Nem csapunk bele a lecsóba, mert a lecsó manapság nem olcsó. A végtelenített kampányévekben most ismét önkormányzati választás közeleg. Ficánkolnak az erkölcsi nullák, nő a hangerő, s a legtöbb semmirekellő most akkorát szólva nyomja a semmit, hogy a lélek beleremeg.


Annyi de annyi ember hirdeti fennen, hogy az ő zsebében van a bölcsek köve,

hogy nem marad itt lassan már egy láthatatlan apró kavics sem maradék gondolatnak.
Ne feledjük, nem a facen kell csatát nyerni, nem hangerővel kell győzelmet és tévedhetetlenséget prédikálni.

Sok úri lócsiszárja van a virtuális világnak. Saraznak, savaznak, jól megmondják a magukét, és coki annak, aki nem mondja: a te anyádat is!

Vajon valóban az a gyenge és a gyáva,

aki nem kér a parttalan, egymást becsmérlő indulatokból? Vajon az a lúzer, aki jobban szeret szemtől-szemben beszélgetni, vagy tenni másokért, semhogy a gép előtt azt lesi, kinek hogy törjön arctalanul borsot az orra alá?

Az agresszivitás és trágárkodás nem erő csak erőlködés

Párbeszédképtelen hangemberekkel vitatkozni felesleges. Nincsenek érveik, tetteik, csak idejük arra, hogy alázzanak. Elfelejtik azt az apróságot, hogy nyerhetnek vagy veszíthetnek, a választás után is ugyanabban a környezetben fognak élni, ahol eddig, és ugyanazok az emberek veszik őket majd körül, akiket akár ismeretlenül is, de bemocskoltak, lejárattak önös céljaik miatt.

Egy város, egy kerület, nem csak attól válik élhetővé, ha a tárgyi környezet épül-szépül, hanem attól is, ha egymás iránt több tisztelettel és emberséggel fordulunk. Ahol a zaj ellen nem úgy háborgunk, hogy közben mi magunk is zajongunk és fröcsögünk a gyűlölettel.
Nincs ez pártokhoz, politikai oldalakhoz kötve.

Csak vannak akik nagyban mocskosak, és vannak akik kicsiben

Minden megnyilvánulásunk egyben a saját tükörképünk is. Az öncélú acsarkodók nem mást, csak félelmet akarnak gerjeszteni. Magukból indulnak ki.

De a szavak, csak szavak. Hiteltelen az az ember, aki valódi tettek helyett azt bizonygatja, hogy ő a number one. Az ilyen emberrel, emberekkel sosincs valódi vita, mert nem alkalmas, nem alkalmasok rá.

Aki nem tiszteli a másikban az embert, az miért akar képviselni bárkit is?

Nem vagyok hülye, hogy ne látnám be, ebül szerzett pénzért, koncért, talmi hatalomért.
Az ilyenekre nem azért a csönd a válaszom, mert nem látom milyenek. Hanem azért, mert nekik nincs mit mondanom. Akikhez szólok, csak annyit üzenek: Maradjunk emberek!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét