat francia kollégáikkal együtt. Műveikkel rendszeresen szerepeltek a Függetlenek és az Őszi Szalon tárlatain. Magukkal hozva modern szemléletüket, nyaranta visszatértek Nagybányára Párizsban festett vásznaik egy részével. Új látásmódjuk, harsány, friss stílusuk felkavarta a honi művészeti életet. Ez végül a nagybányai alapítók és a fiatalok közötti konfliktus kiéleződéséhez, majd a „neósok” különválásához vezetett.
A magyar vadak túllépve a hagyományos naturalista alapú művészetszemléleten, új szín és formakultúrát teremtettek a magyar festészetben.
