A vétóboy bosszúja

Európa nem hagyta, hogy az idióta vétójával az egész közösséget hátráltassa, ezért hazajött Brüsszelből, és nekiment… kinek is? A 25 ezer főnél nagyobb lélekszámú településeknek. Az ingyenparkolásos baromságaival, a túlárazott lélegeztetőgép-mutyijával és a többi hasraütés-szerű döntésével maximálisra növelte a káoszt. Közben a bajba jutott embereknek a járvány kitörése óta egy kurva fillért nem adott. Orbán így kapaszkodik a rozsdás ereszcsatornába. Erről szól Rab László szŰrreál összefoglalója az 51-es hétről.

Rohad a NER, szaga van

És mikor nyomta be a gyomorszájast a nagy keresztény politikus, Európa sírásója? Advent harmadik hetében, a szeretet jegyében, a kis Jézusra való várakozás áldott időszakában. Amikor minden nap belehal a koronavírusba 160 magyar (a népességet tekintve már messze túljutottunk a tavaszi olasz adatokon). S miközben növekszik a baj, és aggódunk a családtagjainkért, a barátainkért, jön az óriásmini azzal, hogy minden magyart megment (ez fideszül a kinyírás szinonimája). És úgy nyomja be a mélyütést a 25 ezres lélekszámnál nagyobb önkormányzatoknak (ne tévedjünk: ez maga a nép), hogy közben vigyorgó szája sarkán át kimászik Szájer, Kaleta, Borkai és Deutsch (a friss Petőfi Sándor-díjas szabadsághős). Rohad a NER, bűzlő mocsárban tocsogunk. A Minielnök nagy pöcegödre lett a neved, Magyarország.

Békés ünnepeket mindenkinek

A legutóbbi egetverő döntések alapján elengedik az iparűzési adó felét. Ezt eddig a vállalkozók az önkormányzatoknak fizették. Aztán pedig a kisebb (fideszes) településeket automatikusan kisegítik, a nagyobbaknál (Budapest) majd mérlegelnek. Nem lehet helyi adót emelni, az elvonás a fővárosi kerületekben egyenként milliárdos nagyságrendű. E döntések azért vannak, hogy az ellenzéki önkormányzatok is elrohadjanak. Egy olyan kormánynak köszönhető mindez, mely nem tud kormányozni. Most már – ó, szép fenyő – csak a vezér bosszúja az, amit tisztán, világosan lehet látni.

Varázsütések sokasága

Tegyék fel a kezüket azok, akik a járvány miatt elveszítették a megélhetésüket, nem tudtak enni adni a családjuknak, és a kormány kisegítette őket pénzzel. Ne szállodafejlesztési meg kikötőújjáépítési támogatással tessék jelentkezni, s ne olyan agrártámogatásokkal, amelyeket jó egy évtizede szabadon dézsmálnak, de szintén ne a nemzethy dohányboltokkal tessék jönni, amelyeket a hithű talibánoknak juttatott a rablóbanda egykor. Azok jelentkezzenek, akik éheztek és segítették őket, miként Ausztriában vagy Németországban. Nem szükséges regisztrálni, azt hiszem, könnyen meg tudom számolni ezt a sokaságot. (A téli hónapokban bedobott lakásfelújítási támogatások máris megdobták kissé az építőanyag-árakat. Lesz itt olyan kamuszámlázás a kőművesmunkák után, hogy hajjaj.)

Foglaljuk már össze azt is, milyen volt a csudálatos járványügyi védekezés minálunk

Ne feledjük, Angliában és az USÁ-ban már oltakoznak, mi még a Mini vezérletével egyelőre csak fürkészportyázunk. Valahogy sikerült ebbe is belefeledkezni. Kezdődött azzal, hogy a vírust behurcolják hozzánk az idegenek (az iráni diákok pédul). Folytatódott azzal, hogy törik-szakad, nem zárjuk be az iskolákat. Bezárták. Jött aztán a nagy lélegeztetőgép-buli. Minden kínai a Mininek szállított tavasszal – de aztán varázsütésre vége lett a hullámnak. A maszk nélküli magyar elit – naná, hogy a Mini is – elkezdett utazni és jachtozni, mert az kizártnak tűnt, hogy a magyaremberek behurcolják szent hazánk földjére a vírust. Aztán a vírus mégis eljött hozzátok (ez itt poén, pásztorok).

Plusz még mit ugatott korszerű járványvédekezés helyett a Karamella bajnoka? Hogy nincs B-terv. Salvinihez, Strachéhoz, Trumphoz dörgölte az országra hatalmas árnyékot vető valagát, látjuk, milyen korszerű az a külpolitikai vonal, amit vitt. Megútáltatta az országot Európában, a kalandozó magyaroknak nem volt ilyen rossz hírük, mint őneki. Rajtunk élcelődött a holland, a svéd, a német nyilvánosság, az orbáni pöcegödör válogatott hírei eljutottak Amerikába is. Minden indulat nélkül mondom mindezt. Soros ellen küzd tíz éve? Hát milyen politikus az, aki tíz éven át se képes arra, hogy legyőzze az ellenfelét? Nem kell azt rövid úton elcsapni? (Engem ugyanis nem tud azzal megvezetni, hogy hazajön Brüsszelből lihegve, és azt mondja: győztünk! Ott és olyan helyen nőttem föl, hogy a hőzöngőket hamar elrendezték a templomkertben. Oda jártunk verekedni.)

Éj mélyből fölzeng

Ahogy elnézem az önkormányzatiságot megszüntető pátenseket, 2022-ben magasan meglesz a választásokon az ellenzéki győzelem. Kiszipkázza addig a Minimovics a maradék pénzt a gazdaságból, rendez még néhány vadászati világkiállítást meg eucharisztikus kongresszust Semjén körével, fölránt egy-két stadiont, megveszi a saját tatájától az összes követ Gántról, oszt kalap, kabát. Akkor jön majd el a pillanat, amikor meg kell oldani, hogy mi legyen a puskákkal. Mert aki ennyire elszánt, és ennyire egy személyben át tud lényegülni államhatalommá, annak azért ott lesz a kezében a döntés, hogy rátámadjon-e fizikailag is a saját népére. Lövessek vagy ne lövessek? – ez a magyar politikus történelmi időkön átívelő dilemmája. Segítek, mert túl sokat lehet erről olvasni közel s távol: meg szokták húzni a ravaszt. Mert mindig akad valaki, akinek elszáll az agya, s úgy érzi, hogy nem marad más lehetősége. Éj mélyből fölzengő, csing-ling-ling, száncsengő…

De ne szaladjunk ennyire előre

Jön az évtized utcsó karácsony hete, amikor az összes rabló, gazember, csaló és hamiskártyás szíve megtelik szeretettel, a szegényeket még szegényebbé tevő hazug politikus ilyenkor adakozni szokott (“Hogy is kell azt, Mancikám? Add már ide a BMW terepjáró kulcsát, viszek egy kis lecsót a nyamnyogóknak. Tudod, milyen közel állnak a szívemhez az elesettek, a rászorultak.”). Utána jöhet a gyónás, a Jézus urunk színe elé járulás, és a néphez intézett ünnepi beszéd, benne a megváltóval. A legnagyobb gazembereknek, a legtetvesebb árulóknak, legszolgalelkűbb senkiháziaknak is van szívük. Ami dobog. Karácsony estén szép egységes együttdübbenéssé változik az ország.

A Lánchíd kőleói is hallják majd a nagy marha puffanásokat a Karamella felől. Sietve mennek ők is Betlehembe, hogy odaállhassanak a jászol mögé (bár a szamarak elállják a kilátást), és megsúgják a kis Jézusnak, “majd ha nagy leszel, léci, léci, nézz be a templomba, és dobáld ki a sok szemetet onnan, akik a nevedben hatalmaskodnak a nép fölött.” A kisded megigazítja fürtöcskéjét, és azt mondja az oroszlánoknak:

“Úgy lesz, ne féljetek, nem tart örökké. Ki fogom őket füstölni.”

Ezzel kívánok boldog karácsonyt mindazoknak, akik agymenéseim során velem voltak. Jöhet az 52-es hét.

Előző

vétó

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “A vétóboy bosszúja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük